Vadnyugat
A „vadnyugat” a filléres regények és a filmipar jóvoltából a minden
ármányon győzedelmeskedő, daliás, talpig becsületes cowboyok, aranyhajú
leányok, pórul járt banditák és postarablók, valamint a szilaj paripák
világaként él az olvasók képzeletében. Csak kevesen tudják, hogy ez a
világ csupán a képzelet világa: Amerika egy nehéz történelmi
korszakának, ridegpásztorok, tehenészek, gulyásbojtárok, aranyásók,
telepesek küzdelmes életének romantikus visszfénye. Kötetünkben az igazi
„vadnyugatot” kíséreltük meg bemutatni az olvasónak, úgy, ahogyan az az
irodalomban tükröződik, kezdve a korabeli, szociográfiai hitelességű
feljegyzésekből a „western”, a vadnyugati történet kiemelkedő íróinak –
mert például Andy Adamst, Bret Harte-ot, Zane Greyt, Owen Wistert, O.
Henryt ugyanúgy írónak kell tekintetünk, mint a kötetünket záró remek
elbeszélés íróját, John Steinbecket – legjobb elbeszéléséig. Az itt
közölt írások alapján a vadnyugatról kialakult kép talán nem egészen
olyan lesz, mint amilyen eddig élt benne: nem annyira meseszerű, nem
lelkük mélyéig aljas gonosztevők és gáncs nélküli lovagok világa – és
mégsem fog csalódni. A vadnyugat valósága van olyan izgalmas, mint a
költött vadnyugaté: a természet erőivel küzdő és azok fölött
diadalmaskodó ember legalább olyan rokonszenves, mint a Stetson-kalapos,
lasszóval felszerelt gáncs nélküli lovagé, aki tüzes musztángja hátán,
gyöngyházzal kirakott, arannyal kivert „negyvenötös” colttal az oldalán,
minden gazság fölött győzedelmeskedik. Néhány elbeszélésünkben persze
ez a figura is megjelenik, de mögötte, háttérként, ott van a múlt század
Amerikájának komor, kemény valósága: az olvasó figyelemmel kísérheti,
hogyan lett a hétköznapok dolgos kisemberéből romantikus mesehős.