Egy párhuzamos univerzum 1999-ének New Yorkjában emberpróbáló az élet a környezetszennyezés és a túlnépesedés miatt. A vizet adagolni kell, és igazi húst csak a leggazdagabbak ehetnek, a többiek egyenízű szójakészítményeken tengődnek. Három ember sorsa fonódik össze ebben a barátságtalan világban: Andy Rusch rendőrnyomozó, Billy Chung, a tajvani utcakölyök és Shirl, egy milliomos bűnöző kitartott szeretője járják haláltáncuk egyre szűkülő köreit a fojtogató tömegben, és csak remélhetik, hogy megérik a közelgő ezredfordulót.

Egy párhuzamos univerzum 1999-ének New Yorkjában emberpróbáló az élet a környezetszennyezés és a túlnépesedés miatt. A vizet adagolni kell, és igazi húst csak a leggazdagabbak ehetnek, a többiek egyenízű szójakészítményeken tengődnek. Három ember sorsa fonódik össze ebben a barátságtalan világban: Andy Rusch rendőrnyomozó, Billy Chung, a tajvani utcakölyök és Shirl, egy milliomos bűnöző kitartott szeretője járják haláltáncuk egyre szűkülő köreit a fojtogató tömegben, és csak remélhetik, hogy megérik a közelgő ezredfordulót. Harry Harrison európai SF-nagymester világhírű regénye megrázó erejű antiutópia egy olyan lehetséges közelmúltról, amit egyelőre sikerült megúsznunk, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőben ne kéne szembenéznünk vele.

A tudományos fantasztikum legnagyobb írói kutatták már a kérdést: vajon mi az az érték, ami oly emberi, hogy képes korokon átívelni. Harry Harrison válasza épp oly kézenfekvő, mint amilyen megdöbbentő: a bűnözési hajlam.

Hiába a génkezelés, hiába a pszichológiai szűrés, a jövő társadalmának vasbeton felépítményében rozsdamentes acélpatkányok rejtőzködnek majd. Szuperbűnözők ők, akik fittyet hánynak a hangzatos eszmékre, és folyton a repedéseket kutatják a törvények falán.

Ilyen acélpatkány James DiGriz, más néven Sikamlós Jim is, aki épp hogy megszedte magát egy állami konzervraktár megdézsmálásával, máris azon töri a fejét, hogyan foszthatná ki a szomszédos bolygó bankját. A feladat egyszerűnek, már-már unalmasnak tűnik, a biztonsági rendszer mondhatni nevetséges. Jim nem is sejti, hogy talán ez lesz életének utolsó stiklije. A pénzintézet hívogató ajtaja mögött ugyanis már készen áll a csapda, amit olyasvalaki eszelt ki, aki még Sikamlós Jimnél is nagyobb csirkefogó…

The villainous He has travelled back in time to mankind's distant past on the legendary planet Earth (or 'Dirt') of 1984, where he is altering events so that people who opposed him in the Rat's present cease to exist, Angelina amongst them.

Using the Helix, a time-travel device invented by the Special Corps' Professor Coypu, diGriz travels to 1984 America, and then to Napoleonic France where tanks and aircraft are helping bring about Napoleon's victory.

Az atlantisziak már ott is voltak közvetlen közelben, eszeveszetten rohantak a dún felé, egymásnak ordítoztak, a magasban álló emberekre és a mögöttük tornyosuló oszlopokra mutogattak. Már majdnem ott voltak a töltésnél a nehéz bronzpáncélzatot viselő, sötétbőrű, keménykötésű harcosok, kezükben bronzkardokat lóbálva, amikor valami lélegzetelállító dolog történt.

Mennyei fényesség támadt, ami szinte megvakította őket, majd a nyomában robbanásszerű, fülsiketítő dübörgés keletkezett.

Az emberek üvöltöttek mindkét oldalon, a szemeikben még mindig ott villódzott a villám cikázó fénye, a villámé, amely pontosan Ászon kőoszlopát találta el, és szikrákat szóró sistergés közepette több ágra szakadva nyalta körül a követ. Az egész környék belerázkódott a robajba, de a dübörgés elültével látták, hogy a villám nem tett kárt a kemény kőben. A tömb melletti tócsákból gőz csapott fel, a tehén, amely éppen akkor mellette állt, most hörögve esett össze a kő tövében, és nem mozdult többet.

- Jelet kaptunk! - kiáltotta Ászon, túlordítva az akkor már nagy cseppekben zuhogó eső zaját. - Jelet kaptunk! Még maga a villám sem tud kárt tenni a yernik oszlopában.

A harcosok egymásra néztek, aztán hangos kiáltások közepette baltáikat a pajzsaikhoz verték. Értették a jelet: semmi sem tehet kárt bennük. Ordítoztak, átkokat szórtak az atlantisziakra, amikor azok odaértek a töltés lábához, felvették a hátuk mögé felhalmozott ökölnyi kődarabokat, és rázúdították őket a támadókra. Többen zuhantak bele a mély árokba, másokat is magukkal ragadva, aztán pedig - harci kiáltások és a hátuk mögött zengő dudák lelkesítő dallamaitól vezetve megrohamozták a töltést.