15. FEJEZET
PATKÁNYOK A MENNYEI RAGYOGÁSBAN

Wen hetente egyszer a Mennyei Ragyogás Fürdő- és Teaházban töltötte a délutánt – egy csak nők számára nyitott létesítményben, ami egyutcányira állt a Sogen városrészben lévő Huszadik utcától. A városnak ez a része korábban a Hegyhez tartozott; a klánháború során a Nincs Csúcs meghódította a területet, Hilo azonban közel három hónappal ezelőtt visszaadta a Hegynek a klánok közti fegyverszüneti tárgyalások részeként. Mindez mintha semmilyen hatással nem lett volna a Mennyei Ragyogás alkalmazottaira és vendégeire. A tulajdonosoknak két lámpásuk volt, egy fehér és egy halványzöld, és mindig az aktuális helyzetnek megfelelően cserélték, melyik függ a kirakatban. Fizették a névleges adót, ahogy kellett, és a fürdőben semmiféle kár nem esett az utcai harcok fellángolása során. A Mennyei Ragyogás a feleségek közkedvelt találkozóhelye volt, és a turisták is szívesen keresték fel, hogy kipihenjék magukat az emlékműnegyedbeli városnézés után. A hely nem volt különösebben értékes, a Zöldcsontok pedig éppúgy nem hozták volna kínos helyzetbe magukat azzal, hogy megtámadnak egy női fürdőt, ahogyan egy óvodáért vagy temetkezési vállalkozásért sem harcoltak volna.

Így aztán Wen, bár technikailag háromszáz méternyire behatolt az ellenséges területre, nem érezte veszélyben magát. A testőr, aki idehozta, kinyitotta a kocsiajtót, Wen pedig kilépett a zöld Lumezza 6C kabrióból, amit esküvői ajándékként kapott férjétől. Gyönyörű autó volt, még ha nem is valami praktikus. Wen izzadt, mire végigment a bejárathoz vezető rövid úton, majd fel a kövezett lépcsőn; nem volt kellemes dolog hét hónapos terhesnek lenni a janlooni nyárban. Amint belépett, bejelentkezett a recepción, azután elkísérték öltözőjéhez, ahol levetkőzött, lerakta a holmiját, belépett a mellette lévő privát szobába, és felfeküdt a párnázott asztalra egy teljes testre kiterjedő bőrradírozás és kismamamasszázs erejéig. Öt évvel ezelőtt, mikor titkárnői fizetésért dolgozott egy kisebb ügyvédi irodában, és egy zsúfolt lakásban élt Paw-Paw-ban, nem telt volna ilyen luxusra. Megvoltak az előnyei annak, ha valaki a Pillér felesége. Sosem törekedett ugyan erre a pozícióra; arra számított, hogy a Szarv felesége lesz – ez is státusszal járt ugyan, de nagyobb névtelenséget biztosított, és jelentős érzelmi erőt, valamint talpraesettséget igényelt, mivel a Szarv munkája veszélyes volt, és kiszámíthatatlan, állandó készenléttel. Linában megvoltak ezek a csodálatra méltó tulajdonságok, Wen ezért is mutatta be őt Kehnnek.

Ugyanakkor a Pillér feleségének lenni azt jelentette, hogy szem előtt van. Wennek fontos eseményekre kellett elkísérnie férjét, háziasszonyként kellett jelen lennie a klán rendezvényein, és hagynia kellett, hogy lefényképezzék. Wen nagyon is tisztában volt vele, hogy valahányszor nyilvános helyen jelent meg a férjével, ítélkező tekintetek kereszttüzébe került, és a tekintetek mögötti kicsinyes gondolatok akörül forogtak, hogy Kaul Hiloshudon, a Nincs Csúcs második fia, a klán Pillére minden bizonnyal jobbat is talált volna magának egy kőszemű feleségnél, egy állítólagos fattyúnál, aki megvetett családnévvel rendelkezik. Csinoska, az meglehet, de vannak nála szebb nők is.

Wen nem engedhette, hogy ő legyen Hilo gyenge pontja, akit a Nincs Csúcson belül vagy kívül álló személyek ki- vagy felhasználhatnak a család ellen. Vette a fáradságot, hogy mindenkivel megismerkedjen a klán legfelsőbb köreiben, különösen azokkal, akik neheztelhettek, amiért a Maik család csillaga ilyen gyorsan emelkedett. Kifogástalanul öltözött, gondoskodott a testéről. Nagy gondot fordított az egészségére. Remélte, hogy végül visszatérhet belsőépítészi munkájához, de tudta, hogy az elkövetkezendő pár évben nagyobb felelősség nehezedik rá feleségként és anyaként. A klán nemcsak az embereket, hanem a jádét és a pénzt is jelentette. Eszme volt, örökség, amely összekötötte a múltat a jelennel és a jövővel. A család ereje ígéret volt. Lan meghalt, a fia pedig messze élt (bár Wen remélte, hogy hamarosan változik a helyzet). Shae nem tervezte, hogy a közeljövőben gyereket vállal. Kehn és Lina még nem házasodtak össze, Wen pedig nem tudta, Tarral mi a helyzet. A Teijék vérségi kapcsolatban álltak ugyan a Kaulokkal, de jelentőséggel nem bírtak. Az, hogy tudta, hozzájárulása a klánhoz létfontosságú, és egyedül az ő feladata, még nagyobb várakozással és elégedettséggel töltötte el Went, mint ami a várandós anyákra általában jellemző. A kisbaba bordán rúgta Went, és úgy fordult át a hasa mélyén, mint egy kisebb hegy. A masszőz elmosolyodott.

– Már most nagyon sportos a kisbabája, Kaul asszony.

A kezelés után Wen felfrissülten megmártózott az ásványvizes medencében, lezuhanyozott, majd laza melegítőnadrágot, ujjatlan felsőt és gyapjúköntöst vett fel. Bement a teázóba, és törökülésben leült egy alacsony asztalkához, a számtalan, spanyolfallal elkerített kis zug egyikébe, melyeket úgy alakítottak ki, hogy nyugodt menedéket nyújtsanak a mindennapi városi élet nyüzsgése elől. A buja cserepes páfrányok és széles levelű növények szerény beltéri kertet alkottak, a háttérben kő szökőkút csobogott kellemes hangon. A teaházban tartózkodó nők többsége idősebb volt Wennél; egy részük beérte az egyedülléttel, és könyvet vagy újságot lapozgatott, mások barátokkal beszélgettek, körsakkoztak vagy kártyáztak. Wen szezámos péksüteményt rendelt, hozzá egy pohár fűszeres jeges teát citrommal. A felszolgáló, egy telt, nagymamás nénike mindentudó mosollyal nézett Wenre, és kis fehér tányéron egy egész citromot hozott neki, cikkelyekre vágva. A babona úgy tartotta, hogy aki mindennap kiszívja egy teljes citrom levét, annak fiúgyereke születik. Ugyanezzel a hatással bírt, ha a kismama mindennap hajnalban sétálni ment (aki lánygyermekre vágyott, az alkonyatkor), ha fűszeres ételt fogyasztott, vagy ha a kijelölt szerencsés napokon fogant meg (ezt az apa és az anya születési horoszkópjából kiszámított táblázatokból lehetett megtudni). Wen nem volt babonás típus – mi értelme lett volna, ha egyszer eleve kőszemű? –, és a sógornőjére hagyta az istenekhez való imádkozást, de elmosolyodott és köszönetet mondott a felszolgálónak, majd megvárta, amíg távozik, mielőtt az egyik közeli virágcserépbe dobta a citromot. A kisbaba neme már eldőlt, minek gyötörte volna magát a savanyú ízzel?

Egy nagyjából Wennel egyidős, vékony nő közelebb lépett, majd idegesen körbepillantott, mielőtt leült volna az asztalhoz. Wen halkan, aggódó hangon szólította meg.

– Hogy vagy, Mila? Hogy van a lányod?

A nő elfordította a tekintetét, és húzkodni kezdte ruhája hosszú ujját. Wen szívét eltöltötte a szánalom.

– Pár napra elküldtem egy barátomhoz – motyogta Mila.

– Jó döntés volt – felelte Wen lágyan. – Látom, mindent megteszel, hogy biztonságban tudd. Ez minden, amit egy anya megtehet. – Mikor Mila megdörzsölte a szemét és bólintott, Wen folytatta. – Mi van nálad?

Mila elővett kézitáskájából egy barna borítékot, és az asztal alatt odaadta Wennek, aki saját táskájába dugta, anélkül hogy megnézte volna. Mila tördelni kezdte ölébe ejtett kezét.

– Az új Időjós, Iwe Kalundo múlt héten vette át hivatalát – hadarta. – Nagyon elfoglalt; egyesével találkozik a klán legfontosabb Lámpásaival. Az egész havi beosztása ott hevert a titkárnője asztalán; gyorsan lefénymásoltam.

– Köszönöm. – Wen odacsúsztatott Milának egy jelöletlen borítékot, tele készpénzzel. A boríték gyorsan eltűnt a nő táskájában. Akul Min Mila alacsony szintű titkárnőként dolgozott a Hegy klán időjósi hivatalában, ami szintén a Pénzügyi negyedben volt, Shae Hajó úti irodájától öt kilométerre északra. Mila férje erőszakos, részeges alak volt, aki rendszeresen verte a feleségét és nyolcéves lányukat. A Hegy egyik jó kapcsolatokkal rendelkező családjából származott, és Mila félt, hogy ha bárkinek panaszkodik a klánban, megtorlás éri. Titokban arra gyűjtögette a pénzt, amit a Nincs Csúcstól kapott az időjósi irodából lopott információért, hogy lányával együtt elszökhessen egyedüli rokonaihoz, akik Toshonban éltek, az ország legdélebbi részén.

Mikor a Patkány felállt, hogy távozzon, Wen megszólalt.

– Mila, ne siesd el, és ne vállalj szükségtelen kockázatot! Mindeddig sikerült életben maradnod, gondoskodj róla, hogy mikor végleg távozol, ne essen rád a gyanú árnyéka.

Mila habozott, ajkába harapott, aggodalommal vegyes hálával nézett Wenre, majd biccentett, megfordult és távozott. Mila nem igazán ismerte ki magát a Hegy üzleti ügyeiben, és nem mindig tudta, mit kell keresnie; mindent lemásolt, amit talált, ha lehetőség adódott rá. Amit eljuttatott Wenhez, annak egy része hasznosnak minősült, nagy része nem, de látszott rajta a törekvés. Went most óvatos optimizmus töltötte el. Ayt Mada új Időjósa megbeszéléseinek részletes beosztása fényt deríthet arra, mik a Hegy prioritásai az üzleti életben, és melyek a legjelentősebb vállalkozásai.

Wen tovább iszogatta fűszeres teáját, és néha megdörzsölte duzzadt lábát. Shae és ő az elmúlt évben jó pár kémet találtak és képeztek ki. Igaz volt, amit Hilo mondott Kehnnek és Tarnak a vacsoraasztalnál: a Nincs Csúcsnak mindenhol szüksége volt Patkányokra, nem csak az utcákon, és nem csak a Szarv oldalán. A női fürdő talán a leginkább láthatatlan hely volt a városban, ahol Wen kémekkel találkozhatott; ritkán látott itt Zöldcsontokat, és akiket igen – stresszes fiatal nőket, akiknek szükségük volt némi kikapcsolódásra az örökös hajszából, ahol lépést kellett tartaniuk férfi kollégáikkal –, azok az arckezelés vagy masszázs után azonnal távoztak, nem időztek a teaházban. A tulajdonosok tisztában voltak vele, hogy területi határon helyezkednek el, de semmit nem nyertek volna azzal, ha bármelyik klánt elárulják, és kockáztatják előnyös helyzetüket, ami azzal jár, hogy nem különösebben jelentős a vállalkozásuk. Míg a Nincs Csúcs Időjósa nem tölthetett gyanúsan sok időt wellness-szolgáltatások igénybe vételével, a Pillér feleségének kikapcsolódása senkinek nem tűnt fel.

Wennek megfordult a fejében, hogy elmondja Hilónak, mivel foglalkozik. Ezzel talán bizonyítani tudná neki, hogy komolyan gondolja, és képes teljesen részt venni a klán ügyeiben; még ha Hilo elvből nem is hagyja jóvá tevékenységét, azt be kell látnia, hogy hatalmas haszonnal jár, és így Wen talán meg tudja győzni. Hilo olyannak fogadta el az embereket, amilyenek; sosem éreztette Wennel a szégyent, amiért szülei közismerten szégyenben maradtak mindkét nagy klán előtt, nem emlegette fel sem törvénytelen származását, melyről sokan pletykáltak, sem azt, hogy kőszemű. Wen őrülten szerette ezért. Gyűlölte, hogy titkolóznia kell előtte. Kaul Hilo szemében azonban éles választóvonal húzódott a világban, ami meghatározta az ember kötelességeit és sorsát – és ezt a választóvonalat jádéval húzták.

Mikor terhes lett, Wen vonakodva arra a következtetésre jutott, hogy férje még azt a minimális kockázatot sem nézné jó szemmel, ami azzal jár, hogy a Mennyei Ragyogásban találkozik kémeivel. Emellett ha őszinte lett volna Hilóval, azzal feltárta volna előtte Shae szervezkedését, márpedig egy Időjósnak joga volt hozzá, hogy módszereit és információforrásait titokban tarthassa. Amíg Hilo azt hiszi, hogy felesége fürdőlátogatása csak ártalmatlan kikapcsolódás, ami jót tesz az ő egészségének és a kisbabáénak is, addig semmi okát nem fogja látni, hogy véget vessen nekik. Annak az esetleges értéke, amit ő és Shae kideríthetnek a klán ellenségeiről, többet számított, mint Wen lelki békéje, a Pillér és az Időjós kapcsolatát pedig nem tehette kockára. A család túlélése múlt rajta. A Pillér volt a klán ura, a test gerince, de olyan gerinc, amit ha nem támaszt meg semmi, görnyedni kezd és eltörik. Wen néhai sógora, Kaul Lan jó Pillér volt, de lehúzta egy szenilis nagyapa, egy áruló Időjós és egy hűtlen feleség. Túl keményen próbálta egyedül cipelni a klán minden terhét, nem kért segítséget, amikor kellett volna, távol tartotta húgát és unokatestvérét a klántól, mikor a legnagyobb szüksége lett volna rájuk. Mindent megtett, hogy erős legyen, és ettől gyenge lett. Wen tudta, nem fogja engedni, hogy a férjével is ugyanez történjen.

Lepihent a párnákra, és úgy negyedórán át olvasott egy könyvet, míg meg nem pillantotta, hogy másik kéme papucsban, fürdősótól illatozva épp betipeg a teaházba. Az ötvenes évei végén járó Lonto asszony fodrászként dolgozott, szalonja harminc éve állt a Hegy területéhez tartozó, gazdag Magasföld negyedben. Az eltelt évtizedekben ezerféle történetet és szóbeszédet hallott terjedni ügyfélkörében, amelybe főleg a Hegy legmagasabb rangú Ökleinek, Szerencsehozóinak és Lámpásainak feleségei, anyjai és más nőrokonai tartoztak. Lonto asszony ügyfelei nemcsak éles szemmel, féltékenyen tartották számon a Hegy különféle befolyásos családjainak társadalmi helyzetét, vagyonát és szövetségeit, de olyanok is jócskán voltak köztük, akik elég nyers hangnemben suttogták el a véleményüket Ayt Madáról, az egyetlen nőről, aki jobban irányította férfijaik életét, mint ők maguk.

Lonto asszony évek óta járt a Mennyei Ragyogásba. Ő közelítette meg Went, nem fordítva történt. Egy nap látta, hogy a Pillér felesége épp kilép az ásványvizes medencéből, és megszólította.

– Kaul asszony, elnézést, hogy zavarom, de… – A nő ajka remegett a kétségbeeséstől. – A fiam bűnt követett el az ön klánja ellen, és nem tudom, kihez fordulhatnék kegyelemért. – A szalontulajdonos legidősebb, bajkeverő fia fegyverrel kirabolt egy üzletet a Nincs Csúcs területén, hogy drogot vehessen. A rablás során meglőtt és megsebesített két ártatlan járókelőt, köztük a Nincs Csúcs egy magas rangú Ujjának nagybátyját. Lonto asszony fiát legnagyobb szerencséjére hamarabb tartóztatta le és zárta egy cellába a rendőrség, mint hogy a klán odaért volna, a sértett Ujjban azonban erős elszántság élt, hogy szabadulása után megkeresse a rablót, és ha nem is öli meg, olyan kegyetlenül elveri, hogy könyörögni fog, hogy visszamehessen a börtönbe.

Lonto asszony kölcsönt vett fel fodrászszalonjára, hogy kifizesse börtönben lévő fia elvonókúráját, de annak ellenére, hogy több embert is ismert a Hegynél, nem volt hajlandó a klán egyetlen tagjától sem pénzt vagy védelmet kérni fia számára. Lányától született unokája kilencéves volt, és épp felvételizni akart a Wie Lonba; mivel kérdéses volt, hogy felveszik-e, Lonto asszony félt felhívni a figyelmet arra, hogy a közvetlen családban droghasználat és bűnözés is előfordul, mert azzal teljesen tönkretette volna a kisfiú esélyeit. Wen meghallgatta Lonto asszony történetét, majd beszélt Kehnnel, aki beszélt a Nincs Csúcs Ujjával, és rávette, hogy mondjon le a bosszúról, fogadjon el helyette egy hivatalos bocsánatkérést és a bűnös fülét egy dobozban. (A nagybácsi, mindenki nagy szerencséjére, teljesen felépült.) Lonto asszony most vidám hangulatban ült le Wennel szemben, és elmondta, hogy fia elvonókúrája jól halad, a férfi már négy hónapja nem nyúlt droghoz. Wen gratulált neki; jó volt tudni, hogy a pénz, amelyet a Nincs Csúcs fizet, hogy a nő szeme és füle nyitva legyen Magasföldön, nemes célt szolgál.

– Sajnálom, Kaul asszony – mondta Lonto asszony –, ezen a héten nincs sok mondanivalóm. Nem sok minden történt, az üzlet se nagyon megy. Az emberek a tengerpartra menekültek a hőség elől.

– Semmi baj – felelte Wen –, egyébként is beszélni szerettem volna önnel pár múltbeli eseményről, hátha tud róluk valamit.

Mikor az idősebb nő óvatos arccal bólintott, Wen összekulcsolta kezét kerek hasán.

– Mondjon el mindent, amit a Koben családról tud.

———

Wen az ezt követő két hétben még három látogatást tett a Mennyei Ragyogás Fürdő és Teaházban; további kémeivel találkozott, akik megerősíthették és részletesebben is kifejthették, amit Lonto asszonytól hallott. Feltűnés nélkül elbeszélgetett Lina hatalmas, jó kapcsolatokkal rendelkező családjának legpletykásabb tagjaival, valamint ellátogatott a nemzeti könyvtárba és a Bölcsesség Csarnoka levéltárába is, hogy megtekintsen pár nyilvános adatot. Mindent, amit kiderített, továbbított Shaenek, aki összevetette a többi információval, amiket ő tudott a Hegy üzleti tevékenységéről, hogy jobban átlássa ellenségük helyzetét.

Lonto asszony és mások szerint Ayt Eodo, a klán családfőjének, Ayt Yugontinnak második fogadott fia, akit nővére, Ayt Madashi parancsára öltek meg, egy feleséget hagyott hátra, aki nem gyászolta őt. Eodo házassága nem volt boldog, több okból sem, amelyek közül csak az egyik, hogy reménytelen szoknyavadász volt. Özvegye talán könnyebben tudott volna szomorkodni a halálán, ha a férfit nem épp meztelenül ölik meg szeretője lakásán – még a halála is sértő volt az asszony számára. Az özvegy visszatért a szüleihez, visszavette lánykori nevét, és akkor négyéves fiának is a saját családnevét adta: Koben.

A Kobenek nagy család volt, akik közepes státusszal bírtak a Hegy klánban. Közel két tucat Zöldcsont tartozott a famíliához, köztük számos Ököl, még több Ujj, pár tanár, egy orvos és egy Bűnbánó. A család más tagjai közepes szintű Szerencsehozók voltak, kisvállalkozó Lámpások, vagy más, tiszteletre méltó pozíciót töltöttek be a klánban. Bár általában lehetett rájuk számítani, nem voltak köztük kiemelkedő vezetők vagy tehetségek. Egyesek fukarnak és makacsnak írták le őket, olyanoknak, akikben több a merészség, mint az ész. Egy időben úgy tűnt, emelkedik a csillaguk – egy tagjuk beházasodott a nagy Ayt családba –, Eodo halálával azonban szerencsésnek érezték magukat, hiszen a házasság katasztrofális volt, és gyorsan igyekeztek világossá tenni az új Pillér számára, hogy különösebben sosem kedvelték a férfit.

Koben Atosho, született Ayt Ato volt Ayt Mada egyetlen unokaöccse. A fiúnak kevés emléke maradt elhunyt apjáról, és úgy nevelték, hogy ne nagyon kedvelje. Most kilencéves volt; jövőre befejezi az általános iskolát, és bekerül a Wie Lon templomiskolába, hogy megkezdődjön katonai kiképzése. A Koben család azt remélte, ennél a mérföldkőnél a Pillér elismeri a fiút mint Ayt Yu unokáját és saját lehetséges örökösét, ezzel pedig megnő a Koben család presztízse a klánon belül.

Törekvéseik két legnagyobb akadálya a Ven és az Iwe nevet viselte. A Ven család kisebb volt ugyan, mint a Koben család, de az egyik leggazdagabb egész Kekonon. A családfő, Ven Sandolan az ország legnagyobb teherhajó-vállalatának tulajdonosa volt. Három fia és két lánya született; legidősebb fia köztiszteletben álló, magas rangú Ököl volt. Ven Sando nagy befolyással bírt az üzleti életben, és nem félt kritizálni saját klánját, ha úgy érezte, erre van szükség.

Az Iwe család nem volt sem annyira népes, mint a Kobenek, sem annyira gazdag, mint a Venek, de Iwe Kalundo épp most lett a Hegy Időjósa. Iwe harminchat éves volt, a Pillér régi barátja és munkatársa; már akkor Ayt Mada alatt dolgozott, amikor még ő volt az Időjós. Az Iwéket örömmel töltötték el a feltételezések, melyek szerint Ayt az Időjósát tekintette legvalószínűbb utódjának. Tudták, hogy ez rengeteget segít abban, hogy lemossa rossz hírnevüket – az Iwék kevésbé voltak tehetségesek a jádediszciplínákban, de éppannyira fogékonyak voltak a Viszketésre, mint a hírhedt Aun család, és sokan gyanították róluk, hogy csillámfüggők.

———

Shae a következő hetednapon, vacsora után vázolta fel a helyzetet a családi asztalnál.

– Aytra nagy nyomás nehezedik, hogy tisztázza az öröklés menetét a klánjában, de érthető módon kerüli a témát. A Koben fiú mindössze kilencéves; még túl korai lenne megítélni a képességeit, és Aytnak nem volt szerepe a felnevelésében. Iwe Kalundo még új a pozíciójában. Ayt minden bizonnyal még jó ideig Pillér akar maradni, és szeretné nyitva tartani az örökös kinevezésének kérdését; ha most megnevezné, azzal csak aláásná a tekintélyét, mert megemelné egy másik család státuszát.

Hilo egy meggyújtatlan cigarettát forgatott ujjai között, szeme összeszűkült, ahogy tűnődött.

– Azt mondtad, Doru úgy vélte, a Kobenek igénye a legerősebb.

– A többieknek jóval kisebb az esélyük – felelte az Időjós. – Venék gazdagok és befolyásosak, de törvényes joguk nincs az örökléshez, és nem igazán állnak Ayt kegyeiben; nem kapkodtak hűséget esküdni neki, mikor Pillér lett, és eleinte a fivérét támogatták, egészen addig, amíg ez már nem volt opció. Lehet, hogy Ayt továbbra is szeretne a Ven család pénzére és támogatására támaszkodni, de nem valószínű, hogy valaha is a vezetői pozíció közelébe fogja engedni őket.

Shae ivott egy korty teát, és Wen felé tolta a desszertjét.

– Az Iwék azonban teljességgel lojálisak Aythoz, és szóba se állnának velünk, ha fel akarnánk venni a kapcsolatot. Iwe Kalundónak személy szerint jó híre van, de az apja Viszketésben halt meg, és a családjában előfordulnak csillámfüggők. Sokan vannak a Hegyben, akik nem támogatnák, hogy a klán vezetése ehhez a vérvonalhoz kerüljön.

Kehn megvakarta a szemöldökét, majd a homlokát ráncolta.

– Az számít, mit gondol a Pillér – mutatott rá. – Ha Ayt eléggé megbízik Iwében ahhoz, hogy kinevezze Időjósnak, Iwe pedig jó munkát végez, akkor talán Aytot nem fogja érdekelni, mit mond a többi család.

– Lehet – felelte Shae lassan –, de a Kobenek sokkal többen vannak, és rokonságban állnak az Ayt családdal. – A Zöldcsont-klánokban az utódlás nem volt szükségszerűen örökletes, de erős történelmi és kulturális beidegződések szóltak amellett, hogy családon belül maradjon.

– A fiú semmilyen vér szerinti kapcsolatban nem áll sem Ayt Yuval, sem Ayt Madával – jelentette ki Tar, az égnek emelve a kezét.

– Ha ez a legerősebb érvük, hát elég kibaszottul gyengének tűnik.

– Ezért nem eldöntött a kérdés – felelte Shae. – Értem, miért javasolta Doru, hogy kössünk szövetséget velük. Ha jó kapcsolatban vagyunk a Koben családdal, az erősítheti a pozíciójukat, mert mindkét klánnak azt sugallná, hogy a vezetésük alatt továbbra is fennállna a béke. És ha a Kobenek a mi oldalunkon állnak, Ayt kétszer is meggondolja, hogy nyíltan ránk támadjon. – Az Időjós kelletlenül folytatta. – Védekező lépésként van értelme.

Wen végignézett az asztalnál ülőkön, majd férjéhez fordult, és halkan, de jelentőségteljesen megjegyezte:

– Doru jó stratéga volt. Nyilvánvalóan rengeteget gondolkodott azon, hogyan hozza össze a két klánt. – Megérintette Hilo térdét. – Ezt akarta, ezt próbálta elintézni Lan háta mögött: az egyesítést. Szóval most már tudjuk, mit ne tegyünk, ha mi mást akarunk.

Kehn, Tar, de még Shae is meglepetten nézett fel, mikor Wen bekapcsolódott a beszélgetésbe, Hilo azonban elismerően mosolygott rá.

– Úgy tűnik, az a vén menyét Doru végül mégiscsak a segítségünkre volt. – Shaehez fordult. – Találj rá módot, hogy találkozni tudjak Ven Sandolannal!