„A ​​Halálnak, A Feket Úrnak van egy csodás fegyvere, a Fehér Tőr, amivel megállítja a haldoklók szívét. Egy tőr, amit halandó kovács el nem tud készíteni, mert az Alvilág hegyéből bányászott ércből készítette a Halál pengéjét, és markolatjában, mely a Halál bordája, olyan kő ragyog, amit a Halál csontmarka sajtolt a Holdnak fényéből” Nincs bennem halálfélelem, az évszázadok alatt sokszor kerültem közel a halálhoz, és már nem rémiszt. Nem a haláltól való rettegés miatt fogom figyelni a testem jelzéseit, melyek felszólítanak arra: „Menj, és vedd a vérét testvérednek, hogy az ő adománya, a hosszú élet, a tiéd legyen!” Alá kellene ezt húznom, mert ez az, ami a testvérek közötti viszony megmérgezője.: általában nem tudjuk, ki mennyi idős, kinek jött el az ideje, és áldozat senki nem szeretne lenni. Kegyetlen halál egy testvér által elpusztulni. Magadnál vagy, amíg mozgásképtelenné roncsolt tested közepéből, a szívedből kiissza a vért, és utána huszonnégy óra múlva te halsz meg őhelyette.

Belizár, ​a Haóma vérvonal nagyreményű vadásza egyre elkeseredettebb. Megörökölte a Mantes cégbirodalmat, a világ egyik leghatalmasabb, legbefolyásosabb embere lett, milliók életét befolyásolja döntéseivel, azonban ő csupán báb. Valójában Mantes ivadék fattyai irányítják a cégóriást, nyíltan a szemébe nevetnek, szervezkednek a háta mögött. Ráadásul Ahrimán, a Haóma vezetője nem nézi jó szemmel a történeteket, és le akar számolni egyre erősödő, egyre hatalmasabb vetélytársával. Belizárnak szöknie kell az évszázad télvihara által sújtott New Yorkból, s ő Szaud-Arábiába megy, felkutatni egykori mesterét, a szépséges Raidát, aki két évszázaddal ezelőtt nem csupán a Vérével, de a szerelmével is megajándékozta – vagy megátkozta – őt. A sivatagból Indiába, a Rudrargasz vérvonal területére vezet az útja, ahonnan kellemetlen hírek kélnek… Umbrien, a Rudrargasz félelmetes hírű, félhalott Őse visszatérni készül az élők sorába… De korántsem ő a legnagyobb probléma. Izgalmas, sodró történet egy bizarr, vérgőzös világban, ahol az ember nem egyéb, mint a hosszúéletű ragadozók kiszolgáltatott prédája.

Maria Jucaro Baker nem vágyott többre, csak romantikus szavakra és élete első igazi csókjára. Ám ezen az éjszakán rá nem a vadász, hanem a zsákmány szerepe jutott, s sorsa beteljesedett Mantes Alcubierre kastélyában. A Magiszter fiókájává fogadta őt, saját ezeréves vérével táplálta, hogy a lány halandó teste elpusztulhasson, s más formában születhessen újjá: hosszúéletűként, vérvadász ragadozóként… Nem szokványos vámpírregény ez a nyomasztóan sötét, lenyűgöző történet, mely vérlázítóan bizarr, zavarbaejtő képekkel mutatja be a ragadozók komor világát, intrikáikat, túlélésükért folytatott véres küzdelmüket. Nem szokványos vámpírregény ez a nyomasztóan sötét, lenyűgöző történet, mely vérlázítóan bizarr, zavarbaejtő képekkel mutatja be a ragadozók komor világát, intrikáikat, túlélésükért folytatott véres küzdelmüket.