Verőfényes őszi délelőtt. Stiglmayer úr, az elegáns müncheni bárvilla házmestere felment Isolde Cavaltini, a híres dzsesszénekesnő lakásába, hogy megjavítsa az elromlott csengőt. Bizalmi ember lévén, kulcsa volt a lakáshoz. Bement, megállt az előszobában… valami furcsa, nyomasztó csend vette körül.

– Halló – kiáltotta –, nagyságos asszony itthon van még?

Semmi válasz. Stiglmayer benézett a fürdőszoba nyitott ajtaján, s hirtelen gyökeret vert a lába.

-Jézusmária, szent József – suttogta rémülten, és már rohant is, ahogy reszkető lába bírta, vissza a házmesterlakásba. Megragadta a telefonkagylót, tárcsázott. – Rendőrség? – mondta rekedt, elfúló hangon. – Jöjjenek gyorsan a Wittelsbacher Strasse 14-be. Gyilkosság történt…