Kilencszáz éve II. Orbán pápa fegyverbe szólította a kereszténységet. Hétszáz hosszú éven keresztül Európa és a Földközi-tenger medencéjének történetét katonai expedíciók kísérik végig. Ezekben a hadjáratokban katonák és lovagok,
fejedelmek és keresztény népek küzdöttek azért, hogy a keresztet magukra öltvén, bûnbocsánatot nyerve megszerezzék maguknak a Paradicsom egy darabkáját, Sokszor és sokan próbálták már ezeket a vállalkozásokat az akkori idõk szellemével, a muzulmán szent háború gyakorlatára adott válasszal megindokolni, vagy úgy fogták fel, mint a kegyetlen és barbár idõk szükségszerû velejáróját. Nem hisszük, hogy mindez elégséges magyarázattal szolgálna, és az a
tény, hogy a kereszténység jelentõs késéssel dolgozta ki a maga sajátos szent háborúját, tanúbizonyságul szolgál arra, hogy mindez nem szerepelt annak a vallásnak a "genetikai ködfában", amely nem született erõszakosnak és
legmélyebb ihletettségében erõszakmentes is maradt.
Ez a könyv az események fõvonalának elbeszélésével megpróbálja olyan helyzetbe hozni az olvasót, hogy meg tudja magyarázni magának, hogyan és miért alakult ki az a meggyõzõdés, hogy Krisztus nevében ölni jogos, sõt kötelesség.
A középkorban az Újszövetség könyvei közül a Jelenések könyve volt a legnépszerûbb. János Apokalipszise bõvelkedik az utolsó ítéletet és az örök üdvösséget bemutató magasztos leírásokban és hátborzongató víziókban.
Akkoriban az emberek rosszul éltek, nem csak anyagi, hanem lelki értelemben is. Az elérhetõ közelségben lévõ, végleges és visszafordíthatatlan üdvözülés és az örök földi boldogság nagyon vonzó ideálok voltak azok számára, akik akár
erõvel próbálták legyõzni nehézségeiket, mindennel és mindenkivel szemben.
Éppen ezért az elsõ keresztesek közül sokan azzal a meggyõzõdéssel mentek a csatába, hogy ez lesz a végsõ, a történelem utolsó csatája. Mindez magyarázatot adhat a hadjáratok kezdetére, de nem magyarázza meg, miért tartottak ilyen sokáig. Ahhoz, hogy ilyen fontos és költséges expedíciót szervezzen, Nyugat-Európának újjá kellett élednie, és olyan dolgokat kitalálnia, amelyeket azelõtt egyáltalán nem ismert, mint például a jövedelemadó, és el kellett nyomnia a mindezzel szemben álló belsõ mozgalmakat, mint például a különféle eretnekségeket. Mindez akkora költségeket jelentett, hogy csak az állam, a minden egyén felett álló szervezet volt képes ezt megfizetni. A keresztes hadjárat tehát bürokratikus ügyletté, katonai specializációvá vált, bizonyos tekintetben pedig a lovagkor hosszan tartó divatja is volt, amely azonban elvesztette apokaliptikus jellegét, és tisztán a hatalom akaratának megnyilvánulásává vált.
Manapság is vívnak háborúkat bizonyos eszmék jegyében, mint például az emberi jo-gok tiszteletben tartása, de ma már tudjuk, hogy a hit és a lelkesedés nem elég ezekhez a vállalkozásokhoz, és gyakran sejtjük, hogy a kinyilvánított
szándék mögött más érdekek húzódtak meg. A keresztes háborúk kegyetlenségei egyszer és mindenkorra megtanították, hogy igazságos háború nem létezik.