– Most látott először hullát? – kérdezte a tejesembertől kicsit kétkedve Broth rendőr. – Meg lehet szokni.
Beeby, a tejesember azonban sehogyan se tudott szabadulni a halott emlékétől.
– Nem is hinné az ember, milyen szép nő volt. Ritka szép nő.
– Maga ismerte?
– Nem. Csak láttam egypárszor. Egyszer például kora reggel, amikor valami muriból jött haza.
– Aha… A bűnügyi csoport majd utánanéz a dolognak. Hallott már Fields főfelügyelőről meg Brummel felügyelőről? Már vagy százötven gyilkossági ügyben nyomoztak. Az esetek többségében el is fogták a tettest. Brummel felügyelő nagyon okos… Ráadásul igazi úriember is.
Ez a párbeszéd akkor hangzik el, amikor egy reggel holtan találják fényűzően berendezett házában Elizabeth Tysont, egy tőzsdés volt feleségét, arcán és fején borzalmas sebekkel. A gyilkosság rejtélyét Fields főfelügyelőnek és a „Szépfiúnak” becézett Brummel felügyelőnek kell kinyomoznia. Csakhogy a rendőrség kezét a nyomozás első pillanatától kezdve megkötik a „támadhatatlan”, az igazságszolgáltatás apparátusával szoros kapcsolatban álló előkelő társaságbeli emberek.
Ki lehet-e nyomozni ilyen körülmények közt a gyilkost? Valóban az gyilkolt, aki aláírta a beismerő vallomást? És – hogyan ér véget a „nagy okos”, „igazi úriember” Brummel felügyelő rendőrségi pályafutása az izgalmas nyomozás után?
Judah Waten, a kitűnő ausztráliai író nemcsak ezekre a kérdésekre ad feleletet: bűnügyi regényében az izgalmas történettel bravúros lélektani elemzés és kritikus-szatirikus társadalomrajz párosul.