52

– BIZTONSÁGBAN MEGÉRKEZETT A BARÁTUNK? – kérdezte Ibrahim.

Idõnként digitális kattanások szakították félbe alárendeltje hangját.

– Igen – felelte az Emír. – Tegnap indult tovább. Olvastam a terved részleteit. Mondd, hogy állnak a dolgok!

– Készen vagyunk. Mihelyt rábólintasz, hetvenkét órán belül az országban vagyunk.

Az, hogy közvetlenül beszéljen szárazföldi csapatának parancsnokával, hirtelen jött elhatározás volt részérõl, veszélyes döntés, különösen saját, veszélyekkel teli körülményei fényében, de szavatolt kockázatot vállalt. Kommunikációs módszerének biztonsága a legjobbakkal vetekedett, házi kódolási csomagját privát VoIP – internetprotokoll feletti hangátvitel – számítógép-számítógép Skype-fiókjával kapcsolták össze.

Miután úgy döntött, Ibrahim folytathatja az akciót, még egyszer utoljára beszélni akart vele nemcsak önmaga, de Ibrahim megnyugtatására is. Ha életét veszti a hadmûvelet során, a paradicsomban elnyeri jutalmát, de itt, a földön egyelõre csatába induló katona, és a katonáknak szükségük van dicséretre és bátorításra.

– Hányszor jártál ott? – kérdezte az Emír.

– Négyszer. Kétszer toborzás, kétszer felderítés miatt.

– Mesélj a kapcsolatodról!

– Cassiano Silva a neve. Születésénél fogva brazil, katolikus hitben nevelkedett. Hat éve tért át az iszlámra. Egyike a hûségeseknek, efelõl nincs kétségem, sosem hagyott cserben, ha kértem tõle valamit.

– Tárik szerint szépen sikerült a toborzása.

– A nyugati hírszerzés „hamis zászlónak” hívja. Azt hiszi, a kuvaiti hírszerzésnek dolgozom, és kapcsolatban állok az OPEC piacelemzõ osztályával. Úgy véltem, az ipari kémkedés gondolatát... elfogadhatóbbnak találja.

– Le vagyok nyûgözve, Ibrahim – mondta az Emír, és komolyan is gondolta. – Jó megérzésrõl tettél tanúbizonyságot.

– Köszönöm, uram.

– És a terved... biztos vagy benne, hogy kivitelezhetõ?

– Igen, de szeretnék elõvigyázatos maradni, amíg terepen vagyok. Látszólag minden részlet szépen illeszkedik.

Tehát hagyja, hogy Ibrahim haladjon a tervével, és tudja, hogy õ az elsõ dominó a sorban, melynek végén bekövetkezik a valóban világrengetõ esemény. De az a jövõ zenéje – nem a távoli jövõé, de elég távoli ahhoz, hogy a kirakó kisebb darabjainak elhanyagolása az egész kárára váljon.

– Hány halottra számítasz? – kérdezte az Emír.

– Most még lehetetlen megmondani. Több százra, talán. De mint megjegyezted, ezek a számok nem mérvadók.

– Igaz, de a hullák félelmetes hatást keltenek a tévében, és ez késõbb a hasznunkra válhat. Mennyi ideig fog tartani a felderítés?

– Öt-hat napig.

– És aztán?

– Negyvennyolc-hetvenkét óra múlva maga az akció.

Az Emír aktiválta mentális naptárát. Egynél több akcióval zsonglõrködött, kénytelen lesz visszatartani a végsõ jóváhagyást, míg be nem jelentkeznek legalább az orosz csapatok. A kirakó többi darabja Dubajban és Dakarban a helyén van és készenlétben áll. A sarokkõ persze, a szép tatár lány nem nagyon sürgethetõ. Tárik bízik benne, hogy megfelelõ sebességgel halad, és momentán ezzel kell beérni, de kudarca esetére muszáj lesz alternatívákkal elõrukkolnia agya hátsó zugában. Ettõl függetlenül fel kell készülniük a közbelépésre. Veszélyes húzás. Elképzelhetõ, hogy leplezhetik az akciót, vagy bevethetnek késleltetõ taktikát, de az erõszak, különösen az a fajta, amelyre valószínûleg szükség lesz, kétségtelenül felkelti a hatóságok figyelmét.

Ha szükségessé válik egy ilyen akció, vajon lesz-e annyi elõnyük a hatóságokkal szemben, hogy befejezzék a Lótuszt?

– Megkapod a végsõ jóváhagyást – mondta az Emír.

Sejtésüket, hogy az Emír minden valószínûség szerint már az Egyesült Államokban van, s valahol a Dakoták és Kalifornia között rejtõzködik, hamarosan követte a felismerés, hogy nem sok mindent tehetnek hipotézisük igazolására. Igaz, tudják, hogy a Joel Klein álnéven repülõ Shasif Hadi Las Vegasba tartott, amikor nyomát vesztették, de ez semmit sem jelentett. A Klein-útlevél nem bukkant fel utána a rendszerben, tehát vagy nem ment Las Vegas-nál tovább, vagy egyszerûen betartotta hivatása szabályait, és megszabadult Kleintõl egy másik álnévért cserében. Amikor Jack visszanyomozta Hadi tevékenységét, kiderült, hogy rengeteget jár a Perzsa-öböl államokba, Nyugat-Európába és Dél-Amerikába, s ez számos pihenõt feltételez az Egyesült Államok területén. Mivel nem oszthatták szét Hadi fényképét a Las Vegas-i rendészetnek, nem tehettek mást, a birtokukban lévõ adatokkal dolgoztak tovább a probléma megoldásán.

– Az anyját! – kiáltotta ifjabb Jack Ryan az irodájában.

– Mi az? – kérdezte Dominic a tárgyalóterembõl, ahol épp megkezdõdött a napi tanácskozás.

– Várjatok, jövök! – Leütött néhány billentyût, hogy átküldje a fájlt a tárgyalóterem elektronikus rendszerére, majd átsietett, és felkapta az asztalról a távirányítót.

– Úgy festesz, mint egy siheder, aki elõször látott cickót – jegyezte meg Brian. – Mizujs?

– Az egyik OFT-honlapon kutakodtam, amikor ezt találtam. – A falra erõsített, negyvenkét hüvelykes monitorra szegezte a távirányítót. Pillanatokkal késõbb három kép tûnt fel a sík képernyõn egymás mellett. Az elsõn egy nyakánál fogva felakasztott férfi lógott egy jellegtelen helyiségben, a másodikon ugyanez a férfi hevert a padlón, levágott feje mellette, a harmadikon a levágott fejét levágott lábai keretezték.

– Jesszus Mária, ezek nem cicóznak! – szörnyülködött Brian.

– Melyik honlapon, Jack? – kérdezte Rounds.

Megadta a linket, majd folytatta: – OFT-portál, de idáig csak propagandáról szólt: blabla, „vágjátok be a hitetleneknek”, és a „megfutamítottuk õket” fajta szöveg.

– Na, az fix, hogy ez nem a feltüzelésrõl szól – mondta Ding Chavez.

– Ez retorzió – mondta Clark a képernyõt bámulva.

– Hogy érted?

– Az akasztás meglehetõsen általános kivégzési forma számukra, a lefejezés plusz megszégyenítés, mintha a Koránból származna, de a láb...? Ez az igazi üzenet?

– Miért, menekülni próbált? – kérdezte Dominic. – Faképnél hagyni az OFT-t?

– Nem, akcióba lépett, és a felettesei nem örültek neki. Láttam ilyet Libanonban ’82-ben. A Hamasz egyik ága, nem emlékszem a nevükre, felrobbantott egy buszt Haifában. Egy héttel késõbb ugyanígy találtak a vezetõkre: felakasztva, lefejezve, levágott lábbal.

– Pokoli módja a véleménynyilvánításnak – mondta Chavez.

– Jack, honnan mûködtetik a honlapot? – kérdezte Rounds.

– Pont ez a csavar – felelte. – Bengáziból.

– Bingó – mondta Dominic. – Annyira hamar jött a tripoli svéd nagykövetség után... Mennyibe akartok fogadni, hogy egy nem szentesített akcióból fakadó leszámolás szemtanúi vagyunk?

Senkinek sem volt kedve fogadni.

– Mi van, ha több retorziónál? – vetette fel Jack.

– Nem értem – mondta Rounds.

Clark szolgált magyarázattal:

– Figyelmeztetés. Az a libanoni ügy... Két héttel késõbb a Hamasz megpróbált egy kocsiba rejtett pokolgéppel behajtani a brit nagykövetségre a buszos robbantástól egysaroknyira. Nem jött össze, mert a hírszerzés még mindig a buszos robbantáson melózott.

– Ugyanez lehet az elv itt is – mondta Jack. – így tudatják a többi sejttel, hogy viselkedjenek.

– Igen, de minek kapcsán? – kérdezte Chavez.