1989. július 9-e különös napján árvizek, felhőszakadások, földrengések, hegyomlások, vulkánkitörések érik egymást a Földön. Az emberek agresszívan viselkednek, sokaknak látomásai támadnak, az állatok megvadulnak. A legkülönösebb események azonban öt – egymást addig nem is ismerő – emberrel történnek. A négy férfit és egy nőt – mindannyian éppen ötven évesek – a bolygó különböző pontjain kábítják el ismeretlenek, s egy felségjelzés nélküli repülőgép a Csendes-óceán egyik lakatlan szigetére szállítja őket. Itt számos meghökkentő dologgal szembesülnek. Először megtudják, hogy más néven születtek, és – még ha így hitték is – nincs családjuk. Feladatuk a Vízöntő Korszak kezdetén – 1962. február 4-én – született 216 fehér hajú ember kozmikus eszközökkel és tanokkal való oktatása. A szigeten rejtőző fehér hajúak ugyanis genetikailag alkalmasak a különböző kozmoszsíkokkal érintkezni, s megmenteni a nooszférákat. Feladatukban a Koordinátor segíti őket, valamint a sziget felszínén lévő pentagramma, amelynek matematikai összefüggéseit maga a nagy Sybilla adta át Pythagorasnak… 1989 a Kígyó Éve, a Likvidátorok támadásának éve, akik a planéta elpusztítására törnek…

A XXI. században vagyunk. A Föld ökológiai egyensúlya teljesen felborult. A népesség száma tizenkétmilliárd. A levegőszennyezés melegházhatása megolvasztja a sarkok jégsapkáit. Új özönvíz fenyeget. E vészhelyzetben ülnek össze a Terra legkiválóbb tudósai a stochholmi konferencián, hogy az önérdekű ellenőrökkel szemben kikényszerítsék az emberiség létfeltételeinek megmentését. Az egyik felszólaló ellen merényletet követnek el. Megölik. A zűrzavarban, rejtélyes körülmények között eltűnik a Föld színéről nyolc Nobel-díjas tudós. A kozmoszban ismeretlen hovatartozású, megközelíthetetlen űrerőd kering, Esmond Hámán professzor főhadiszállása. A professzor univerzális géniusz, de valójában egy gátlástalan őrült. Az a rögeszméje, hogy a „Föld űrhajón” nincs ennyi rákdaganatként burjánzó, „fölösleges” munkanélküli számára levegő, víz és élelem. A kevesek, kiváltságosak édenét meg kell menteni tőlük. A Tibeti Orgona az űrerődben lejátszódó izgalmas, drámai küzdelemről szól."

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy fiatal fizikus, akinek a nem is oly távoli jövőben magánélete totális válságba jutott, szinte minden energiáját a tudományos kutatásba fekteti, s részt vesz az időszimulátor megalkotásában. Annak ellenére, hogy a gép még nem tökéletes, mégis úgy dönt, hogy egy lapra tesz fel mindent, s vállalkozik egy időutazásra a jövőbe: menekülni szeretne saját megoldatlan problémái, élete csődtömege elől, feledni szeretne mindent. Indulása után azonban a gép időzárlatba kerül, s a jövő helyett egy olyan időzónába kerül, ahonnan úgy tűnik, nincs számára végképp kiút.

Katasztrófa előtt áll a világ. Elemi erők rázzák meg a földrészeket, bomlik a társadalom, bűnözési hullám árasztja el a civilizált országokat, veszélyben az emberi lélek. Ekkor egy csodálatos képességű lányka születik. Szembeszegül a pusztulással és pusztítással, ő lesz a Tibetbe menekült tudósok lelki vezetője, ő segíti át társait Gondwána rejtélyes birodalmába. Vajon Gondwána küldte évezredek távolából? Szepes Mária új ezoterikus regénye igazi meglepetés az olvasónak, talán a legjobb könyve a Vörös Oroszlán óta. A kötet a német kiadással egy időben jelenik meg magyarul.

E cikkgyűjtemény olyan kérdéseket vet föl, amelyek égetően sürgőssé váltak a harmadik évezred válságai között. Földünk beteg. Életformája vészhelyzetbe került. Diagnózisát kiváló szaktekintélyek juttatják a köztudatba, különféle médiumokon át. Azt is nyilvánvalóvá teszik, hogy technikai civilizációnk legzseniálisabb felfedezései sem tudják orvosolni ökológiai, szociológiai, lélektani kórságainak egyre növekvő ártalmait. Szerencsére áldozatkész tudósaink nem adják fel küzdelmüket a bolygónkon kivirágzott élet megmentéséért. Bizonyosak benne, hogy egyedül a tetté lett eszmék válhatnak sikeres valósággá. És nincs olyan egyéni, közösségi elfajulás, ártalom, amelyből ne lenne kivonható annak ellenszere. De az ilyen esszencia létrehozásához fáradhatatlan kutatómunka, szívós kitartás, empátia és érti türelem szükséges. A kötet tanulmányai e problémákon való közös továbbtűnődést kínálják saját és Földünk krízisein töprengi humanistáknak. Ezek az írások a XX. század millenniumának napról-napra megjelent krónikája, pontosabban végösszege 1995-től 2000-ig.

Sajátos keveréke ez a könyv a lélegzetelállítóan izgalmas tudományos-fantasztikus történetnek és a Föld megmentésére felszólító segélykiáltásnak. ; A történet főszereplői egy mesterséges bolygó, a Cerberus kutatói, akik elszigetelt űrparadicsomukban születtek és ott élik életüket, a hagyományos földi életre biológiailag képtelenül. A veszélyhelyzet, amely megbolygatja a Föld és a Cerberus életét egyaránt, egy új, robbanásszerűen érkező bolygó feltűnése. A Földhöz mindenben hasonlít ez a szépséges csillag, s élet nélküli tengereivel, humuszával, folyóival alkalmasnak látszik a letelepedésre. A Cerberusról is, a Földről is expedíció érkezik felszínére, hogy megvizsgálja, s az édeni környezetet alkalmassá tegye a benépesülésre. Csakhogy a bolygóról kiderül, hogy ismeretlen civilizáció értelmes lényeinek mesterséges „gyártmánya”, s az odaérkező emberek mind kísérleti alanyokká válnak. Bár ők látszólag tehetetlenül vergődnek önkívületi állapotukban, a körülöttük hirtelen burjánzásnak induló vegetációban – a kocsonyás lények szeme előtt – mégis megbukik a kísérlet. Az emberi szellemet, ragaszkodást, az egymás iránti szeretetet nem lehet bemérni, ellenőrizni vagy kiirtani, s ez az útja a Föld megmentésének is. Nem új Édent kell keresni, hanem a régit az emberiség szebb hagyományai szerint irányítani – hangzik Szepes Mária morális tanulsága, mellyel a történetet nem logikailag, hanem a katarzis szándékával oldja meg.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A regény ötszáz éves utazásra hívja meg az olvasót. A végállomás, ahová az író képzeletének időrakétája megérkezik, rendkívül magas szintű, humánus kultúrával rendelkező társadalom. Ez a világ azonban válságba kerül. A veszély a „zérón innen és a számokon túl” folytatódó „tükörvilágból” tör az emberekre, és a saját titkos álmaik, elfojtott, érzéki ingereik, hatalomvágyuk káprázatainak testet öltöttségével mérgezi meg őket. Elszakadhatnak a valóságtól, alvajáró megszállottakként zúzzák össze legnagyobb alkotásaikat. A bűvészinas, aki az ibolyántúli kiterjedések „Hyperionjait” kísérleteivel a világra szabadította, Shintal, a XXV. század legkiválóbb dimenziómérnöke. Az ő konfliktusain keresztül, vele és munkatársaival együtt élhetjük a józan értelem visszaszerzéséért folytatott titáni küzdelmet és a „világéjből” újjászülető élet örömét.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az emberiség már meghódította a tengerek mélyét, csodálatos mélytengeri civilizációt fejlesztett ki. A rohamos fejlődést azonban váratlan megdöbbentő esemény zavarja meg, egy ismeretlen eredetű emberi lény feltűnése. Hamarosan kiderül, hogy az idegen az antianyag világából érkezett, s magasabb, bár sok szempontból egészen másfajta fejlődést képvisel. Ez a másfajta fejlődési lehetőség végzetesnek tűnő zavarokat okoz a földi társadalomban, az áttekinthető rend, a tiszta értelem kapui mögül előtörnek a zabolátlan, zűrzavaros érzések és ösztönök, végső pusztulással fenyegetve a jobb sorsra érdemes földi civilizációt. Az idegen azonban nem nézi tétlenül a készülő katasztrófát, és sikerül is elhárítania.