– Komolytalan könyv vagy, mert a történelemből csak jelentéktelen kalandokat mutatsz. Néptömegek és kimagasló személyiségek helyett néhány kisember furfangoskodik végig. Pedig nagyobb tiszteletet érdemel a történelem. Ő az élet tanítómestere. – No hiszen, sok szépet tanultunk tőle! Csak nézz körül! – Illetlen tréfákat faragsz olyan helyzetekben, amelyek nem tűrik a humort. – Mindig szükség van a vidámságra. Igazi koldus az, akinek se nótája, se tréfája. Nemcsak észből és tudákosságból áll az ember, hanem szívből is meg jókedvből.
Szinte így vitázik ebben a könyvben a józan értelem és a komor háttér előtt játszódó vidám történet. A napóleoni háborúk szántotta Európa földjén magyarok keresik a szabadságot, hazájukat, a munkát és a szerelem boldogságát. A mese izgalmassága és a nyelv játékos szépsége teszi élvezetessé az író könyvét, amely csupa história és csupa kópéság.

Az ​idős mérnök szerző sci-fijét egy kicsiny gondolatcsírából bontakoztatja ki, s a cselekménysor csakhamar világszéles események sorozatába torkollik. Halmos Antal vaskos regényében megpróbálja végiggondolni, sőt eljátszatni, mi történne, ha technikai civilizációnk szédületes fejlődésének eredményeként belátható időn belül megvalósulna az emberi életkor négyszáztól ezer évig való kitolódása. Az emberiség első eufórikus reakciója után beindul az öldöklés, a háború mechanizmusa. Az első körben 2030-ban játszódó történet az egész glóbuszra kiterjedő láncreakciót indít el, majd ugrunk még harminc, negyven évet. A tudományos fejlődés csodái kapcsán azonnal felbukkannak az emberi történelem sötét múltjából és jelenéből ismert országok, szervezetek: az Egyesült Államok hadserege, az Opus Dei, biológiai kutatóállomások, Indi, Kína és Oroszország tudósai, Guantánamo, terrorizmus, feketepiac, csúcstalálkozók, lázadások és még sorolhatnánk, mintha a mában lennénk. A végkicsengésében pesszimista jóslatregény végén a vészharagokat maga a pápa XIII. Piusz kongatja meg. A kötetet jegyzetek és a szerző által ajánlott irodalom jegyzéke zárja.

Mikor döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy"
a házasság jármába, ha nem a nászútján?
Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely viszszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt
„felnőttsége" bilincseitöl?
Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott
tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig tör-
ténhet valami" - ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent
regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.

A regény többsíkú, rendkívül összetett alkotás. Klasszikus realista polgári műként indul, egy átlagos pesti házaspár olaszországi nászútjának iróniával átszőtt ábrázolásaként. A nászút apróbb-cseprőbb kalandjai azután egyre fantasztikusabb színezetet kapnak, előbb a férfiról, azután lassanként a nőről is kiderül, hogy éppen nem átlagpolgári nosztalgiákkal, de ősi, mitikus vágyakkal telítettek. Cselekvéseik egyre inkább mély lélektani alapozásúak lesznek, a realisztikus elbeszélésből mitológiai, kultúrtörténeti leírás kerekedik. Szerb Antal regénybeli utasa, nászútjáról a véletlen cinkossága révén, szinte holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, mely visszavonhatatlanul elveszett. A regény arra az izgalmas kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, torzónak maradt élet-epizódokkal ki lehet-e teljesíteni, megszabadulhat-e az ember énje börtönéből, hazug "felnőttsége" bilincseiből, egy "nem égben köttetett" és talán mégis sors-kijelölte házasság diszharmóniáiból? Szerb Antal regényelméletének megfelelően a hétköznapi dolgok mellett megjelenik a műben a fantasztikum, a "csoda". A szerző hangneme is átalakul, a regényben megnő az esszészerű betétek, szellemi párbajok száma. A regénynek ez a része igen sokat hasznosít a szellemtörténet misztikába hajló változataiból. A mű bizonyos része ma már avultnak tekinthető, de számos értéke miatt utat talál az olvasóhoz. Különösen vonzó az írónak az egész regényen végigvonuló játékos derűs humora, a saját elméleteit is iróniával szemlélő látásmódja, a végig feszült izgalmasan bonyolított cselekmény, mindezek mellett olasz városok élete, kultúr- és szellemtörténete színesedik meg könnyed és fölényes előadásban.

Végh Antal megtörtént esetet dolgoz fel ebben a regényében. A határ menti városban lejátszódó túszszedő dráma hat napját gyorsan, döbbenetes erővel pergeti az író, a filmszerű látásmód kemény vágásaival villantja elénk; a tárgyszerű, elfogultság nélküli ábrázolás éles írói reflektorfényei azonban nemcsak a hat napig tartó, tragédiával végződő dráma eseményeit és nyomasztó eseménytelenségeit világítják meg, hanem a brutális akcióhoz vezető előzményeket és a következményeket is. Végh Antal műve a világhírű amerikai író, Truman Capote tényregényét, a Hidegvérrel-t is felidézi: az írói eszközök, a stílus nemes egyszerűségével, puritán szépségével és a megjelenítés, elemzés lélektani érzékenységével.

Desde 1995 al 2001 Raniero Cantalamessa explicó cada sábado, en la televisión italiana, el Evangelio dominical con la rúbrica Las razones de la esperanza. Sus reflexiones han sido publicadas en tres volúmenes, correspondientes a los tres años del ciclo litúrgico. El autor ha buscado escoger el tema dominante de cada Evangelio, concentrando sobre él toda la atención. Una mirada sobre el Evangelio como con un «gran angular», esto es con la máxima apertura, casi con los ojos de quien se acerca a él por vez primera y permanece impresionado por su núcleo central o también por una sola frase. Las palabras de Jesús son un vino «fuerte» que, a veces, se saborea mejor a pequeños sorbos. Veinte siglos no han hecho más que confirmar las palabras del apóstol: «el Evangelio...que es fuerza de Dios para la salvación de todo el que cree».

Desde 1995 al 2001 Raniero Cantalamessa explicó cada sábado, en la televisión italiana, el Evangelio dominical con la rúbrica Las razones de la esperanza. Sus reflexiones han sido publicadas en tres volúmenes, correspondientes a los tres años del ciclo litúrgico. El autor ha buscado escoger el tema dominante de cada Evangelio, concentrando sobre él toda la atención. Una mirada sobre el Evangelio como con un «gran angular», esto es con la máxima apertura, casi con los ojos de quien se acerca a él por vez primera y permanece impresionado por su núcleo central o también por una sola frase. Las palabras de Jesús son un vino «fuerte» que, a veces, se saborea mejor a pequeños sorbos. Veinte siglos no han hecho más que confirmar las palabras del apóstol: «el Evangelio...que es fuerza de Dios para la salvación de todo el que cree».

Desde 1995 al 2001 Raniero Cantalamessa explicó cada sábado, en la televisión italiana, el Evangelio dominical con la rúbrica Las razones de la esperanza. Sus reflexiones han sido publicadas en tres volúmenes, correspondientes a los tres años del ciclo litúrgico. El autor ha buscado escoger el tema dominante de cada Evangelio, concentrando sobre él toda la atención. Una mirada sobre el Evangelio como con un «gran angular», esto es con la máxima apertura, casi con los ojos de quien se acerca a él por vez primera y permanece impresionado por su núcleo central o también por una sola frase. Las palabras de Jesús son un vino «fuerte» que, a veces, se saborea mejor a pequeños sorbos. Veinte siglos no han hecho más que confirmar las palabras del apóstol: «el Evangelio...que es fuerza de Dios para la salvación de todo el que cree».

El Misterio del Bautismo de Jesús contempla el acontecimiento fundamental que tuvo lugar en las riberas del río Jordán y el misterio de la unción: real, profética y sacerdotal, que impulsa, a Jesús y a la Iglesia, a luchar contra Satanás, a la evangelización y a la oración. Un Espíritu que clama en nosotros 'Abbá, Padre' y nos recuerda que Jesús y su mensaje son la única verdad absoluta, el único camino y la fuente de vida.

En un intenso diálogo entre Raniero Cantalamessa, predicador pontificio, y el periodista Saverio Gaeta, la tercera persona de la Trinidad, sus dones y sus obras emergen con toda su actualidad y frescura. Al mismo tiempo, se afrontan numerosas cuestiones que están necesitadas de una clarificación: los signos de esperanza en el mundo y en la Iglesia, el valor de la oración, la experiencia de santidad, las modalidades de la nueva evangelización, el florecer de sectas espiritualistas...En este profundo diálogo se vislumbra la propuesta global que el cristianismo ofrece a los problemas del mundo moderno.