Disclaimer

„Van egy halott, egy igazi hulla, szétlőtt koponyával, mell- és haslövéssel. Következésképp gyilkosnak is kell lennie, márpedig minden jöttment bűnöző nem juthatott be a házba és lőhette le közvetlen közelről az exnagykövetet úgy, hogy az még csak ne is gyanakodjon, és ne próbáljon védekezni. Maigret a hosszú évek alatt megtanulta, hogy nincs gyilkosság indíték, súlyos indíték nélkül. Még ha netán őrült is a tettes, hús-vér emberről van szó, aki az áldozat környezetében él.”

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Maigret és a padon üldögélő ember
A híres párizsi Nagykörút roppant forgalmától néhány lépésnyire, egy kis beugróban, holtan találnak egy tisztes külsejű középkorú férfit. A hulla hátában kés, a lábán sárga cipő. Az azonosítás hamar megtörténik, de… az áldozat sárkánytermészetű felesége „nem ismeri fel” a sárga cipőt…
Bűntény Hollandiában
Szokatlan környezetben, külföldön nyomoz Maigret, mert a gyilkossággal gyanúsítottak közt egy francia állampolgár is van, méghozzá egyetemi tanár, kriminológus, aki történetesen a „tökéletes bűntény” lehetőségeit fejtegeti előadókörútján.
Maigret habozik
Ezúttal elegáns párizsi nagypolgári környezetben dolgozik Maigret, szeretne megtudni valamit, de még maga se tudja, mit: névtelen levelet kapott, és az ösztönei azt súgják, hogy ezt most nem kell olvasatlanul eldobni… A megfoghatatlanul nyomasztó atmoszféra valami szerencsétlenség közeledtét jelzi…

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
„- Maga az, főnök? Janvier-ról van szó… – Már megint mit akar Janvier? – Az imént vitték be a Cochin-kórházba. A mellébe kapott egy golyót. – Mit mondasz? – Most már biztosan a műtőasztalon van. – Rohanok.” Maigret új nyomozásának története minden szempontból rendhagyó. Az áldozat nem más, mit az egyik legjobb munkatársa, Janvier nyomozó. A felügyelő tehát egyedül veszi kezébe az ügyet. A bűntény színhelyére költözik, egy kis penzióba, ahol hosszú, idegfeszítő kutatás után egy váratlanul bonyolult rejtélyt old meg.

Simenon a regényben önnön alteregójával kerül szembe, aki ezúttal egy világhírű, szuperintelligens, de hideg, a nőket élvezeti tárgyakként kezelő sebészprofesszor. Ám a felügyelő kezdeti rokonszenve most valami egész másba csap át.

1913, Párizs. A főváros egy külföldi uralkodó látogatását fogadja. Az egyik őrszobán a huszonhat éves Maigret, a majdani félelmetes mesterdetektív az éjszakai ügyeletes. Lövés dördül az éjszakában, és Maigret elindul élete első nyomozására.

Maigret talán még soha nem találkozott senkivel, aki ennyire ellenállt a drámaiságnak. Egy finom modorú, művelt, békés természetű úriember a bridzspartija után a lépcsője legfelső fokán ülve találja tagbaszakadt fiát, és ebben nem lát semmi különöset. Másnap reggel benyit egy ajtón, és ott egy ismeretlen hullába botlik: a férfit meggyilkolták. De neki a szeme se rebben, senkinek nem szól, lányával a szokásos sétájára indul. Megvárja a kedvező dagályt. Zsákba varrja a hullát. Azután...”<

Egy jól öltözött, nercbundás, kissé ideges középkorú nõ megjelenik Maigret irodájában, és bejelenti, hogy férje, a dúsgazdag, közismert párizsi közjegyzõ eltûnt. Maigret, miközben azon morfondírozik, elfogadja-e a Bûnügyi Rendõrség igazgatói posztját, munkához lát, és apránként kideríti, hogy az eltûnt férj, Monsieur Charles legalább annyira bolondult a táncoslányokért, mint felesége a konyakért...

A huszonnégy éves cselédlány, Félicie gazdáját lelövik, és Maigret számára hamar világossá válik, hogy a lány, aki mellesleg az áldozat általános örököse, mindent tud a gyilkosról meg a bűntényről (vagy legalábbis azt hiszi), de önszántából semmit sem fog elárulni. Miközben zajlik a rendőri segédhadakat mozgató nyomozás Párizsban és a tetthelyen, egy kis faluban, Maigret megszereti fő ellenfelét, a halálosan idegesítő, csúnyácska, pipiske, önveszélyesen kóros hazudozó leányzót, Félicie-t.

Emile Gallet Saint-Fargeau-i lakost a Sencerre-i Hotel Loire-ban gyilkolták meg. Lövés érte az arcát, a szívét kés szúrta át. A szállodába Monsieur Clément néven, orléans-i üzletemberként jelentkezett be. Közben a felesége úgy tudta, hogy Rouenban van, és kereskedelmi utazóként jár házról házra. Mint utóbb kiderült, abból élt, hogy királypárti nemeseket pumpolt. Rossz egészségi állapota ellenére valahogyan sikerült nagy összegű életbiztosítást kötnie, amelynek a felesége volt a kedvezményezettje. Csakhogy három évvel a gyilkosság előtt egy bizonyos Monsieur Jacob rájött, miből szerzi a pénzét Gallet, és zsarolni kezdte.