79
KÉT PERCCEL KÉSÕBB Biery már fent volt az emeleten, és megjelent Hendley irodájában.
– Találtam egy mintát – jelentette. – Ha sima szövegként külditek az üzenetet, Hadi tudni fogja, hogy átverés az egész.
Az, hogy sikerült Rick Bellt az utolsó pillanatban leállítania, egy maratoni éjszakának volt köszönhetõ, amikor Gavin egész éjjel azt figyelte, hogyan kapja szét az újonnan írt algoritmus az OFT egyszer használatos kulcsait. Bár a kulcsokba rejtett betûknek véletlenszerûen kellett alakulniuk, következésképpen mindenki számára, aki nem az aktuális jelszókulccsal dolgozott, feltörhetetlen volt, Biery a természetébõl fakadóan ott is mintákat keresett, ahol látszólag egy sem létezett. Olyan ez, magyarázta egyszer Jack-nek, minta SETI (Földönkívüli Intelligencia Kutatása) projekt: „Valószínûleg semmi sincs odakint, de nem lenne tök jó, ha mégis lenne?” Ebben az esetben Biery az OFT egyszer használatos jelszókulcsainak mintáját fedezte fel.
– Az egyszer használatos kulcsok nagyszerûek, valószínûleg a legegyszerûbb „feltörhetetlen” kódok a világon, bár igazság szerint semmi sem feltörhetetlen – magyarázta, amikor Rick Bell visszaért. – Az egész a valószínûségen múlik, de tényleg...
Granger beléfojtotta a szót.
– Majd máskor, Gavin!
– Oké. Nos, ahogy gondoltátok, az Emír, vagy bárki is állt elõ ezzel, valószínûleg aggódott a terepen lévõ emberei miatt. Elég ostobaság lenne, ha maguknál cipelnék a kulcsokat, vagy azon a laptopon tárolnák, amit mindenfelé hurcolnak, tehát kitaláltak egy rendszert, hogy akkor is megszerezhessék az aznapi kulcsot, amikor úton vannak. Idõigényes, de kivitelezhetõ.
– Halljuk! – mondta Bell.
– Egy bizonyos közép-négyzet módszer nevû sémát használnak. Egy Neumann János nevû magyar matematikus alkotta meg 1946-ban. Az a lényeg, hogy veszel egy kezdõszámot, nem számít, milyen hosszút, csak páros számú számjegybõl álljon, aztán négyzetre emeled, majd a kapott eredmény középsõ részét kiveszed (megint csak tetszõleges számú számjeggyel), és azt használod új kezdõszámként. Mivel ezek a fickók valószínûleg papíron végzik a számolást, kis számokkal dolgoznak, és azokra építenek. Tessék...
Biery felkapta Hendley asztaláról az írótömböt, és írni kezdett: 49 x 49 = 2401. Az új kezdõszám = 40.
– Mivel nullákat nem használhatunk, felkerekítünk. Az új kezdõszám a 41. Aztán ezt négyzetre emeljük, és így tovább, míg be nem telik az egyszer használatos kulcs-rács.
– És a számok véletlenszerûek? – kérdezte Granger.
– Véletlenszerûnek tûnnek, de ezt nem látod, hacsak nem szedsz szét egy egész csomó kulcsot elemeire. Minél bonyolultabb a séma, annál több a véletlenszerû szám, egy ponton túl azonban már nem tudod elvégezni a számolást tollal, papírral.
– Szóval, milyen sémát használnak?
– Hónap, nap, év, ezt mind összeadják. Vegyük a mai napot például: május 21, 2010... – Leírta: 5 + 21 + 2010 = 2036.
– Csak a középsõ két számjegyre van szükség. Persze felkerekítjük a nullát.
– És tizenhárom a következõ kezdõszám – mondta Hendley.
– Úgy van!
– És az összes egyszer használatos kulcs ugyanezt a módszert használja?
– Az összes, amit Almasi széfjébõl kaptunk.
– Átkozottul szép munka, Gavin!
– Köszönöm. – Ezzel távozott.
– Ez a fiú megmentette a bõrünket – mondta Granger.
Tudván, hogy Allah a hitetlenség jeleként venné, Hadi mindig ellenállt a késztetésnek, hogy ómenekben higgyen, ám a riói botanikus kert közelsége az O Cristo Redentorhoz, vagyis a Megváltó Krisztus szoborhoz, megingatta. A Corcovado-hegy tetejérõl, 2300 láb magasból több száz négyzetkilométeren elnyúló dzsungelre és városra letekintõ, 120 láb magas és 600 tonnás szaponit-beton monolit a város leghíresebb építménye volt – egyben emlékeztetõ Hadi számára, hogy egy fõként pogány országban tartózkodik.
Hadi jó iramban haladt, miután elvált Ibrahimtól és a többiektõl, de már két órája autózott úgy, hogy bütykei elfehéredtek a kormányon a szorítástól, és húsz másodpercenként lesett a visszapillantó tükörbe.
Pirkadat után egy órával beért Seropédicába, a Rio legnyugatibb határán esõ településre. Harminc mérföldre kelet felé látta magát Riót: az ötszáz négyzetkilométeren elterülõ, tizenkétmillió lelket számláló várost – Szaúd-Arábia népességének csaknem fele egy városban lakott. São Paulo még ennél is nagyobb volt, de oda éjszaka szállt le a gépe, és a város északi peremét megkerülve jutott el kocsival a caieirasi szállodába.
A kert bejáratánál jegyet vett meg ismertetõvel egybekötött térképet a pénztárostól. A füzet tájékoztatta a kert nevezetességeirõl: 350 hold, 7000 trópusi növényfaj, kutatólaboratóriumok... Átpörgette a lapokat, hogy ráakadjon a konkrét látnivalók listájára. A madárház került az élre. Betájolta magát a térképen, és megindult. Ragyogóan sütött a nap, és a páratartalom már most elviselhetetlen volt. Lent délen látta, hogy a São Paulo felett terjengõ fekete füstsapka olyan vastag, mintha éjszaka borult volna azon a szakaszon a partvidékre.
Félúton elhaladt egy fagylaltos mellett, és bepillantott a kirakaton. Kisméretû televízió állt a cukrászda sarkában, s a Record News adása ment. Az olajfinomítóban pusztító tûzrõl a földrõl készült légi felvételek peregtek a bemondó arca mellett. A nõ egy másik kamerába nézett, hogy témát váltson, ám hirtelen fantomkép jelent meg a képernyõn. Nem volt ugyan tökéletes a hasonlóság, de elég közel járt hozzá, hogy Hadi szíve a torkában dobogjon.
Ez lehetetlen, gondolta. Ki látott meg? Nem voltak szemtanúk, afelõl biztos volt. Az olajfinomító biztonsági furgonja, mely elhaladt mellettük, amíg a töltetetekkel foglalkoztak, túl messze járt ahhoz, hogy lássák õt. Talán biztonsági kamera? Nem, az lehetetlen. Akkor rendes képet vetítettek volna róla, azt adják le, nem egy fantomképet.
Tovább nézte a beszámolót, várta a fantomképet Ibrahimról, Fa’adról meg Ahmedrõl, de egyedül az övét mutatták hosszasan.
Gondolkozz, gondolkozz...
Észrevett egy ajándékboltot. Átgyalogolt a bolthoz és belépett. Körülnézett, van-e tévé vagy rádió; nem volt, ezért nézelõdni kezdett, nehogy látsszon rajta a sietség, aztán kiválasztott egy baseballsapkát, melyre a botanikus kert lógóját hímezték. Készpénzzel fizetett, nem kért szatyrot, kisétált, aztán a fejébe csapta a sapkát, jól behúzva a homlokába. Az órájára pillantott. Majdnem hetven perccel korábban érkezett a találkára. A páfrányágyások köré emelt betonpárkányhoz ment és letelepedett.
Hallott Ibrahim meg a többiek a fantomképrõl? Ha igen, lehet, hogy el sem jönnek. Szóba került a csapattársak üldözésének, elfogásának vagy halálának lehetõsége az akció során, ám ilyesmi nem.
Öt percig üldögélt a semmibe bámulva és töprengve, aztán döntött. Átnyálazta a füzetet, hogy megtalálja, amit keres.
Az internetkávézó a kert keleti oldalán épült. Fél óráért fizetett a pultosnak, aki az egyik géphez vezette. Leült a fülkében, és megnyitotta a webböngészõt. Beletelt egy percbe, mire felidézte az URL-címet. Ez volt az ötödik nap, úgyhogy most következik a... bitroup.com.
Amikor betöltõdött az oldal, bejelentkezett, és az üzenetekhez navigált. Meglepetten látta, hogy szöveges üzenet várja a „feltöltések” fiókban. Rákattintott kétszer a fájlra; két sor alfanumerikus számpár volt. Lejegyezte a párokat a füzet hátoldalára. 344 volt. Kijelentkezett és távozott.
Harminc percébe telt, hogy elkészítse a rácsot, újabb húszba, hogy dekódolja és ellenõrizze az üzenetet:
Láttuk a fantomképet a tévében. Valaki a csapatodból lepaktált. Szakítsd meg a kapcsolatot. Menj a Tá Ligado Cyber Kávézóba a Rua Bráulio Cordeirón további utasításért. 1400 óra. Jelezz vissza, hogy vetted az üzenetet a 9M, 6V, 4U, 4D, 7Z kóddal.
Hadi kétszer is elolvasta az üzenetet. Lepaktált? Egymást kergették a gondolatai. Ez lehetetlen. Ibrahim vagy valaki más elárulta? Miért? Ennek semmi értelme, de az üzenet hiteles volt. Szakítsd meg a kapcsolatot! Az órájára pillantott: 11.45. Sietõsen kódolta a visszajelzõ párokat, aztán ismét beült a kávézóba, begépelte a választ egy szövegfájlba, és feltöltötte.
Ibrahim megelõzte Fa’ad és Ahmed kocsiját, és begördült a parkolóba. Keresett egy helyet, leparkolt, és leállította a motort. Fa’ad és Ahmed egy sorral mögötte állt meg, fél tucat autó volt közöttük. Az utasoldali ablakon kipillantva észrevette, hogy Hadi kilép a kert fõkapuján. Sietõsen lépdelt, tartása feszült volt. A rendõrség, tûnõdött Ibrahim. Tovább figyelt, félig-meddig arra számított, hogy férfiak rohannak Hadi után, de semmi sem történt.
Mi folyik itt?
Hadi a kocsijához ért és beszállt.
Ibrahim döntött. Megvárta, míg Hadi ráfordul a kivezetõ útra, aztán kitolatott és a nyomába eredt. Lassított Ahmed autója mellett, és intett neki, hogy kövesse.
Miben sántikálsz, barátom?