42. FEJEZET
NEHÉZ HELYZET

Shaet megdöbbentette, hogy bátyja mennyi nehézséget volt képes okozni neki ilyen rövid idő alatt. Veszélyes dolog engedni, hogy Hilo elhagyja Kekon szigetét, vonta le a következtetést. Úgy tűnt, valahányszor a férfi hazatér egy tengerentúli útról, mindig valami megdöbbentő és visszavonhatatlan dolog hírét hozza, amit külföldön követett el. Ezúttal legalább nem arról volt szó, hogy gondolkodás nélkül megölt valakit, bár Shae arra számított, így is elkerülhetetlenül lesz erőszakos következménye annak, amit tett.

– Jó út volt – mondta Hilo. – Sor került pár hasznos beszélgetésre.

– Eladtál száz kiló nyers jádetartalmú követ egy espeni bűnszervezet vezérének, valamint csiszolt jádét, embereket, és, ahogy a szavaidból kiveszem, hűbéres klán státuszt ígértél pár embernek, akiket most ismertél meg.

– Nem értesz egyet a döntéseimmel? – kérdezte Hilo lágyan, de szeme összeszűkült húga hangneme hallatán. – Megoldottam a bandákkal kapcsolatos problémáikat, és megszereztem, amit akartál: információt és szövetségeseket Port Massyben. Így biztosabban meg tudjuk vetni a lábunkat Espeniában, és a klán anélkül terjeszkedhet az ottani üzleti életben, hogy kizárólag a csaló külföldi politikusokra hagyatkoznánk.

– Azzal, hogy jádét adsz el egy közismert maffiavezérnek – ismételte Shae.

Hilo leguggolt, hogy bekösse Niko kilazult cipőfűzőjét.

– A hivatalos bányászat a KJSZ irányítása alatt áll, és a Királyi Tanácsnak köszönhetően most már egy rakás új szabály is van, hogy minden tevékenységnek nyilvánosan is nyoma maradjon. De a Hegy és a Nincs Csúcs is kobzott el jádét a csempészműveletek leleplezése során, és az a jáde hivatalosan nem szerepel sehol. Az egész a klán Szarv irányította részéhez kerül, a győztes hadizsákmányának számít, mintha csatában vagy párbajban szereztük volna. Egy zacskóval a dolgozószobám fiókjában is van belőle. Ebből semennyi nem szerepel a KJSZ feljegyzéseiben. Nau Suen ugyanígy tesz, amikor rajtaüt Zapunyo csempészein; mit gondolsz, Ayt Mada mit csinál a jádéval, amit megszereznek? És szerinted felhagyott a csillámgyártással, miután kiszivárogtattad az ygutani gyárai hírét az espeniknek? – Hilo megrázta a fejét. Felültette Nikót a hintára, amit felállítottak a kertben, és lökni kezdte. – Saját zöldemre lefogadnám, hogy a Hegy még mindig tömi a zsebét olyan módokon, amikről mi nem tudunk és nem bizonyíthatjuk. Ayt stratégiájának mindig része volt, hogy Kekon mindkét felet támogatja egy konfliktus során.

Shae leült a kerti tó melletti kőpadra, és tűnődve nézte a vizet. Amit Hilo mondott, igaz volt: Wen egyik Fehér Patkánya megszerezte a telefonhívások listáját, ami bizonyította, hogy Iwe Kalundo és legmagasabb rangú Szerencsehozói rengeteg távolsági hívást bonyolítottak Ygutanba. Egy másik informátoruk jelentette, hogy a Hegy Időjósa nemrégiben üzleti utat tett az országba. Ayt Mada kétségkívül tudott a Nincs Csúcs espenikkel kötött szövetségéről, és igyekezett ő is kiterjeszteni klánja üzleti tevékenységét – mind a legálisakat, mind az illegálisakat. A Hegy korábbi ygutani tevékenységét, valamint a néhai Tem Benhez hasonló kapcsolatait tekintve érthető volt, hogy Ayt úgy döntött: a másik nagyhatalomra összpontosít, amelynek a piaca elég nagy ahhoz, hogy Espenia riválisa legyen. Shaet a legkevésbé sem lepte volna meg, ha a Hegy jelenleg is épp SN1-gyárai újraépítésével foglalkozott volna – talán valami olyan helyszínen, ahol kevésbé van kitéve a felfedezés és támadás veszélyének, például a demilitarizált tuni–ygutan határon –, esetleg valami még nagyobb terven ügyködött volna.

Bár egyetértett azzal, ahogyan Hilo értékelte a helyzetet, Shaenek nem tetszett, hogy milyen úton indítja el őket mindez.

– Ayt Mada aláássa a KJSZ-t, jádéval látja el az idegeneket és bűnözőket, akik nem érdemlik meg és nem tudják kezelni – mondta Shae. – Ha jádét adunk el Kromnernek, az ő példáját követjük. Semmivel nem leszünk jobbak az ellenségeinknél.

Hilo felhorkantott.

– Ha rajtam múlna, az idegeneknek egyáltalán nem lenne jádéjuk, de ez már járhatatlan út, Shae. Már nagyapa nemzedéke is más irányba indult el harminc évvel ezelőtt, amikor beengedték az espeniket, és az ő pénzükön építették újra az országot a háború után. Most nézd, hol tartunk: SN1, IBJHR és a többi. – Némileg vádló pillantást vetett húgára, mintha azt akarta volna jelezni, ő is éppannyira bűnös ebben, mint bárki más, tekintve, hogy olyan döntéseket hozott, amelyek még jobban az idegen érdekekhez kötötték őket.

Hilo folytatta.

– Ayt továbbra is fog jádét eladni titokban, hogy elég erőssé tegye a Hegyet ahhoz, hogy végül elpusztítson bennünket, és egyedül uralja az országot. Ha mi nem vagyunk hajlandóak nagyobb lépéseket tenni, pontosan ez fog történni. – A távolba meredt, miközben fél kézzel tovább lökte fiát a hintán. – Ayttal ellentétben azonban nekem nem áll szándékomban állandó jelleggel megtartani az ügyfeleimet. A bandák nem alkotnak államot, és embereik nem harcosok. Ugyanolyanok, mint azok a mohó tengerészek, akik több száz évvel ezelőtt kikötöttek Kekonon. Nem ismerik a klánhoz való hűséget, sem az igaz testvériséget. Jádét akarnak, de nem tudják se azt, hogy mit jelent, se azt, hogyan kezeljék. Elvesszük a pénzt, amit ajánlanak, és befektetjük ott, ahol szükségünk van rá; igyekszünk felülkerekedni, mert a Hegy újra támadni fog, csak idő kérdése, hogy mikor.

– Hogy fogok ennyi jádét átjuttatni az Amari-óceánon?

Hilo félmosolyt villantott rá.

– Kehn és emberei Zapunyo minden módszerét megtapasztalták már, koboztunk el hajókat és konténereket, emellett vannak cégeink és embereink az óceán mindkét partján. Biztos vagyok benne, hogy az Időjósom majd kitalál valamit.

Shae elfintorodott. Már így is rendkívül kényelmetlenül érintette, hogy be kellett vetnie a klán befolyását a Királyi Tanácsban az espeni politika támogatása érdekében. Az egyezség, amelyet Hilo kötött, könnyedén hozhatta megint olyan helyzetbe, hogy rendszeresen könyörögnie kelljen az istenek megértéséért és bocsánatáért.

– A feketepiaci jádekereskedelem veszélyes játék, Hilo.

– El kell jutnod oda, ahol az ellenségeid tartanak – mondta Hilo. – És utána még tovább.

Shae hosszasan bátyjára nézett. Hozzászokott, hogy a klán külföldi érdekeit illetően ő hozza a döntéseket; nyugtalanította, hogy Hilo hidegvérű Szarvként viselkedik olyan helyzetben, amelyben az időjósi iroda viseli a kockázatot. Azt kívánta, bár beszélhetne Lannal. Szeretett volna tanácsot kérni tőle, jólesett volna idősebb bátyja átgondolt, szilárd erkölcsi alapelveire, tágabb aishoértelmezésére és előrelátására támaszkodni. Úgy gondolta, ha most Lan Időjósa lenne, akkor részletekbe menő, észérvekkel teli megbeszéléseket tartanának a klán minden nagyobb döntése előtt. Hilót saját, szigorú alapelvei vezérelték, ez mindenképpen igaz volt, de ha magára volt hagyatva, ösztönösen cselekedett, mindazzal a határozott, katonás ravaszsággal, amit szükségesnek érzett – és csak később keresett hozzá észszerű magyarázatot.

– Úgy hallottam, a Koben család egyik tagját múlt héten lelőtték egy parkolóban – jegyezte meg Shae.

– Bárki tehette – mondta Hilo, és elégedetten vállat vont. Az orgyilkost – aki semmilyen módon nem kötődött egy klánhoz sem, de hosszú előtörténettel rendelkezett kisebb bűncselekmények és mentális betegségek terén – szerencsés módon lelőtte a rendőrség, miközben a letartóztatás elől menekült, ráadásul Koben Ento váratlanul és szándékán kívül sokat segített nekik azzal, hogy hangosan az Iwe családba tartozó üzleti vetélytársát vádolta, mielőtt pár órával később belehalt sérüléseibe a kórházban. Természetesen felmerült a gyanú, hogy maga Ayt suttogta el a férfi nevét, vagy hogy a Nincs Csúcs állt az eset mögött – de egymásnak ellentmondó feltételezésekre lehetett számítani. A lényeg az volt, hogy a Hegy különféle frakciói egymás torkának estek, mind meg voltak győződve róla, hogy a másik tönkre akarja tenni őket, és mind azt követelték Ayt Madashitól, hogy vessen véget a klánon belüli harcnak és hozzon döntést az öröklés kérdésében.

Egy csapat munkás haladt el mellettük, kempingszékekkel teli kocsit tolva. Woon Papidonwa és menyasszonya az Isteni Visszatérés templomában házasodnak össze, de Hilo – ajándékképpen az ifjú párnak, valamint Woon klánbeli státuszának elismeréseként – nagylelkűen megengedte nekik, hogy a Kaul-birtokon tartsák a fogadást. Több mint egy év telt el azóta, hogy Shae meggyőzte az Időjós Árnyékát, hogy maradjon a hivatalában, de Woon nem említette többé, hogy szeretne lemondani, talán mert most sokkal boldogabbnak tűnt. Shae örült a boldogságának, de nem minden fenntartás nélkül.

Niko kinyújtotta karját, hogy vegyék le a hintáról. Hilo megtette, lerakta a kisfiút a földre, és nézte, ahogy elrohan a kerti ösvény felé.

– Újabban nem látom Marót a közeledben – jegyezte meg. – Vége köztetek mindennek?

Shae igyekezett közömbös hangon válaszolni.

– Amolyan szünetet tartunk. – Gyanította, hogy a kijelentés éppolyan semmitmondó és zavaros, mint maga az egész ügy, és csalódott volt, hogy még mindig nem tud annyira fittyet hányni bátyja véleményére, mint gondolta. – Még barátok vagyunk – tette hozzá. – A vendégemként jön holnap az esküvőre.

Hilo mindentudó, szinte szomorú pillantást vetett rá, mintha kitalálta volna, mennyit veszített a párbajjal – többet, mint a jádéját.

– Ha barátok vagytok, mint mondod, akkor őszintének kellene lenned vele, Shae.

Shae úgy tett, mint aki nem hallja. – Maro egy emberi jogi csoport, a Nemzetközi Négy Erény tagja. Megkérdezte, hajlandó lennél-e találkozni pár képviselőjükkel, akiknek szükségük lenne a klán támogatására. Sokat jelentene nekik.

Hilo ingerülten sóhajtott – talán az nem tetszett neki, hogy Shae elterelte a beszélgetés témáját, talán az, hogy Pillérként folyamatosan kapta a kérelmeket mindenféle csoporttól, és továbbra is rendkívül unalmasnak találta őket.

– Rendben, szívességképpen a… még barátodnak – mondta. – Majd valamikor az új év folyamán, amikor nincs annyi dolgom. – Wen egy hónap múlva várta a gyermekét.

Niko maréknyi színes kaviccsal tért vissza, Hilo megcsodálta őket, majd felemelte a kisfiút, hogy bevigye ebédelni.

– Andy jól van – szólt hátra Shaenek a válla fölött. – Nem örült, hogy maradnia kell, de megérti.

Shae távolodó bátyja hátát nézte, és utánakiáltott.

– Tényleg megtetted volna? Ha Ayt megölt volna a párbajban, tényleg megszegted volna az aishót, és piszkos pengével hadba szálltál volna?

– Ayt elhitte, hogy igen. – Hilo aurája sima volt, mint a folyó vize. – Ez a fontos.

———

Son kancellár épp bemelegített a Három Tavasz Szabadidőklubban, mikor Shae csatlakozott hozzá aznap délután.

– Kaul-jen! – kiáltott fel a férfi. Nyugodt vidámság áradt belőle. – Szép napunk van, nem igaz? – A kancellárt már csak három hónap választotta el gyötrelmes hatéves hivatali ciklusa végétől, és jól láthatóan várta, hogy több időt fordíthasson családi vállalkozására, unokáira és a chasso nevű játékra.

A chasso szabadban űzött játék, amelynek résztvevői nagy kiterjedésű, szépen gondozott parkon haladnak át, és rendszeresen megállnak, hogy műmadarakat (rejtett gépezetekből kilőtt, rojtokkal díszített gumilabdákat) lőjenek le különleges számszeríjakból kilőtt nyilakkal. Bár a chasso külföldi úriemberek körében elterjedt játék volt, amely a vadászatban és íjászatban gyökerezett, az elmúlt évtizedben a gazdag kekoniak népszerű szórakozásává vált. Janloon jómódú politikusai és üzletemberei rendszeresen intézték ügyeiket játék közben a nemrégiben épült Három Tavasz Szabadidőklubban, Janloontól harminc percre délre.

Shae ugyan elképesztően érdektelennek tartotta a játékot, de meg tudta érteni, miért olyan vonzó az olyanok számára, mint Son Tomarho. Az, hogy egy ekkora földterületet kizárólag a szórakozásnak szentelnek egy olyan szigeten, ahol a tágas hely luxusnak számított, azt jelentette, hogy a tagsági díj hatalmas összegbe került, és így státuszszimbólumnak minősült; a sport reflexeket, jó célzóképességet és drága felszerelést igényelt, de fizikai erőnlétet nem igazán, emellett az idősödő kekoni férfiak még mindig szerettek úgy tenni, mintha jó erőben lévő harcosok lennének. Shae azt is gyanította, hogy Son élvezettel győzi le őt a játékban, mert a jádeképességek csak igen minimális előnyt jelentettek benne.

Shae várt az első két kilövés utánig; udvarias csevegéssel töltötték az időt, majd felügettek egy alacsony emelkedőn a harmadik kilövési pontig. Itt döntött úgy, hogy rátér a tárgyra, amit meg akart beszélni Sonnal.

– Senki nem érdemli meg jobban, hogy kipihenhesse a Bölcsesség Csarnoka okozta stresszt, mint ön, Son kancellár, de nagy veszteség lesz a Nincs Csúcs klánnak, ha jövőre nem ilyen megbízható barátunk tölti be a kancellári pozíciót. – A Királyi Tanács Guim Ent, a jelenlegi belügyminisztert választotta meg Son utódjának. Guimot tapasztalt, pénzügyekben felelős gondolkodású politikusnak tartották, aki némileg populista is; emellett a Hegy klán oszlopos tagja volt.

– Guim értelmes ember – mondta Son, mint akit a legkevésbé sem aggaszt a helyzet, majd megállt egy jelzőoszlopnál, és széles vállára emelte a chassoíjat. Felemelte bal karját, hogy jelezze a gép üzemeltetőjének, hogy készen áll. Egy bozótosból egymás után fél tucat chassolabda repült a levegőbe. Son gyors egymásutánban több íjat kilőtt, majd elégedetten felmordult, amikor három átszúrt labda landolt előtte a gyepen.

– Nehéz időszak ez az ország és a Nincs Csúcs számára – jelentette ki Shae. – A klánok betartották a békét, de csak azért, mert körülöttünk a világ nem tette. Számíthatunk arra, hogy Guim En továbbra is nyomást gyakorol majd az Uwiwa-szigetekre a csempészet miatt? Ő is ragaszkodni fog hozzá, hogy a Hegy elszámolással tartozzon a KJSZ-nek? Ellenezni fogja az oortokói konfliktus menekültjeivel kapcsolatos törvényt, amikor eljön az ideje, hogy a Királyi Tanács szavazzon róla?

Son arrébb lépett, és Shae elfoglalta helyét a jelzőoszlopnál. Felrepültek a chassolabdák, és Shae kettőt is átlőtt a szabadidőklubtól bérelt íjával. Elhúzta a száját; kísértést érzett, hogy csaljon, és Elhárítással eltérítse ellenfele nyilait a következő lövésnél. Amikor elindultak lefelé, hogy begyűjtsék a szerzett pontokat, Son jóval komorabb hangon szólalt meg.

– Kaul-jen, jelen voltam a teremben az espeni államtitkár látogatása során, és tisztában vagyok az idegenek jelentette biztonsági kockázattal. De a menekültügyi törvény emberi jogi kérdéssel foglalkozik. A Nincs Csúcs szívtelennek fog tűnni, ha ellenzi. – Megtörölte homlokát, és lehajolt felvenni lelőtt chassolabdáit, majd odaadta őket a fiatal chasstartónak, aki tiszteletteljes távolságból követte őket, vitte utánuk a felszerelést és a vizet, valamint számontartotta az eredményeiket. – Elvégre az együttérzés is a négy isteni erény része.

Shae nem tudott nem egyetérteni Son véleményével, de azért hangot adott ellenvetésének.

– Egy tökéletes világban az emberek mindig az isteni erényekkel összhangban cselekednének; akkor, gondolom, már nem lenne messze a Visszatérés sem. A világ azonban messze nem tökéletes, és mindketten tudjuk, hogy néha kompromisszumot kell kötnünk.

Son megfordult és a levegőbe bökött egy nyíllal.

– Az espenik azt kérik, hogy otthontalanná vált özvegyeket és árvákat utasítsunk el, mert félnek, hogy némelyikük ygutan kém lehet. Legyünk megalkuvók erkölcsi kérdésekben, mert egy idegen hatalom nyomást gyakorol ránk? – Son szavai felháborodást tükröztek, hangja azonban rezignált volt, tiltakozása inkább szónoki fogás, mintsem valós ellenkezés. Éppolyan jól tudta, mint Shae, hogy a Nincs Csúcs nehéz helyzetben van. Az oortokói katonai problémák hatására az espenik paranoiddá váltak, és mindent irányítani akartak. Legnagyobb nemtetszésükre a Kekoni Királyi Tanács kitartott amellett, hogy sem katonákkal, sem további jádéval nem támogatja őket az oortokói háborúban. Shae eközben végig afelé terelte a klánt, hogy terjessze ki üzleti érdekeltségeit és kereskedelmi egyezményeit Espeniára is, emellett kihelyezett irodát tervezett nyitni az időjósi irodának Port Massyben. Most, hogy Hilo klánkapcsolatokat alakított ki az espeniai Zöldcsontokkal, és tudva, hogy a Hegy is lehetőségekre vadászik külföldön, Shae egyre biztosabb volt benne, hogy a Nincs Csúcsnak minden morzsányi politikai befolyásra szüksége van, amit csak szerezni tud, a hazájában és külföldön is. Szüksége volt Adamont Capita további jóindulatára – ahogyan tulajdonképpen az egész országnak szüksége volt rá, ha fenn akarta tartani gyors gazdasági növekedését. A Son család textilipari vállalkozása is szépen profitált a vám csökkentéséből.

– Ön töltötte be Kekon legmagasabb politikai hivatalát először az országon belüli klánháború idején, és most is, amikor idegenek háborúja veszi körül – mutatott rá Shae. – Mindent tud a nyomásról… és arról, mikor kell kompromisszumot kötni.

Son a fejét rázta.

– Ezekkel a problémákkal az utódomnak kell foglalkoznia, Kaul-jen. – Szépen karbantartott kavicsos ösvényre értek, amely erdős területre vezetett. A délutáni levegő gyorsan hűlt; Shae tudta, hogy a hűvös őszi idő és az alkonyat hamar beűzi őket az épületbe.

– Ön még nem idős, Son kancellár. Látja, most is legyőzött a chassopályán. – Shae megállt az ösvény közepén, és szembefordult a férfival. – A Pillér nevében kérem, még egy dolgot tegyen meg a Nincs Csúcs klán iránti barátsága jeléül. Ne vonuljon vissza, miután lejár a mandátuma. Tartsa meg a helyét a Királyi Tanácsban. Később még rengeteg ideje lesz élvezni az életet, de egy-két évig még maradjon a kormány tagja, és végezze tovább a munkáját, amire nagy szüksége van az országnak. – Jelentőségteljes szünetet tartott. – A klán igen hálás lenne önnek és családjának.

Son kancellár korábbi Lámpásként tudta, hogy a klán hálája nem olyasmi, amit bárki kivívhat, és majdnem teljesen biztosan hatalmas pénzösszeget jelent neki és rokonainak. Ha a Királyi Tanács tagja marad, Son továbbra is a Nincs Csúcs legmagasabb rangú politikusa lesz a Bölcsesség Csarnokában, és a klán érdekeivel egyező módon szavaz. Ha holtverseny alakul ki, emeritus kancellári státusza ugyanazt az előjogot biztosítja számára, mintha hatalmon lévő kancellár lenne: újabb, döntő szavazattal fog rendelkezni, ami akár semlegesítheti is Guim döntő erejét.

Son kancellár összeszorította vastag ajkát. Elgondolkodva szólalt meg, de nem minden büszkeség nélkül.

– Gondolom, miután egész életemben a közt szolgáltam, egy év már nem oszt, nem szoroz. – Józan, számító tekintettel nézett Shaere, mielőtt felemelte volna chassoíját, és visszafordult volna az ösvény felé. – A klán hűséges barátja maradok, Kaul-jen, de az áradatot én sem tudom visszatartani. A legtöbb ember nem érti a kereskedelmi egyezményeket, és nem érdeklik az espenik biztonsági félelmei. Sokan nem is értik, egyáltalán miért kellene a külföldiek kedvére tennünk. Vékony jégen táncol. Ha továbbra is szembeállítja a Nincs Csúcs érdekeit a nép akaratával, nem fog sikerrel járni.

———

Shae általában nem ivott sokat, Woon esküvői fogadásán azonban több pohár bort is megivott másnap este. Valamikor éjfél után a menyasszony és a vőlegény elhajtott a vörös és sárga pünkösdi rózsákkal, a házastársi boldogság és termékenység jelképeivel díszített limuzinban, a vendégek éljenzése közepette. Shae nem sokkal később otthagyta a fogadást, és hazament az időjósi rezidenciába. Maro, aki vasalt kék vászonöltönyt és nyakkendőt viselt, elkísérte a bejáratig. Shae megállt, mielőtt belépett volna, és válla fölött hátraszólt a férfinak.

– Nem jössz be egy kicsit?

Nem volt biztos benne, hogy az udvariasság mondatta ezt vele, vagy a részeg vágyakozás, esetleg valami más, de abban a pillanatban remélte, hogy a férfi igent mond. Tucatnyi ember látta, amint együtt távoznak a fogadásról, de azok után, hogy átélt és túlélt egy nyilvánosan zajló országos botrányt, Shaet már nem érdekelte, másnap reggel pletykálni fognak-e róla a klánban.

Maro elfordította a tekintetét egy pillanatra, majd visszanézett rá, reménykedő, de óvatos arccal.

– Egy kicsit – felelte.

A házban Shae levetette cipőjét, és leült a kanapéra, majd megdörgölte fájó lábát. Maro töltött két pohár hideg mentás vizet a hűtőben lévő korsóból. Shae hálásan elfogadta az egyiket, és homlokához érintette a hideg poharat, mielőtt félig kiitta volna. Bár az Időjós háza a központi udvar távolabbi végében állt, idáig hallotta a zenét és távoli, lüktető háttérként Érzékelte az ott maradt tömeg energiáját. Mostanra hozzászokott a teste, hogy kevesebb jádét visel, de néha úgy érezte, mintha Érzékelése lágyabb lenne, élei tompábbak. Az elfogyasztott alkohol erősítette a hatást; fáradt volt, és minden kissé elmosódottnak tűnt.

Maro leült a kanapé másik végébe, és hátradőlt, meglazította nyakkendőjét, majd ivott a poharából. Nem tűnt olyan ittasnak, mint amilyennek Shae érezte magát.

– Woon Papi barátod minden bizonnyal elkötelezett híve a klánnak – jegyezte meg. – A családod nem akármekkora partit rendezett a tiszteletére.

– Az idősebbik bátyám legjobb barátja volt. – És az enyém is. – Megérdemli.

– Köszönöm, hogy meghívtál. – Maro forgatta kezében a poharat. – És értékelem, hogy megszervezted, hogy a Négy Erény találkozhasson a bátyáddal. – Folytatta, mintha ki akarta volna űzni a csendet kettejük közül. – Egy ideje már tagja vagyok az irányítóbizottságnak. Jó munkát végeznek, de látványosabb támogatás nélkül nem fognak messzebbre jutni. Hatalmas lépés lenne, ha a nagyobb klánok nyilvánosan elismernék, hogy Kekonnak aktívabb szerepet kell vállalnia a nemzetközi humanitárius törekvésekben. – Úgy nézett Shaere, mintha egyetértést várna. – Talán meg tudjuk győzni a bátyádat, hogy támogassa az oortokói konfliktus menekültjeivel kapcsolatos törvényt.

Shaenek nem volt kedve elmagyarázni, hogy mi a helyzet a klán üzleti érdekeltségeivel és az espeni kormány felől rájuk nehezedő nyomással, sem azt, hogy ő az, aki megkérdőjelezhető idegen érdekek kiszolgálásával vádolja Son kancellárt és a Királyi Tanács többi tagját.

– Most ne beszéljünk politikáról – kérte.

Maro a gallérját húzogatta.

– Ahogy akarod – felelte bizonytalanul, mintha Shae utolsó biztonságos beszédtémájukat hessentette volna el. Hatalmasra duzzadt közöttük a csend. A párbaj óta közel öt hónap telt el, de kapcsolatuk továbbra is abban a kínos, lebegő helyzetben volt, amiben két test találja magát, ha a folyamatos centrifugális erő távol tartja őket egymástól, és sem közeledni, sem jobban eltávolodni nem képesek. Telefonon gyakran beszéltek, párszor együtt is ebédeltek. Shae még mindig kikérte Maro véleményét gazdasági és külügyi kérdésekben, most pedig a férfi azt remélte, elnyeri a klán támogatását a nonprofit munkához, ami egyre több idejét felemésztette. Szívélyesen bántak egymással, barátságosan – de óvatosan köröztek egymás körül, mintha a másik ember tűz lenne, amelynek a melegére vágynak, ugyanakkor tudják, égethet is.

Maro többször is utalt rá, hogy túl tudnának lépni ezen a nehéz időszakon, ha mindketten hajlandóak lennének újra bízni a másikban. Most, amikor a férfira nézett, jóképű, őszinte arcára, és látta szemében a vágyakozást, arca kipirultságát, Shae mindennél jobban kívánta, hogy ez igaz legyen. Ma éjjel nagyon vágyott a közelségre – de nem érdemelte meg Maro bizalmát, és nem bírta volna elviselni, ha tisztességtelenül nyeri vissza. Felmerült benne, hogy megköszöni a férfinak, hogy eljött, és udvariasan kikíséri. Felmerült benne, hogy közelebb húzza magához, és szexel vele, itt, a nappali padlóján. Egyik lehetőség sem tűnt teljesen helyesnek, sem igazságosnak barátjával szemben. Nem bánta meg a döntéseket, amelyeket hozott, de azt igen, hogy már nem tudott úgy Maróra nézni, hogy ne lássa az áthatolhatatlan szakadékot életük valósága között.

– Shae! – Maro nyersen megköszörülte a torkát, aztán felkelt, és átült a nő mellé. Lágy aurája megérintette az övét, és szinte túláradtak benne az egymással küzdő érzelmek, a vágyakozás, ami már-már kínt okozott. Rövidre nyírt szakállától látszott, mennyire feszült az állkapcsa.

– Azt hiszem, már jobban értem, miért zártál ki eddig. Elfogadtam, hogy hatalmas nyomás nehezedik rád, és meg akartál védeni attól, hogy engem is támadjanak. De nem vagyok biztos benne, hogy továbbra is képes vagyok erre. Úgy értem, arra, hogy barátok legyünk. Hogy olyasvalaki legyek, aki lazán kapcsolódik a családodhoz, akit esküvőkre meghívnak, de magának a klánnak nem része. Nem valami jó érzés ebben a pozícióban lenni.

Shae úgy érezte, bordái alatt nehéz súly telepszik meg.

– Tudom. Egyszer én is megpróbáltam, és nem ment. – Lejjebb csúszott a kanapén. Valahol a szemgödre mögött lüktetni kezdett valami. – Igazad van. Távol tartottalak magamtól, nem mondtam el az igazat, pedig megérdemelted volna. Meg akartalak óvni a döntéseimtől, de rosszul tettem.

Maro arca megrándult.

– Nem védhetsz meg. Tudod, hogy nem szeretem a Zöldcsont-kultúrát, de te akkor is fontos vagy nekem. Emlékszel, amikor azt mondtam, szeretném, ha teljesen nyíltak és őszinték lennénk egymással? – Kutatón nézett Shae arcába. – Tudnom kell, hol állunk. Elmondanád végre, egyszer s mindenkorra: van esély a kapcsolatunkra?

Shae ismét Hilo szavait hallotta: Ha barátok vagytok, mint mondod, akkor őszintének kellene lenned vele. Mellkasát heves, mazochista módon töltötte el a feszítő érzés, hogy minden mindegy. Kezével átkarolta a férfi nyakát, közelebb húzta Marót, és megcsókolta. A férfi íze és illata elárasztotta száját, és felsóhajtott, eltöltötte a keserédes vadság, olyan erősen, mint a bor száraz utóíze. Miután elhúzódott, Shae megszólalt.

– Volt egy abortuszom, Maro. Terhes voltam, mielőtt párbajoztam Ayt Madával.

Maro arca több másodpercre kifejezéstelenné vált – aztán a férfi elhúzódott Shaetől, mintha hátralökték volna. Gyöngéd arcvonásai eltorzultak, most sebzettnek és csúnyának tűnt. Jádeaurájának szélei mintha megremegtek, majd megkeményedtek volna.

– Ezt… – A férfi hangja nyers suttogássá halkult. – Ezt eltitkoltad előlem. Döntöttél, anélkül hogy szóltál volna nekem. Mint a párbajnál.

– Teljes őszinteséget akartál – mondta Shae –, hát megkapod. Én is szeretlek. – Lenézett a kezére, és látta, hogy görcsösen összeszorítja az ölében. – Azt kérdezted, van-e még esélye a kapcsolatunknak, de már csak te tudsz választ adni erre.

Maro letette poharát a kisasztalra és felállt. Shae érezte, hogy tekintetének fájdalmas súlya egy hosszú, néma pillanatig ránehezedik. Fejét hátrahajtotta a párnákra. A mennyezet mintha forgott volna; lehunyta a szemét, és nem nézte, ahogy Maro elfordul, és távozik a házból.