„Hosszú, elkeseredett harcot kellett vívni az elemekkel. Nem várt nehézségek tornyosultak elénk. Gyanús sarkokon kellett befordulnunk. De most már minden megoldódott, és én úgy érzem magam, mintha egy színdarab ért volna végéhez, olyasfajta, amilyet franciák tudnak a legjobban írni: kissé szentimentális, egyszerre könnyes és mosolygós. Amint e pohár borral a kezemben üldögélek, végigperegnek elottem az elmúlt események. És most pohárköszönto kívánkozik ide, lezárásul. Igyunk a Pelikán Klubra, amelynek óvó szárnyai alatt megtanultam megorizni lélekjelenlétemet, és állni a sarat minden helyzetben, ezenkívül mindig egy hajszálnyival gyorsabban gondolkozni, mint az ellenfelem. Ürítsük poharunkat a Pelikán Klubra” – emeli fel poharát Mr. Galahad Threepwood, Lord Emsworth viharos múltú öccse, a család fekete báránya, egy személyben Blandings jó szelleme, aki minden nehézségen felülkerekedik, a blandingsi kastély mohlepte falai közt dúló viharokat lecsendesíti, a szereto szíveket összeboronálja P. G. Wodehouse-nak, Blandings örökbecsu krónikásának ebben a szívvidító regényben. A fedélrajzot és az illusztrációkat Hegedus István készítette.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Eddigi visszaemlékezéseim során átszaladva, bizonyára fel-tűnt már önöknek, hogy az események színhelyét időnként New York és környékére helyeztem át.

– Hát ez is lehetséges, – kérdezhetik ilyenkor csodálkozva – hogy Bertram ilyen messzire elkóboroljon szeretett szülőhazájától?

Bizony, lehetséges, de ennek hosszú meséje van. Minden-esetre nem akarom hosszú lére ereszteni a dolgot és rögtön elárulom, hogy hőn szeretett Agatha néném küldött át New Yorkba egy halálosan komoly családi megbízatásban. A feladat meglehetősen nehéznek ígérkezett. Minden eszközzel meg kellett akadályoznom Gussie unokaöcsémet abban, hogy feleségül vegyen egy kis tinglitangli táncosnőt, akibe a vészhírek szerint fülig belehabarodott a szerencsétlen.

Bertie Wooster sok tekintetben átlagon felüli angol fiatalember: felveti a pénz, azt sem tudja, mit kezdjen temérdek szabad idejével; bővelkedik barátokban és rokonokban – csak épp észbeli képességek dolgában nem bánt vele nagyon bőkezűen a természet. No de Bertie-nek több a szerencséje, mint az esze – a sors kifürkészhetetlen akaratából elszegődik hozzá minden inasok legtökéletesebbike: a felülmúlhatatlan Jeeves. És ettől fogva nincs olyan bonyodalom – holott a jó Bertie mintha vonzaná a zűrösnél zűrösebb kalamajkákat –, amelyből a feddhetetlen modorú, ám ördögien leleményes Jeeves ki ne szabadítaná kenyéradó gazdáját (akit egyébként a szellemi képességeinek és ízlésbeli fogyatékosságainak kijáró leereszkedéssel kezel).

Psmith és a többi Wodehouse-hős méltó társa a kitűnő urasági inas, és mi is csak azt kívánhatjuk, amit hálás gazdája, Bertie Wooster; Folytassa, Jeeves!

Psmith Majd Segít!

Psmith Mindent Elintéz!

Valakire, Aki Eljár Peres Ügyiben?

Valakire, Aki Elintézi Üzleti Ügyeit?

Valakire, Aki Sétálni Viszi A Kutyáját?

Valakire, Aki Meggyilkolja Az Ön Nagynénjét?

Bármilyen Megbízása Van

(Feltéve, Hogy Halakkal Nem Kell Dolgozni),

Ajánlatok: R. Psmith, Postafiók 365

Ez a hirdetés jelent meg a
című tekintélyes napilap első oldalán, egy verőfényes nyári reggelen. S ez a hirdetés keltette fel Freddie Threepwood őméltóságának, e makulátlanul elegáns, ám értelmi képességekkel meglehetős szerényen megáldott ifjúnak figyelmét. Freddie ugyanis merész terveken töri a fejét, csak azt nem tudja, hogyan fogjon hozzá a megvalósításukhoz. De – forduljon Psmithhez, Psmith majd segít!!! És valóban: a rendíthetetlen kedélyű, találékony, monoklis férfiú, R. Psmith (a „P” néma marad!) mindent elintéz.
Ütődött arisztokraták, állástalan széplányok, valódi és ál-költők, hivatásos és amatőr ékszerrablók nyüzsögnek az ősi Blandings-kastély mohlepte fala között. Halmozódnak a bonyodalmak, ám Psmith minden elintéz!
Minderről pedig P.G. Wodehouse rendkívül mulatságos, kitűnően megszerkesztett és mélyen emberséges szemléletű regényt írt, amely méltán lett világhírű.

Bertie Wooster kényes küldetésben jár Totleigh Towersban, számos korábbi viszontagsága színhelyén: Dahlia nénikéje megbízásából egy XVIII. századbeli műtárgyat, egy ezüsttehénkét készül elemelni házigazdájától, a félelmetes Sir Watkyn Bassett-től. Spode, Sir Watkyn gorilla termetű barátja azonban megneszeli a tervet, és figyelmezteti Bertie-t, hogy meg ne merjen próbálkozni a dologgal, mert ha rajtakapja, laposra veri. E korántsem kecsegtető kilátások közepette lát hősünk munkához, és hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb kalamajkákba keveredik. Ám az ördögien leleményes Jeeves a legrázósabb helyzetekből is talál kivezető utat.

Bertram Wooster Londonban és New Yorkban számtalan furcsánál furcsább szituációba kerül a pöttöm Bingó, Agatha néni, valamint más barátok és rokonok elképesztő kalandjai révén, amelyekbôl többnyire az inasok inasa, Jeeves találja meg a ki vezető utat. Pöttöm Bingó állandóan szerelmi lázban ég, hőseink ékszerrablásokba bonyolódnak, Bertie kénytelen szerelmes regények női írójának kiadni magát. Agatha néni pártfogoltját, a „tökfej Cyril”-t pedig a világot jelentő deszkáktól kell megszabadítani. Az események a forrpontot is elérik, amikor a lóversenypályákra vezet hőseink útja, meg a vidéki Anglia falvaiba, ahol nem csak a tiszteletesek prédikációinak időtartamára kötnek fergeteges körülmények között fogadásokat, hanem más, különleges versenyszámokra is.

Dahlia néni vidéki kúriáját sajátos vendégek szerencséltetik: A. Upjohn, Bertie Wooster egykori iskolaigazgatója, akitől hősünk gyakorta kapott hat kiadósat egy nádpálcával, mely csípett, mint a kígyó, és mart, mint a vipera; ennek mostohalánya, Phyllis, akinek nem túl bőkezűen mérte a gógyit a Teremtő; Mrs. Cream, a sikeres krimiírónő, aki maga is félelmetesen Sherlock Holmes-szerű; ennek fia, a gyanús előéletű Willie, aki Phyllisnek csapja a szelet; Roberta Wickham, Bertie exmenyasszonya, aki soha nem hagyja leáldozni a napot anélkül, hogy valami észveszejtő stiklit ne eszelne ki; R. ("Pácolt") Herring, Bertie kenyeres pajtása és hajdani iskolatársa, aki könyvkritikusként alaposan leszedte a keresztvizet Upjohn nemrég megjelent memoárjairól; s végül Sir Roderick Glossop elmespecialista, aki ezúttal álkomornyikként gyűjti dilinóssági észleleteit. Továbbá okvetlenül említést érdemel Tökmag kutya és Augustus macska, akiknek szintén fontos szerep jut a komikus események alakításában. Ha egy Wodehouse-regényben effajta vendégsereg gyűlik egybe, akkor biztosra vehető, hogy kalaplepottyanási időn belül módfelett mulatságos bonyodalmak veszik kezdetüket. Ám ezekkel most Bertie barátunk Jeeves segítsége nélkül kénytelen megbirkózni, s talán mondanunk sem kell, igen csekély sikerrel. A zűrös események tetőpontján azonban az odaadó Jeeves félbeszakítja szabadságát, s a dolgok lüktető centrumába siet, hogy szállítsa a megoldást – éspedig roppant kacagtató végkifejlettel.