88

TIZENÖT MÉRFÖLDDEL a 373-as csomóponttól, az EC-130-as alatt megjelent a barna sivatagot szürke vonalként átszelõ 95-ös sztráda.

– Milyen közel van a Nellis Légi Támaszpont? – kérdezte Clark Martytól.

– Ha kinyúl az ablakon, szinte megérintheti. Csak egyet mondok, mihelyt átvágunk északkeletre, feltûnünk a radarjukon. És ezeknél a pasasoknál nincs bocsánat!

– El kell jutnunk Yuccába.

– A pokolba! Vigasztaljanak meg, hogy maguk nem terroristák!

– Jófiúk vagyunk.

– Miféle jófiúk?

– Nehéz megmondani. El tud vinni oda, mielõtt lekergetnének minket?

– Melyik bejárathoz, az északihoz vagy a délihez?

– A délihez.

– Ha belemegyek ebbe az õrültségbe, ki tudok hozni százkilencven mérföld per órát a kicsikébõl, és ha leteszem... Mondjuk, négy perc, miután lekanyarodtunk a sztrádáról. Megtenne nekem egy szívességet?

– Mi lenne az?

– Fenyegessen meg még egyszer! Ha a csuklómra csattintják a bilincset, szükségem lesz valamiféle védelemre.

Öt perccel késõbb újabb, a 95-öst délrõl keresztezõ szürke vonalat pillantottak meg a szélvédõn át. – A három-hetvenhármas – tudósított Marty. Ahogy átrepültek a csomópont felett, északnyugatnak döntötte a gépet, és ereszkedni kezdett, míg alig harminc láb választotta el õket a sivatagtól.

Hegygerinc emelkedett elõttük.

– Ez a Busted Butte – közvetített Marty, miközben felrántotta a gépet, majd kiegyenesítette. – Három mérföld. Hatvan másodperc. – Megint bedöntötte a gépet, elõbb balra, majd jobbra, aztán lezúgott egy sekély völgybe.

A szélvédõn át két hold kavicsos terület tárult a szemük elé. A földdarab bal oldalán, tõlük egészen távol, kulcslyukat formázó nyílást vágtak a hegyoldalba, a közepén hatalmas alagútbejárattal.

– Társaságot kaptunk! – szólt Jack.

A terület északi felén út nyúlt a sivatagba. Egy gigantikus rozsdamentes acélsúlyzót szállító platós kamion gördült be a földdarabra.

– Az meg mi a frász? – kiabálta Dominic.

– GA-4-es tartály – felelte Jack. – Fáradt-uránrudak szállítására.

– Azt hittem, nem üzemel a hely.

– Nem is. – Jack az északi út szélén emelt, fehér, telefondoboz méretû õrbódét tanulmányozta a távcsövön át. Látta, hogy két alak hever az úttesten. – Halottak az ellenõrzõ pontnál – kiáltotta.

Clark Martyhoz fordult: – Le tudja tenni...

– Úgy, hogy ott van az a kamion, nem. Leszedné a rotoromat. Ötven méterrel arrább viszont igen.

– Akkor tegye!

– Fordulunk!

Marty élesen bedöntötte a helikoptert, és csavarvonalban szállt vissza arra, ahonnan jöttek, majd lebegve megállt az út fölött. Bent a földdarabon lefékezett a kamion. A vezetõfülkébõl emberek ugráltak ki.

– Ötöt számoltam – kiáltotta Dominic.

Figyelték, ahogy ketten elvágtatnak a kamion mellett az EC-130-as felé. Futás közben felemelték AK-47-esüket, és tüzelni kezdtek.

– A szentségit! – üvöltötte Marty. – Mi a frász folyik?

– Õk a rosszfiúk – közölte Clark.

Marty jobbra rántotta a helikoptert, el az útról a domb mögé.

– Itt megfelel – mondta Clark.

Marty leereszkedett, és egyetlen zökkenéssel földet ért. Clark és a többiek kiszálltak. Clark visszahajolt az ajtóba és bekiáltott: – Keressen fedezéket, és tegye le a gépet. Ne vegye fel a rádiót, és legyen itt, mikor visszaérünk!

– Ó, na, ne már...

Clark Martyra irányozta a fegyverét.

– Ez segít?

– Igen!

Clark bevágta az ajtót, és a harminc lábbal arrább gyülekezõ társaihoz sprintelt. Homok verõdött fel rájuk, ahogy Marty felemelkedett, majd balra megdõlve végigrepült az út felett, és befordult egy alacsony domb mögé. Húsz másodperccel késõbb elhalt a rotorok berregése.

– Hallgasd csak! – mondta Jack.

A domb mögött a kamion mozgásba lendült.

Chavezzel az élen felkaptattak az emelkedõn. Tízlábnyira voltak a domb tetejétõl, amikor automata fegyverek kelepelése ütötte meg a fülüket. Szabályos háromlövéses körök. Kiáltások verõdtek vissza a kanyon falairól. Chavez hasra vágta magát, és kúszva haladt tovább. Egy pillanattal késõbb jelzett a többieknek. Alattuk a kamion éppen bearaszolt a hegyoldalba fúrt vágaton. Miközben nézték, sárga védõsisakos alak vágtatott át a nyílt téren az út felé. Három egymásba folyó pukkanás hallatszott, mire a férfi felbukott és mozdulatlanná vált.

– Négy másikat számolok – mondta Dominic. – Egyik sem moccan. És ti, srácok?

Senki sem felelt.

Leszáguldottak a lejtõn a területet határoló betonszegélyhez, elosontak mellette egészen a szemközti emelkedõig, minél közelebb a bejárati nyíláshoz. Fellopakodtak a széléhez és átlestek. A szegély túloldalán csikorogva szakadt az acél. A kamion vezetõfülkéje eltûnt az alagút torkában. A tartály becsusszant a bejáraton, de végigkarcolta a felsõ peremet. A kamion megtorpant, néhány lábnyit elõrébb ment, majd megint megtorpant. A motor elnémult.

Férfi jelent meg a kamion faránál, vállán AK lógott. Golyók pettyezték a földet a lábánál. A férfi elhátrált és leguggolt. Chavez elõrekúszott, átlesett, aztán feltérdelt, megeresztett három lövést, majd ismét a földre lapult. – Egy kilõve – mondta.

– Tudjuk, mekkora ez az izé? – kérdezte Jack.

– Szerintem nem nagyobb egy katonaládánál – mondta Clark. – Elbírja két ember. Gyerünk, mozogjunk! – Visszahátráltak a betonszegély mellett, aztán egyesével átgurultak rajta és lelapultak. Elõttük a betonfal mellett rekeszek, dróthuzalok, guruló szerszámszekrények, acetilén vágógépek és ívhegesztõk álltak halomban. Mögöttük a sarok a vágathoz vezetett.

Párokban közelítették meg, egymást elõzgetve, míg Clark ki nem látott a sarkon. Visszafordult, Jackre bökött, és magához intette, majd Dominicot és Chavezt is. A bejáratnál semmi sem mozdult. A kamion szorosan beékelõdött, mindkét oldalával a falnak nyomódott, a tartály a tetõnek préselõdött.

Az alagútból motorzúgás hallatszott. Aztán elhalt.

– Mint egy golfkocsi – mondta Dominic.

– Cushman elektromos kisautó. Majdnem ugyanaz, csak gyorsabb.

– Mit tudsz a tervrajzról? – kérdezte Clark.

– Láttam pár vázlatot az interneten, de mivel még készen sincs, nem tudom...

– Mit tippelsz?

– Ez a fõalagút, ami egészen az északi bejáratig megy.

Lefelé ereszkedõ vágatok követik egymást szabályos közönként végig az alagúton.

– Egyenes vagy kanyargós?

– Egyenes.

– Milyen mély?

– Majdnem ezer láb. Lent a mélyben a vágat vízszintbe kerül, és rakodótérré szélesedik. Hogy az mekkora, sejtelmem sincs. A rakodótér tartálytároló alagutakká ágazik el. A jó hír az, hogy olyan mélyre akarják majd levinni, amennyire csak lehetséges, vagyis egy rakodótérbe. Valószínûleg tíz perc, mire lejutnak a fõalagútból a gyomrába.

Clark jelére Jack és Chavez a kamion farához sprintelt, felkapaszkodott rá, és mászni kezdett elõre a tartály mellett. Amikor már majdnem a vezetõfülkénél jártak, Clark megkerülte Dominic-kal a sarkot, szétváltak a jármû körül, és a bejárat egy-egy falához száguldottak. Clark végigosont a fal mellett, letérdelt, és bekukkantott a kamion alváza alatt. Felegyenesedett és intett Jacknek: két ember odabent. Jack bólintott, elismételte Dingnek, aki továbbadta a másik oldalon lévõ Dominicnak.

Jack lassan, óvatosan kinyitotta a vezetõfülke hátsó ablakát, és hagyta, hadd lódítsa fel Chavez, aztán bekúszott az alvófülkébe. Leereszkedett a padlóra, és a mûszerfalhoz mászott. A sziklafal egylábnyira volt a fülke oldalsó ablakaitól.

Kidugta a fejét a mûszerfal mögül, míg át nem látott a szélvédõn. Masszívabb volt az alagút, mint eredetileg képzelte. Mint a tengeralattjárók vázánál, teherbíró merevítõgyûrûk tartották a falakat és a mennyezetet. A mennyezetre erõsített halogénlámpák a távolba vesztek.

Jack átlesett a motorháztetõ fölött, és észrevett egy jobbra-balra forgó férfifejet, mely aztán eltûnt szem elõl. Húsz lábbal beljebb az alagútban látta, hogy egy sárga Cushman mellett másik férfi is guggol. Ügyelve rá, nehogy kilássék a feje, a volán mögé kúszott. Az alvófülke felõl kocogtatást hallott. Egyet... Még egyet. Kettõt...

A harmadik kocogtatásra rátenyerelt a dudára.

A vezetõfülke mindkét oldalán fegyverropogás tört ki. A férfi felemelkedett a Cushman mellett, és megeresztett egy sorozatot az AK-ból. Egyetlen pukkanás hallatszott, majd még egy. A férfi hátratántorodott, legurult a Cushmanról és a földre csúszott.

– Gyere ki, Jack – kiáltott Clark.

Párokban kúsztak az alagútba a kamion alatt. Jack elsõként egy tõle alig néhány lábnyira elterült, mozdulatlan alakkal találta magát szemben. Dominic a Cushmanhoz trappolt, és megnézte a másikat. Visszafordult, és elhúzta ujját a torka elõtt.

Összeszedték a két AK-t, aztán Chavezzel a volán mögött besorjáztak a Cushmanba, és megindultak az alagútban.

– Milyen stabil ez az izé, amijük van? – kérdezte Jack Clarktól.

– Elég stabil. Csak hatalmas erõvel lehet az egyik uránrudat a másikba lõni. Jókora bomba kell hozzá, és be kell állítani. Miért?

– Van egy ötletem.

Ötven lábbal elõttük a mennyezeten a halogénlámpák kör alakba gyûltek.

– Az elsõ vágat.

– Lassíts, Dom! – adta ki Clark a parancsot.

Megközelítették húszlábnyira, majd megálltak, leszálltak a járgányról, és a vágat nyílásához vonultak. A még több halogénlámpa fényében úszó vágat huszonöt fokos szögben lejtett.

– Hallanunk kéne a Cushmanjukat – súgta Jack.

Elnémultak és füleltek. Semmi.

Visszamásztak a járgányba, és haladtak tovább. Az alagút jobbra kanyarodott. Dominic lefékezett, Jack kiszállt és kilesett a sarkon. Visszajött.

– Tiszta.

Továbbmentek. A második vágathoz érve megálltak hallgatózni, de semmit sem hallottak. Ahogy a harmadiknál és a negyediknél sem. Az ötödikhez közeledve visszhang ütötte meg a fülüket. Kiszálltak, a vágathoz sereglettek, és lenéztek.

A távolban látták, hogy a parányira töpörödött sárga Cushman elgurul egy halogénlámpa alatt, aztán az árnyékba vész, majd megint egy lámpa alá ér.

– A vágat háromnegyedénél járnak – mondta Jack.

– Ha van ötleted, most rukkolj elõ vele! – szólt Clark.

– Attól függ, mennyire vagy biztos a bombájuk stabilitásában.

– Kilencven százalékig.

Jack bólintott.

– Ding, szükségem lenne a segítségedre.

Felmásztak a Cushmanra, Y fordulatot tettek, és visszarobogtak az alagúton. Harminc másodperccel késõbb visszatértek, és a Cushman faráról fejenként egy-egy acetilénhengert emeltek le. – Megtorpedózzuk õket – mondta Jack.

– Tele vannak?

– Majdnem üresek.

– Az idõzítésen áll vagy bukik az egész.

– Azt rád hagyom. Te vagy a fõnök.

– Akkor gyerünk!

Jack és Chavez a vágat nyílásához vonszolta a hengereket, lefektették és meglökték õket. A hengerek azonnal pörögni kezdtek, s hol egyik, hol másik falnak csapódva õrült iramban szánkáztak lefelé. Jack és Chavez visszanyargalt a Cushmanhoz, és felpattant rá. Dominic a vágathoz gördült vele, és megállt.

Clark tízig számolt, aztán elkiáltotta magát: – Indulás!

Szinte azonnal kiderült, hogy a Cushman fékje nem elég erõs. Ötven méter után a sebességmutató tûje remegve átlendült a harminc mérföld per órán. Fejük felett a lámpák süvítve húztak el. Dominic a fékre lépett, s ettõl kissé lelassultak, de a kerékdob okádta a füstöt. Kétszáz méterrel alattuk a száguldó hengerek focilabdaként pörögtek. Az Emír Cushmanja már majdnem leért.

– Ez közel lesz – mondta Chavez.

Clark felkiáltott: – Lassíts, Dom!

Dominic a fékre lépett, de hiába. Teljes erõbõl a pedálba taposott. Semmi sem történt.

– Húzzátok be a kezeteket! – üvöltötte, és jobbra rántotta a kormányt. A Cushman orra szikrát hányt, ahogy jobb oldala az alagút falát horzsolta. Enyhén lassultak. Dominic elkormányozott a faltól, aztán megint vissza.

A vágatban száz méterrel lejjebb a hengerek beérték az Emír Cushmanját. Az egyik henger rosszul pattant, és elszáguldott mellette, de a másik a lökhárítójába csapódott. A Cushman kifarolt, megbillent, és felborulva a rakodótéren landolt.

– Állíts meg minket! – harsogta Clark.

Dominic a kormányt pörgetve a kisautó egész bal oldalát a falnak csapta. A járgány lassan lefékezett. Kiszálltak és vágtatni kezdtek a vágat aljába. Az Emír Cushmanja fejtetõre állt a boruláskor. Néhány lábnyira tõle egy alak hevert kinyúlva a betonon. A rakodótér bejáratánál megtorpantak. Balra az alagút ötven láb után élesen balra kanyarodott. Senki sem tartózkodott az alagútban. Chavez az alakhoz lépett és letérdelt.

– Nem õ az – mondta.

Kocogtak tovább az alagútban. A sarkon túl egy harminc láb széles átjáróban találták magukat. Fejük fölött boltozatos merevítõk íveltek át a mennyezeten. Látták, hogy az átjáró két falán húszlábanként sorakoznak a tárolóvágatokhoz fúrt kerek bejáratok.

– Tizenkettõt számolok oldalanként – mondta Dominic.

– Váljunk szét! – adta ki Clark az utasítást. – Én Jackkel jobbra indulok, ti ketten balra.

Clark és Jack átvágtatott az átjárón a szemközti falhoz. Jack tátogva mondta: enyém az utolsó hat. Clark bólintott. Jack sprintelni kezdett, rohantában mindegyik vágatba belesett. Az átjáró másik oldalán Dominic is ezt tette.

Jack elhúzott az ötödik tárolóvágat mellett, nem látott semmit, aztán folytatta a hetedikkel és nyolcadikkal. Lefékezett, visszahátrált néhány lépést, és újra benézett. Látta, hogy a vágat gyomrában fény pislákol kétszáz méter mélyen. Épp csak kivette a két alakot, akik egy ipari méretû horgászdoboz-szerûség mellett gubbasztottak. Jack szétnézett. Clark felé tartott ugyan, de túl messze járt. Dominic és Chavez szintúgy.

– A pokolba!

Beszáguldott a tárolóvágatba.

Már félúton járt, amikor az egyik alak felkapta a fejét. Hirtelen narancssárga fény villant egy fegyvercsõbõl. Jack rohant tovább. Felemelte pisztolyát és kettõt lõtt. Az átjáróból Clark bömbölése hallatszott: – Ide!

A férfi elõrelépett és csípõbõl tüzelt. Jack meggörnyedt és a falhoz lapult, próbálta magát minél kisebbre összehúzni. Állított az irányzékon, megcélozta a férfi törzsét, és eleresztett két golyót. A férfi megperdült, majd elterült. A másik alak nem foglalkozott elesett társával, csak serényen matatott tovább a dobozban. Aztán felpillantott és meglátta Jacket, de folytatta a munkát. Harminc lábra volt. Jack felemelte a pisztolyát, és tüzelt, míg a kinyíló sín nem jelezte, hogy kiürült a tár. Húsz láb. Fej bukkant ki a doboz mögül, majd ismét eltûnt. Jack két hosszú lépéssel átszelte a maradék tíz láb távolságot, majd a vállát behúzva a doboznak rontott. Hallotta, hogy a vállába durran valami, érezte, hogy fájdalom száguld fel a nyakán. A doboz hátracsúszott. Jack lába alól kicsúszott a talaj, és orra bukott a betonon. Törött orrából ömleni kezdett a vér. Térdre tápászkodott. A csillagokat látta. Szétnézett. Az elsõ alak holtteste a homorú falnak hanyatlott, alig néhány lábnyira hevert tõle a géppisztolya. Jack odamászott érte, jobb kezével elkapta a vállszíját, és magához rántotta. Aztán talpon termett, és botorkálva megkerülte a dobozt.

Az Emír már felemelkedett, s a dobozhoz lépett. Észrevette Jacket, és megtorpant. Szeme a dobozra, majd Jack arcára villant.

– Ne tegye! – vakkantotta Jack. – Magának annyi! Vége!

Jack mögött az alagútban léptek dobogtak.

– Nem, nincs – mondta az Emír, és a doboz elé térdelt.

Jack lõtt.