A feledékeny gyilkos
Augusztus 17-re virradóra G. város rendőrkapitányságnak akváriumában a tengeri sügér soha nem látott erővel foszforeszkált. Vércseppként izzott, tüskéit felmeresztve, körbe-körbe keringett az üvegfal mentén. – Rohadt éjszaka – dörmögte Bence őrmester. – Én mondom, rohadt éjszaka. Néhány száz méterrel arrébb, a bódéba, amelyben Lotár János (ismertebb nevén Pinty) az éjszakai zivatar előtt keresett menedéket, már beszűrődött a hajnali derengés. Halvány sugarak vetődtek Pinty csupasz mellkasára. Pinty fesztelen könnyedséggel oldalt fordult. És akkor közvetlen közelről megpillantotta a nyitott szemmel rátekintő arcot. És lejjebb a nyakon, a fojtogató ujjak elfeketült nyomát… És G-ben néhány perc múlva megkezdődött a – később már-már kilátástalannak tűnő – hadjárat a titokzatos fojtogató ellen, aki eleinte csak fiatal, szép nőkre vadászik, de később már középkorú asszonyok és 8-10 éves kislányok után is kinyújtja a kezét. A nyomozásban fontos szerepet játszik egy farmernadrágos kriminálpszichológus, egy konyakosüveg, egy büntetett előéletű egyén (ismert nevén Pinty), egy másodéves színinövendék, egy kisfiú megkopott fényképe, valamint Bence őrmester zseniális megfigyelése a pirosan villódzó sügérről és a kéken foszforeszkáló ezüstkárászról…