Emléked meddig él még szívünkben, miután távoztál körünkből?

A végén ugyanis csak ez számít. A végén, amikor kihuny az élet szikrája, csak az emlékek maradnak. A végső számadás pillanatában a gazdagságot nem kincsekben mérik, hanem barátokban, kiknek megérintetted a szívét, és könnycseppekben, melyeket a gyászolók érted hullajtanak, és kedves történetekben, miket a barátaid még hosszan mesélnek rólad.

– Drizzt Do’Urden

NEM NYUGSZUNK, MÍG EGYETLEN ORK IS ÉLETBEN VAN!

…ismételte a csuklyás, legalábbis nekikezdett a mondatnak, de hirtelen villám cikázott át a táboron és íves útját a férfi mellett álló söröshordóban fejezte be. Ahogy a hordó felrobbant és a benne levő folyadék szétfröccsent, a szertefoszló elektromosság egy pillanatra eloszlatta az egyre elhatalmasodó alkonyat sötétségét. Mind a hatan hátrahőköltek és eltakarták a szemüket. Amikor visszanyerték látásukat, egyik szekerük tetején egy nyúlánk sötételf látványa tárult eléjük. 

DRIZZT DO’URDEN! 

…kapkodott levegő után az egyik tör­pe.

NEM NYUGSZUNK, MÍG EGYETLEN ORK IS ÉLETBEN VAN!

…ismételte a csuklyás, legalábbis nekikezdett a mondatnak, de hirtelen villám cikázott át a táboron és íves útját a férfi mellett álló söröshordóban fejezte be. Ahogy a hordó felrobbant és a benne levő folyadék szétfröccsent, a szertefoszló elektromosság egy pillanatra eloszlatta az egyre elhatalmasodó alkonyat sötétségét. Mind a hatan hátrahőköltek és eltakarták a szemüket. Amikor visszanyerték látásukat, egyik szekerük tetején egy nyúlánk sötételf látványa tárult eléjük. 

DRIZZT DO’URDEN! 

…kapkodott levegő után az egyik tör­pe.

Nem nyugszunk, míg egyetlen ork is életben van!
- ismételte a csuklyás, legalábbis nekikezdett a mondatnak, de hirtelen villám cikázott át a táboron és íves útját a férfi mellett álló söröshordóban fejezte be. Ahogy a hordó felrobbant és a benne levő folyadék minden irányba szétfröccsent, a szerteáradó energia egy pillanatra fénybe borította a lassan leszálló alkonyat homályát. Mind a hatan hátrahőköltek és eltakarták a szemüket. Amikor visszanyerték látásukat, egyik szekerük tetején egy nyúlánk sötételfet pillantottak meg.
Drizzt do'urden
...kapkodott levegő után az egyik törpe.

Drizzt Do’Urden

…a sötételf – üdvözölte a drow-t a pocakos tulajdonos, amikor a pulthoz léptek. – Mi hozott Luskanba ennyi év után? – Azzal kinyújtotta kezét, melyet Drizzt megszorított és melegen megrázott. 
– Örülök a szerencsének, Arumn Gardpeck! – válaszolta. – Lehet, hogy csak azért tértem vissza, hogy kiderítsem, űzöd-e még a mesterséget. Nagy örömmel tölt el, ha látom, hogy vannak dolgok, melyek nem változnak. 
– Ugyan mi mással foglalkozhatna egy magamfajta vén bolond? – tréfálkozott Arumn. – Akkor hát Deudermonttal érkeztél? 
– Deudermont? Hát itt van a Tengeri Szellem? 
– Igen, három másik hajóval együtt, melyek egy vízmélyvári úr tulajdonát képezik – válaszolta a kocsmáros. 
– És ég a vágytól, hogy végre harcolhasson…

Drizzt Do’Urden
…a sötételf – üdvözölte a drow-t a pocakos tulajdonos, amikor a pulthoz léptek. – Mi hozott Luskanba ennyi év után? – Azzal kinyújtotta kezét, melyet Drizzt megszorított és melegen megrázott.
– Örülök a szerencsének, Arumn Gardpeck! – válaszolta. – Lehet, hogy csak azért tértem vissza, hogy kiderítsem, űzöd-e még a mesterséget. Nagy örömmel tölt el, ha látom, hogy vannak dolgok, melyek nem változnak.
– Ugyan mi mással foglalkozhatna egy magamfajta vén bolond? – tréfálkozott Arumn. – Akkor hát Deudermonttal érkeztél?
– Deudermont? Hát itt van a Tengeri Szellem?
– Igen, három másik hajóval együtt, melyek egy vízmélyvári úr tulajdonát képezik – válaszolta a kocsmáros.
– És ég a vágytól, hogy végre harcolhasson…

Drizzt Do’Urden
…a sötételf – üdvözölte a drow-t a pocakos tulajdonos, amikor a pulthoz léptek. – Mi hozott Luskanba ennyi év után? – Azzal kinyújtotta kezét, melyet Drizzt megszorított és melegen megrázott.
– Örülök a szerencsének, Arumn Gardpeck! – válaszolta. – Lehet, hogy csak azért tértem vissza, hogy kiderítsem, űzöd-e még a mesterséget. Nagy örömmel tölt el, ha látom, hogy vannak dolgok, melyek nem változnak.
– Ugyan mi mással foglalkozhatna egy magamfajta vén bolond? – tréfálkozott Arumn. – Akkor hát Deudermonttal érkeztél?
– Deudermont? Hát itt van a Tengeri Szellem?
– Igen, három másik hajóval együtt, melyek egy vízmélyvári úr tulajdonát képezik – válaszolta a kocsmáros.
– És ég a vágytól, hogy végre harcolhasson…

A SZELLEMKIRÁLY

...vadul megrázta a fejét, mire Guenhwyvar elrepült. Aztán a fenevad megsemmisítő erővel fordult Drizzt felé - ha telibe találja a drow-t, akár meg is ölhette volna. Azonban...

DRIZZT DO'URDENT

...még soha, senkinek sem sikerült telibe találnia. Amikor a hatalmas fej előrelendült, a sötételf oldalra lebukva igyekezett kitérni előle. Ám a villámgyors ütés puszta ereje akkora volt, hogy a drow csupán jó pár bukfenccel kigördülve tudta tompítani. Végül keményen a tönkrezúzott szoba falának csapódott; bucskázását parázseső követte. Kicsit megperzselődött ugyan és elkábult, de még korántsem győzték le - felpattant, és ismét a szörnyetegre támadt.

Cadderly, az Épülés Könyvtára tudós papja Carradoon és Shilmista egyesített erőit vezeti Aballister, a legfőbb ellenségének erődje, a Háromság kastély ellen. Egy másik küldetés azonban a múltba szólítja. Egy olyan múltba, amelyet azonnal el is felejtene.

Rég elveszett apja után kutatva Bransen Garibond a Badden ősatyával szemben vívott reménytelen háború zsoldosai közé kényszerül. Kalandjai során megtanulja, hogy a kétségbeesés a legvalószínűtlenebb szövetségesek között is olyan barátságot kovácsolhat, amelyben neki még sosem volt része.

Bransen Garibond: Ifjúkorát befelé fordulva, saját sérelmeinek árnyékában élte. Most szembe kell néznie azzal, hogy megszerzett tudása és hatalma milyen felelősséget ró rá.

Milkeila: A Yan Ossum sámánasszonyaként Milkeila a tágabb világ misztériumainak megismerésére vágyik, ám e vágyát törzsének vénjei korántsem nézik jó szemmel.

Cormack: Azért csatlakozott Áldott Abelle rendjéhez, hogy terjessze hitét a kietlen Alpinadorban. Ám most odáig jutott, hogy megkérdőjelezi e hitet. Titkos, tiltott kapcsolata Milkeilával bizonyosan bajba sodorja mindkettejüket.

Mcwigik: Kemény, mint egy kőszikla, és kegyetlen, mint a valóság. Legalább olyan gyorsan öl, amilyen hamar jókedve kerekedik, és powri fajtársaival legalább annyi galibát okoz, mint amennyit helyrehoz. Ráadásul úgy tűnik, a legkevésbé sem törődik a következményekkel.

Badden: A Korona-béli természetközpontú samhaista rend vezetőjeként ő a samhaista mágia és hatalom élő megtestesülése. Hite kegyetlen alaptétele vezérli, miszerint a halál nemcsak elkerülhetetlen, de az élet meghatározó ereje és legfőbb mozgatórugója is egyben.

Honce szövevényes úthálózatának kiépülése nagy reményekkel töltötte el a föld lakóit. A javak és áruk immár jóval szabadabban áramolhattak – és ugyanígy a hadseregek is. Mely seregek, remélték sokan, végre megszabadítják őket az ádáz véressapkás törpéktől és a goblinoktól. Az utaknak köszönhetően a Honce földjét birtokló számos független királyság és uradalom emberemlékezet óta először került közel ahhoz, hogy egyetlen nagy birodalomban egyesüljön. Az utóbbi évek során azonban az egyeduralomért küzdő két nagyúr háborúja e vágyott birodalom ígéretét az egyszerű emberek számára rémálommá változtatta.

Bransen Garibondot, az Útonállót a legkevésbé sem érdeklik Honce hatalmi viszonyai. Az ő szemében a térség két egymással hadakozó nagyura ugyanannak a pénzérmének a két oldalát jelenti csupán: bármelyikük is arasson diadalt, a népre ugyanakkora szenvedés zúdul. Azonban északra vezető útja során Bransennek rá kell döbbennie, hogy alaposan leegyszerűsítve szemlélte eddig a helyzetet… mert akadnak dolgok – mint például a becsület és az igaz barátság –, amelyek valóban fontosak.

Az Úr 57. esztendejében járunk,jóval azelőtt, hogy a démonháborúk lángba borították volna Korona földjét. E barbár világban, ahol a hercegek dőzsölnek, míg a parasztok nyomorognak, még joggal tarthatnak rajtaütésektől és haramiáktól az útra kelők.

Bran Dynard, Abelle terjeszkedő egyházának szerzetese két kinccsel tér vissza a Felhők Útjának misztikus kolostorából: egy roppant hatalmú könyvvel és egy számára tiltott feleséggel.

SenWi, a különleges szépség, a Jhesta Tu titkainak tudója – bár ő maga még csak nem is sejti – fenyegetést jelent a rend számára, amelynek újdonsült férje is felesküdött tagja.

Bransen Garibond,kinek megnyomorodott, ifjú testében két nép vére keveredik, és aki magában két kultúra mágiáját is hordozza, elképzelhetetlen hatalmú kard birtokába jut, s így döntenie kell: hisz egyaránt tehet nagy jót, de fertelmes gonoszat is a neki jutott erővel.

A nép megváltóra vár – ám a titokzatos Útonálló pengéjét vajon a könyörület, vagy a bosszú vezérli?

Az elválás keserű kételyt hagy Elbryanban: érzi, hogy Pony titkol előtte valamit. A kósza válaszért az Orákulumhoz fordul, melynek sugallata megerősíti abban, hogy vissza kell térnie Avelyn sírjához a renegát szerzetesekkel.

Pony folytatja a kegyetlen Egyházzal szembeni szervezkedést Palmarisban, továbbra is bosszút forralva Markwart ellen.

Eközben De'Unnero, a gyilkos püspök elindul, hogy a főapát engedélyével végre felkutassa a hírhedett Éjmadárt, és összemérje vele erejét.

Elbryan és Pony nem is sejtik, hogy rengeteg megpróbáltatás és veszteség után útjaik hamarabb futnak össze, mint gondolnák, s közös útjuk visszavezet Palmarisba, az események gyújtópontjába, ahol a démon daktilusz már vár rájuk. Elérkezik az újabb, ezúttal végsőnek ígérkező összecsapás ideje.

Elbryan és Pony folytatják a harcot. Avelyn Desbris, a hősies szerzetes feláldozta ugyan magát, hogy megsemmisítse a démont, de a sötétség seregei tovább pusztítanak Koronában, sőt egyre beljebb nyomulnak az emberlakta területekre.

Az otthonukból elűzöttek az erdők mélyén bujkálnak,és erejükhöz mérten küzdenek a szörnyek ellen. Köztük vannak Dundalis menekültjei is..

Mardwart apát, az abellita egyház feje Avelyn és a drágakövek felkutatásának megszállottjává válik, és expedíciót indít a felrobbant Aidához. A szerzetesek közt néhányan még őrzik vallásuk lényegét, a kegyességet, a szegénységet, a segítő szándékot, de az egyház intézménye egyre messzebb kerül a fennkölt eszméktől, elharapódzik a gonoszság, a sötétség.

A démon teste elpusztult ugyan, de szelleme tovább kísért…

Carradoon az árnyak és az orgyilkosok városa. A város sötét utcáin lopakodnak a gyilkos Éjmaszkok, akiket a kis termetű, titokzatos gyilkos, Szellem irányít. A veszélyes sikátorok között Cadderly a szörnyűséges káosz átokkal küzd, de a néma halállal is meg kell vívnia csatáját.
Klasszikus regénysorozat harmadik kötete a New York Times bestseller listáján előkelő helyen található Sötételf-trilógia írójának tollából.