Vincent DeLuz, a Redshift Seven űrhajó kapitánya és maroknyi legénysége szinte minden munkát elvállal, ami pénzt hoz a konyhára, és megüti az etikai minimumot.
A csapat élete fenekestül felfordul, mikor útra kelnek megkeresni egy hírhedt drogbáró elveszett fiát, aki talán elsőként lépett kapcsolatba egy ősi, elfeledett civilizáció tagjaival. A srácra a szabad bolygókra szemet vető földi Koalíció is vadászik, s olyan erőt szabadítanának a világra a birtokában lévő információk segítségével, ami elhozhatja az emberi faj végóráit.
Folyamatosan tárulnak fel egy letűnt világ kapui, és ami azon túl vár rájuk, arra egyikük sem készült fel…
Michael Walden, az Eshtar-trilógia után, lebilincselően izgalmas űropera-sorozatba kezdett, melynek jelen kötet a nyitó darabja.

A nagy sikerű trilógia befejező kötetében végre minden a helyére kerül. A több évszázadot felölelő történetben megismerhetjük Vittorya sorsát a kezdetektől egészen a döbbenetes végkifejletig, ám Mikael és Arkady sem pihenhet tétlenül, hiszen világuk a végső pusztulás küszöbén áll. Aurora félelmetes űrpilótaként tér vissza, alig néhány másodperc leforgása alatt több mint egy évtizedet öregedve. Valamennyi idősíkon háború dúl, és nemcsak az emberek meg a sötét istenségekként pózoló Férgek között, de belső, hatalmi harcok is gyengítik az emberek oldalát. Lehet, hogy hiába minden hősiesség és önfeláldozás? Lehet, hogy az események kimenetele így is, úgy is a rejtélyes időkovácsok kezében van?

Kalandok, szerelmek és összeesküvések az SF és a fantasy eme utánozhatatlanul egyedi ötvözetében, mely karddá kovácsolva egyetlen csapással vágja szét a történelem megmásíthatatlannak hitt szövedékét.

Paul Wittgen, a tengerészgyalogság zöldfülű hadnagya és maroknyi embere egy vesztes űrcsata után Neššaline halálos dzsungelében találja magát. Ám felocsúdni sem marad idejük a kényszerleszállást követően, ugyanis a bolygó elvileg az Impériumhoz hű vezetése máris a halálukat kívánja! Könyörtelen embervadászat veszi kezdetét, de Paul Wittgen segítőtársra lel Nadya de la Conte és cserfes szájú Herden 72-ese képében.
Paul végül felveszi a kesztyűt, és azt teszi, amihez a legjobban ért: megdönti egy bolygó áruló kormányát!
Háború, szerelem, mágia: Paul Wittgen megkezdi pályafutását a praetoriánus gárda felé.
Michael Walden (Waldmann Szabolcs) regényének lapjain, a Mysterious Universe egyik népszerű karakterének, Paul Wittgennek, a legendás Brett Shaw barátjának kalandos élettörténete elevenedik meg. A leendő praetoriánus kalandjai során olyan titkok nyomára bukkan, amelyek még a von Anstettenek világát jól ismerő olvasók számára is számtalan meglepetéssel szolgálnak.

Vannak ​olyan horderejű események, amelyek teljesen át tudják formálni a galaxis ismert politikai térképét, és Paul Wittgen, az IMC sokat látott ezredese túl gyakran találja magát ezek középpontjában. Őt és zöldfülű dandárját ezúttal egy Templomos flotta mellé rendeli az Űrközpont. A parancs szerint egy inkvizítorral kell együtt harcolnia az Escyllion bolygórendszerében, ahol Pál Apostol állítólagos reinkarnációja egy új szektát alapított.
Persze hamar kiderül, hogy az ügy ennél jóval bonyolultabb, és Paul kénytelen-kelletlen nagyon sok ellenfelet le kell zúzzon, mire átküzdi magát az átverések és titkok hálóján. A gondok csőstül jönnek, a crollok családostul, a csajok csapatokban, a szerelem úthengerként, Paul kezébe pedig olyan Herden kerül, aminek a laborból sem szabadott volna kijutnia.
Michael Walden (Waldmann Szabolcs) regényének lapjain, a Mysterious Universe egyik népszerű karakterének, Paul Wittgennek, a legendás Brett Shaw harcostársának kalandos élettörténete folytatódik a Hedammus újra szállban már megismert történések nyomdokán.

Paul Wittgen frissen kinevezett praetoriánus hadnagyként tűzpárjával, Faith Montchrestien századossal a toltékok titokzatos bolygójára érkezik, hogy a Gárda adatbankját ért digitális támadás elkövetőit kézre kerítsék. Az ügy a vártnál jóval bonyolultabbnak bizonyul; Paul és Faith akkora ellenséges erővel találja szembe magát, amit nem remélhetnek legyőzni. Rejtélyes ellenfelük a legsötétebb titkok ismerője, és úgy tűnik, Paul teljes Herden-gyűjteménye is kevés lesz a puszta túléléshez is…
Michael Walden (Waldmann Szabolcs) nagysikerű Paul Wittgen sorozatának harmadik részében Paulnak páratlan etikai dilemmával kell szembenéznie a mágia tudományába való beavatás első lépcsőfoka felé haladva. A von Anstettenek világát jól ismerő olvasók felismerhetik a regényben azt az eseménysorozatot, ami alapjaiban változtatja majd meg az Impérium jövőjét…

Minden ilyen mű természetesen hiányos, ez nem is lehet másképpen. Különösen akkor, ha a szerző kénytelen terjedelmi okokból alaposan körülhatárolni, egyáltalán mit vegyen be és mit hagyjon ki a könyvből. Ez utóbbi talán még nehezebb feladat. Az adatok begyűjtésén kívül éppen ez a döntéssorozat volt legnehezebb.

Nem vehettük be az itt tárgyalt csaták közé azokat a fegyveres konfliktusokat, amelyek nem jellemezhetők csataképpen. Ezért például hiányzik az 1991-es Öböl-háború leírása, hiszen az voltaképpen egy hosszú és bonyolult háború volt. Nem írtunk le komplett háborúkat sem, mert nem az volt a célunk.

Az ember esendő voltán, szabadságot, levegőt szomjazó vágyán mereng Oscar Wilde ebben az örökbecsű költeményben. A bűn idegen az embertől, még ha elkövette is: a gaztett pillanata s a büntetés is – ellentmond az ember lényegének.

S míg a halálra ítélt bűnös esendő, elpazarolt emberségét siratja, vágyai egy jobb világ felé szállnak, melyből eltűnik majd a bűn, és így elmarad majd a megtorlás keserves, gyászos processzusa is.

„Amennyiben a figyelmes olvasó összehasonlítja ezt a könyvemet a Golf őrültekkel, észreveheti, hogy a mostani kötetet úgy járják át a mély érzések, mint a koszos cipők szaga az öltözőt. Meglehet, arra a következtetésre jut f majd, hogy oly sok angol íróhoz hasonlóan én is i a nagy oroszok hatása alá kerültem. Erről szó sincs. Tagadhatatlan, hogy stílusom sokat köszönhet Dosztojevszkijnek. De az olyan történeteim, mint a Rollo Podmarsh eszmélése és a Ha Vosper úgy akarja szívmelengető mélysége annak a ténynek tudható be, hogy az utóbbi időben igen sokat játszottam Southamptonban és az USA-ban, a Long Islanden lévő Nemzeti Pályákon. Ezeket a pályákat egy száműzött skót építette, aki arra a rémes ötletre ragadtatta magát, hogy egyetlen pályán egyesíti Nagy Britannia legnehezebb lyukait. Mindez megvisel egy olyan embert, aki Sandwich-ben átkelt a Szaharán, Prestwickben megmászta az Alpokat, és St Andrews-ban az Állomásfőnök Kertje lyukhoz érve azt hitte, karnyújtásnyira áll az Édentől. Ha két egymást követő nap is száznyolc ütéssel adod be az eredménylapodat, megtudsz egy s mást az életről."