Abaszisz uralkodója, a távolnyugati partvidék ősök és istenek kegyelte őre, Ranrag Hiere Dal Raszisz Otlokir nagykirály elvesztette utolsó csatáját, és távozott az élők sorából. Halála olyan űrt hagyott a Toron szövetségi rendszerében kulcsszerepet játszó hatalom aranytrónusán, amit csak egy arra messzemenően alkalmas személy tölthet be. A túláradó szenvedélyéről és sötét titkairól ismert ország lakói közül számosan vélik magukat akalmasnak a szerepre – és fel sem ötlik bennük, hogy viszályuk epizódja csupán a nagy és véres járszmának, mely Nagy Oltokir elmúlása óta zajlik a korona árnyékában.
Boruzs Gergely Gábor Ifini éjszakák című regényének folytatása tovább szövi a főhatalomért folytatott küzdelem szálait, melyek koronavárosra boruló homályon át- meg átkígyózva az aranytrónus lépcsőjén futnak össze.

Abaszisz.
A kevély hercegkapitányok, vitéz falanxharcosok és ádáz méregkeverők földje; Quironeia láncra vert óriása, mely másfélezer éve nyögi a nemesi viszály és a toroni szövetség következményeit.
Ifin.
A nagykirályok székvárosa, akik máig a honalapító Otlokir nevét viselik, de egy percig sem ülhetnek békén annak aranytrónusán… és elmúlásuk közeledte is elég, hogy az utódlás vérrel és mágiával olajozott gépezetét mozgásba lendítse. Egyetlen korábbi trónviszály sem mérhető azonban a Pyarron szerinti 3699. évihez, mikor Ifin udvari és alvilági köreiben egyszerre lángol fel a küzdelem.
A sors szeszélye?
Vagy egy nagy játszma része, melyben minden lépés előre kiszámíttatott?
Boruzs Gergely Gábor epikus történetének szívében a megürült aranytrónus, a főhatalom jelképe áll. A körülötte és érte folyó haláltáncban udvaroncok és klánfőnökök, zsoldosok és mágiaforgatók hullanak – többnyire nem is sejtve, miféle erők szövik az ifini éjben összefonódó háló szálait.

Abaszisz.
A Kobrák ifini vezetői halottak. Bukásuk véres árnyháborút robbantott ki a nagykirályok székvárosában, és véget vetett a Család hagyományos egységének.
Ranrag Hiere Dal Raszisz Otlokir halálos ágyán fekszik, hatalmát a Koronatanács gyakorolja. Rokonai mind a főhatalomra áhítoznak, és készek szövetségre lépnek bárkivel, aki hozzásegítheti őket.
Cyryr Wrases, a nagykirály egykori vizitora hosszú évek elteltével tér vissza a forrongó Ifinbe, hogy megfizessen egy régi adósságot, és kivegye a részét a falak között folyó küzdelemből.
Boruzs Gergely Gábor epikus történetének szívében a megürült aranytrónus, a főhatalom jelképe áll. A körülötte és érte folyó haláltáncban udvaroncok és klánfőnökök, zsoldosok és mágiaforgatók hullanak – többnyire nem is sejtve, miféle erők szövik az ifini éjben összefonódó háló szálait.

A sárkánymocsár ura kalandregény, felnőttmese a szó legizgalmasabb értelmében, mégis szoros kapcsolatban áll más, bölcseleti ihletésű műveivel, közelebbről a Lélek fele és a Luca néni föltámadása című regényekkel, de leginkább az Eufémiával – annak mintegy a folytatása. A történet tehát a jövőben játszódik, egy általunk fölidézhető környezeti katasztrófán túl, a mi fájdalmasan átalakult földgolyónkon, új tájakon és új lények: tréfás kedvű és veszedelmes gombák, állatok, növények között. A Birodalomban. A Birodalom egyre terjeszkedik, már alig van nép és országocska, mely ne lenne alattvalója vagy vazallusa. A technikai civilizáció nélküli emberiség új faj, az araneus, az intelligens patkány uralma alá kerül. Már szinte csak a vilák szabadok, de ők is elveszítették vezetőjüket. A mély humorral megírt történet a Nagyvila fölkutatásáról szól; Hóúr herceg és egy törpe vila utazik tűzön-vízen, külső és belső csodákon át. A vilák: különös népség. Önmagukban a világot helyreállították: nincs rés gondolataik és tetteik között. Ezért nem félnek, szabadok, nem ütnek vissza, legyőzhetetlenek…

A Világfasírt A Teremtő mosolya és a Mi a helyzet? problémáinak továbbgondolása. Mondhatnánk úgy is, hogy: mi a helyzet a világfasírtban? Gazdaságkorban, amelynek társadalma a Dolgokat uralja, s a Dolgokhoz igazodik az élet. Mi a helyzet a nagy kísérletben, amely Gazdaságkor kibomlása óta folyik velünk? Folytatják velünk azok, akik hatalmasoknak képzelik magukat, mert bank-, multicég-, áll- és maffiavezérségükben elfeledték, hogy éppoly nyulak, akár a közbarbik, a csavargók, a hippik és egyéb versenyzők. A kísérletvezető maga a Másik. A sötét angyal, aki Fényhordozónak is mondja magát, s akivel folyamatosan kötődik a világtörténelmi szerződés, melynek értelmében megnyílik előttünk a Hénokh-korabeli angyallázadás óta példátlan fejlődés: a társadalmi, a gazdasági-tudományos-technikai, valamint a "morális"-egyéni "forradalmak" révén. Cserébe nem kell mást adnunk, mint az üdvösségünket, szellemi kapcsolatainkat és törekvéseinket – no meg a Földet. A Világfasírt esszéiben Czakó Gábor – a maga ironikus, derűsen élénk stílusában – mélyebben elemzi a föntebb jelzett és részben az előző könyveiben is föltett kérdéseket korunk működése kapcsán. Eredeti nézőpontjának szintézisét ajánlja a könyv gondos jegyzetanyaga, midőn rámutat A Teremtő mosolya és a Mi a helyzet? c. művek gondolatainak összefüggéseire.

Friderikusz Sándor és Hajdú Péter. Hogyan vált ez a két sztár a magyar média meghatározó alakjává? Ki adhatna erre a kérdésre hitelesebb választ, mint Dömsödi Gábor, aki hosszú éveken keresztül dolgozott velük együtt, az első szakmai lépéseiktől fogva segítve, követve pályafutásukat.
A könyv természetesen szubjektív módon ad magyarázatot, hiszen az író az egyik főszereplővel némiképp elfogult. Mindig is kiemelkedő tehetségnek tartotta, ezért nagyra értékelte őt, és emiatt hibáival szemben is elnézőbb. A másik főszereplőt ugyanakkor a kezdetektől fogva fenntartásokkal kezelte, és még akkor sem tartotta barátjának, amikor már látszólag remekül kiegészítették egymást, és jól ment a közös munka. De a szerző megpróbál igazságos lenni. Bemutatja a kedvelt szaktárs hibáit, és keresi a másik erényeit. Eközben szembesíti magát azokkal az okokkal, amelyek miatt ő maga nem lett olyan sikeres, mint közvetlen munkatársai.
Dömsödi Gábor a magyar televíziózás két kimagasló nézettségű műsora, a Friderikusz Show és a Névshowr kulisszatitkaiba is betekintést nyújt. Történeteiből nyomon követhetjük Friderikusz és Hajdú pályafutását a kezdeti lépésektől a sztárrá válásig. A személyes élményekkel átszőtt fejezetekben egyaránt találkozhatunk valódi televíziós személyiségekkel, és olyanokkal, akiket végre jó lenne már elfelejteni. Eközben átélhetjük, hogyan lett szocialistából közszolgálati, majd kereskedelmi- bulvár ez a médium. Tananyag ez a könyv a feltörekvő sztárjelölteknek, és szórakoztatóan érdekes olvasmány mind a rajongó, mind a távolságtartó tévénézők számára.

Émile Gaboriau a detektívregény atyja, okos, daliás, izmos, furfangos, elbűvölő mesterdetektívje Sherlock Holmes, Maigret, Hercule Poirot, no meg az Angyal ősképe. Jó néhány „hagyományos” műve után a bűnügyi regények hozták meg Gaboriau-nak a várva várt dicsőséget, köztük előkelő helyen A 113. számú ügyirat. Hanem a detektívirodalomnak ez a klasszikus darabja üdítően elüt a műfaj modern képviselőitől. Az elmaradhatatlan gyilkosság persze itt is megtörténik, sőt… de körülötte a romantika szertelen virágtenyészete pompázik: lenyűgözően végletes figurák, megindítóan makulátlan és döbbenetesen elvetemült egyéniségek, elképesztő, váratlan események, szívdobogtató epizódok, sötét és baljós folyóparti parkok, fényes, de nem kevesebb veszedelmet rejtegető párizsi báltermek, szegény grófkisasszonyok és gazdag bankárnék, áldozatos szívű anyák és kitett gyermekek, méreg és tőr… és egy rendíthetetlen, minden próbát kiálló, halálos szerelem…

A Lerouge-ügy, Az orcivali bűntett és A 113-as számú ügyirat népszerű szerzőjének első regénye s egyszersmind a világ első detektívregénye is.
A detektívirodalom romantikus atyja, Hugo, Sue, sőt Balzac tanítványa, teljes értékű regényt, hagyományos regényt akart írni: a titokzatos bűnügy izgalmas nyomozásának kérdéseire – Kinek a kesztyűjéből hiányzik a hulla körme alatt lelt szürke bőrfoszlány? Hány csecsemőt cseréltek el? Ki mászott be a kerítésen a szépséges grófkisasszonyhoz? Erősebb-e a szerelem a halálfélelemnél? Hová lett az áldozatba döfött tőr fele? – festői figurákat és színes, korfestő enteriőröket felvillantó romantikusan áradó történetben ad feleletet.

O. ​Nagy Gábor mintegy húszezer magyar szólást és közmondást felölelő gyűjteménye az eddigi legteljesebb ilyen jellegű munka. Tarka változatosságban tárja az olvasó elé anyanyelvünk legszínesebb, legjellemzőbb ékességeit. E gyűjtemény az élő stílus elemeinek szinte kimeríthetetlen kincsesbányája, de egyben a múltat idéző és inkább csak történeti értékük miatt becses adatoknak gazdag tárháza is. Százával, sőt ezrével akadnak benne rendkívül találó megfigyelésekből és költői erejű, gazdag képzeletből született nyelvi képek, merész és szemléletes hasonlatok, az embereket és a világ dolgait lényegükben megragadó jellemzések, szellemes ötletek, bölcs tanácsok, intelmek és évszázados vagy olykor évezredes múltjuk ellenére is igaz életelvek. Ezeken kívül azonban találhatunk benne a mai ember számára már homályos célzásokat, naiv, olykor gyerekes nyelvi tréfákat, túlságosan is szókimondó gúnyolódásokat, egy ideig divatos, majd elfelejtett bemondásszerű fordulatokat és a társadalmi fejlődés során túlhaladott, időszerűtlenné vált nézeteket, tévesnek bizonyult megállapításokat is.

Különös alak járja Zeréndvár utcáit: mindent tud Kinizsi Pálról, könnyedén felkap egy malomkövet, és ami a legfurcsább: őt magát is Kinizsi Pálnak hívják. De mit keres Mátyás király hadvezére Zeréndváron ötszáz évvel a saját halála után? Úgy tűnik, nem véletlenül került ide, a városnak éppen egy hős megmentőre van szüksége. Zeréndvár polgármestere, Garai Nándor ugyanis visszaél a hatalmával: toronyházat építtet a gyönyörű park helyén, ráadásul önkényesen begyűjteti a lakók háziállatait. Ezt azonban a mi Kinizsink nem hagyja annyiban. Gyerekekből álló, elszánt csapata élén megindul, hogy móresre tanítsa a hatalmaskodó polgármestert.