"Az eredeti történetben Hófehérke mostohája nemcsak a királylány szívét kéri a vadásztól, hanem a tüdejét és a máját is. Aztán amikor a vadász elviszi neki, jól meg is eszi. A végén pedig nem
megpukkad a méregtől, vagy lezuhan egy szikláról, hanem arra kényszerítik Hófehérke esküvőjén, hogy izzó fémcipőkben táncoljon, amitől aztán gyorsan szörnyet is hal." (Adamik Lajos)
A négy, modern novellában új nézőpontok, szemléletváltások jelennek meg.
A nő eltárgyiasítása, a pusztító féltékenység, a nekrofília és a vérfertőzés jelenik meg Angela Carter rövid, drámai elbeszélésében.
Tanith Lee Vörös, mint a vér című novellájában, mesterien ötvözi a mesevilágot a fantasy-vel és nézőponot váltva Hófehérke történetét írja újra, árnyalva a hagyományos szerepeket.
Neil Gaiman, a - cseppet sem gyerekeknek való - Hó, tükör, almák című írásában (a Tükör és füst című novelláskötetben jelent meg) lerombol minden mítoszt. A gonosz boszorkából áldozatot,
Hófehérkéből démoni vámpírt, a hercegből pedig kerek perec nekrofílt farag.
Andrzej Sapkowski depresszív hangulatú művében Hófehérke a főszereplő, pontosabban a neve itt Renfri, avagy Gébics (mivel karóra húzatta áldozatait, akár a tövisszúró). A lengyel író ebben a
történetében, Hófehérkét egy beteg, bosszúmániás, ám némiképp szerethető gyilkosként ábrázolja...
A kötetet Bruno Bettelheim tanulmánya zárja.
Tartalom:
Bevezetés
Jakob Grimm · Wilhelm Grimm: Hófehérke (Benedek Elek fordítása)
Jakob Grimm · Wilhelm Grimm: Hófehérke (Rónay György fordítása)
Alekszandr Szergejevics Puskin: Mese a halott cárkisasszonyról és a hét vitézről
Angela Carter: A hóleány
Tanith Lee: Vörös, mint a vér
Neil Gaiman: Hó, tükör, almák
Andrzej Sapkowski: A kisebbik rossz
Bruno Bettelheim: Hófehérke