Hésziodosz, az aszkrai pásztor költő egyszer a Helikón lejtőjén legeltette a nyáját, és egy ibolyásszínű forrás partján meglátta a táncoló Múzsákat. Az istennők megszólították a pásztort, megengedték, hogy leszakasszon egy friss babérágat, dalra tanították és elültették benne a költői elhivatottság isteni hangját. Magukról így beszéltek:
Szánkon tarka hazugság,
mind a valóra hasonlít,
tudjuk zengeni mégis a színigazat,
ha akarjuk.
Hésziodosz, a görög irodalom történetének időrendben második – hírnév és megbecsülés dolgában Homérosszal vetekedő – költője így mondja el költővé válásának történetét az Istenek születése bevezető soraiban. A szimbolikus jelenet egyben vallomás arról a felismerésről, hogy a költészet igazsága nem azonos a mindennapi valóság részletigazságaival; a valóra hasonlító „hazugságai” a lényeg „színigazának” kifejezői lehetnek.
We use cookies to understand how you use our site, to personalize content and to improve your experience. By continuing to use our site, you accept our use of cookies and you agree with Privacy Policy and Terms of Use