Perry Mason [2]

Frances Celane szép, fiatal és gazdag. Ez utóbbi körülmény azonban nemhogy megkönnyítené életét: megoldhatatlannak tünő probléma elé állítja az örökösnőt. Választania kell szerelme és pénze között – és ő természetesen egyikről sem mondana le szívesen. Vajon gyilkosságra is vetemedik-e a bájos Frances, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon? Ez a fogas kérdés vár megoldásra a regény lapjain, és bizony Perry Masonnek, a zseniális védőügyvédnek nem csekély fejtörést okoz ez az „eset”… Az E. S. Gardner-könyvek kedvelőit, Perry Mason híveit ezúttal sem éri csalódás – de természetesen a végkifejletig számos, hihetetlennél hihetetlenebb fordulatot kell még végigizgulniuk.

Perry Mason [28]

Egy hosszú Los Angeles-i utca déli oldalán szép barna lányok álldogálnak, minden sarkon egy-egy: mind egyforma magasak – még egyforma karcsúak is –, és ugyanolyan prémes ruhát viselnek. Mi sem természetesebb, mint hogy a véletlenül arra járó Perry Masonnak – Gardner jól ismert, csalhatatlan és lángeszű ügyvéd-detektívjének – megakad a szeme rajtuk. Vesztére. Mert mi sem természetesebb, mint hogy néhány oldallal később Mason és az olvasó egy kusza gyilkossági ügy kellős közepébe csöppen. És a vádlott épp az egyik barna lány: az, akit felfogadtak, hogy megszemélyesítsen valakit – egy dúsgazdag, válni akaró dámát. Mason és a rendőrség ezúttal is versenyt nyomoz. Úgy látszik, hogy most az egyszer a rendőrség a szerencsésebb, de a Gardner-könyvek szokásos lélegzet-elállító bírósági tárgyalásán a sarokba szorított Perry Mason mégiscsak kivágja magát, és megmenti védenceit. Hogy mivel? Ezúttal is minden nyomot, minden bizonyítékot ismer az olvasó, és a rejtély mégis rejtély marad az utolsó oldalakig. Hiába, nem vagyunk mindnyájan mesterdetektívek – de a könyv annyira izgalmas, hogy talán megvigasztal bennünket ezért a keserű felismerésért.

Perry Mason [29]

Perry Mason – hires ügyvéd, csavaros eszű jogászok teszik próbára. Della Street – az elmaradhatatlan csinos, szőke titkárnő. Maria Gonzales – ősz hajú, hallgatag mexikói hölgy, kocsijában teljes legyező-táncosnői felszerelést találnak. John Callender – biztos fellépésű birtokos, nem a legjobb férj és rokon. Arthur Sheldon – lelkes ifjú lovag, hiszékeny és szerelmes szive a legyező-táncosnőért eped…..

Perry Mason [3]

– De maga ugye bevallotta, Mr. Mason, hogy hamis nyilatkozatot adott a rendőrségnek?

– Valóban bevallottam.

– És ez nem bűntett?

– Nem. Az ember annyiszor hazudhat a rendőrségnek vagy bárki másnak, ahányszor akar. Ha azért hazudik, hogy fedezzen egy gyilkost, akkor valóban bűnt követ el. Ha eskü alatt hazudik, akkor hamis tanúvallomást tesz. De ebben az esetben, uraim, a hazugság a gyilkos lépre csalását szolgálta.

– De nem vállalt ezzel kockázatot?

– Uraim, én mindig kockázatot vállalok. Én így szoktam játszani. Szeretem a kockázatot.

Eredeti cím: The Case of the Lazy Lover

Eredeti megjelenés éve: 1947

(Perry Mason 30.)

Perry Mason [39]

"Elvették a fegyverét, aztán mentek vagy tizenöt kilométert kifelé a városból. Õ még mindig a kocsi alján feküdt, amikor a pisztolyát a fejéhez szorították - és kész. Közvetlen közelrõl... Senki nem tudja, hol lõtték le. Feltehetõen a száguldó autóban. Aztán kidobták. Még azzal sem bajlódtak, hogy megálljanak egy pillanatra, csak kinyitották az ajtót és kihajították, hogy koppant az aszfalton, mint valami csomag, és minden koppanásnál vérfolt maradt az úton. Az autó továbbment."

Perry Mason megelőző kötete: „A táncos lányok esete" így végződött:
Az ajtó kinyílt és Della Street lépett be. Moso­lyogva figyelte a karonfogva távozó fiatalokat, aztán Masonhoz fordult:

– Furcsa ember van odakint. Azt hiszem, jó lenne, ha beszélne vele.

– Jó – felelte Mason. – Mit akar az az ember?

– Valami „vonító kutya“ miatt szeretne beszélni magával.

– Talán küldjük az állatorvoshoz? – mosoly­gott az ügyvéd.

Della azonban nem mosolygott. A hangja izga­tottan csengett:

– Azt hiszem, halálosan komoly dologról van szó. Az az ember alig áll a lábán. És, mintha leg­alább egy hete nem aludt volna. Mikor azt mondta, hogy „vonító kutyáról“ van szó, elnevettem ma­gam, de elment tőle a kedvem, ahogy az arcába néz­tem. Azt is mondta, hogy elkészítendő végrendele­tének az ügyét akarja megbeszélni.

Perry Mason arcán nyoma se volt az érdeklő­désnek.

– Fáradt vagyok és utálok végrendeletet csi­nálni. Utóvégre is, én bűnügyi védő vagyok.

Della Street rá se hederített, úgy folytatta:

– Azt mondta, tudni szeretné, érvényes ma­rad-e a végrendelet, ha a végrendelkezőt gyilkos­ságért kivégzik? Mikor megkérdeztem, milyen végrendeletről van szó, azt felelte, hogy arról, amit most akar elkészíteni. Azért jött, meg a vonító kutya miatt.

Az ügyvéd szemében már lobogott a tűz. Arcá­ról eltűntek a fáradtság ráncai.

– Küldje be, Della – kérte a titkárnőjét.

Perry Mason [47]

Egy gazdag drágakő-kereskedő család megkéri Perry Masont, a híres-nevezetes ügyvédet, hogy képviselje a család fekete báránykájának, a tündérszép Eleanor Corbinnak érdekeit. A báránykára eleinte csupán az a panasz, hogy egy Los Angeles-i parkban, holdfénynél, meglehetősen hiányos öltözékben lejt csábtáncot a szerelmeskedő autósok szeme láttára, később azonban az is kiderül, hogy a parkban egy hullát is talált a rendőrség, ráadásul éppen a tündérszép Eleanor hűtlen vőlegényének – vagy talán férjének? – földi maradványait… Sok megoldhatatlannak látszó rejtélyt földerített már Perry Mason, a zseniális ügyvéd-detektív, sok reménytelennek látszó „eset” evezett a segítségével boldog révbe. Vajon az elbűvölő kísértet esete nem bizonyul-e kemény diónak még a felülmúlhatatlan Perry Mason számára is? Sikerül-e megfejtenie az arckrémes tégelybe rejtett drágakövek titkát? Kiderül-e a… No de ne rontsuk el a kedves Olvasó mulatságát! Olvassa csak el „Az elbűvölő kísértet eseté”-t – a végén minden fogas kérdésre megtalálja a választ!

Perry Mason [50]

Bedford pontosan tudta, mi a teendő ilyen helyzetben. Ki kell rúgnia a kis embert, vagy jól helybenhagyni és átadni a rendőrségnek. Azt kellene mondania: „Csak rajta! Csináljon, amit akar! Zsarolók tőlem nem kapnak egy vasat se!” Vagy behúzni a csőbe: felhívni a rendőrséget, elmagyarázni a dolgot az illetékesnek, valaki olyannak, aki megígéri, hogy diszkréten kezeli az ügyet. Tudta, hogyan intézik az ilyesmit. Elrendeznék, hogy megjelölt pénzt adhasson neki, aztán letartóztatnák, és azzal vége. De vajon csakugyan vége? Ott lapul a háttérben az a titokzatos Delbert…

Perry Mason [54]

„- Nem próbálta kicserélni a pisztolyt? – Nem. – Nem kísértette a gondolat? – Eszembe jutott. – Ilyen esetben – tette hozzá Mason – az ember tényleg nem tudja, mit tegyen. Ha kicseréli a fegyvert, másokat hoz kellemetlen helyzetbe, hiszen csak akkor tudnák azt vallani, hogy kicserélték a pisztolyt, ha elfednék saját bűnös ismereteiket. Az egész tervük arra épül, hogy rábírják egy első hallásra hihetetlennek hangzó történet előadására. Kétségbeesett kísérletre, hogy kimagyarázza, miért is van a birtokában a gyilkos fegyver, na meg a részvényesek listája, melyet biztosan valahogy elvett Rose Calverttől. Ha ehhez még hozzáveszi, hogy más névre szóló postát kért, felment abba a szobába, melyben később a holttestet megtalálták, kulccsal jutott be – máris kész egy marha szép kis szándékos emberölési ügy.”

Perry Mason újabb kacifántos esetbe botlik. A tyúkpernek induló ügy során a híres védőügyvéd maga is Hamilton Burger ügyész keresztkérdéseinek tüzébe kerül. Fegyverekkel való manipulálás és felbújtás gyilkosságra – így hangzana az ellene emelt vád. S talán éppen az ügyfele az, aki lépre csalta. Briliáns logikája azonban Masont természetesen most is kihúzza a csávából.

E. S. Gardner legújabb története remek szórakozás a klasszikus krimi szerelmeseinek.