Sikerült foglyul ejteni az Idegent, az emberek megnyugodtak. A kutatók folytathatják a kísérleteiket, miközben a kampák békeszerződést kényszerítenek ki a kijotóktól. Ám az őserdő továbbra is veszélyes hely, ráadásul újabb halálesetek borzolják a kedélyeket. Rejtélyes körülmények között eltűnik két dzsungelkatona. A táborparancsnok Christopher Fargast, a fehér kampát kéri meg, hogy segítsen a felkutatásukban.
A kampák azonban nem egészen az találják, amire számítottak. Összemarcangolt testek helyett csupán egy tisztára nyalt koponyát és egy fél marék hamut, valamint néhány rendkívül különös nyomot, melyet a dzsungelt a tenyerüknél is jobban ismerő kampák sem képesek azonosítani.
Mintha nem is földi teremtmény hagyta volna azokat…
S bár az egyik veszély elmúlt, helyette itt van egy másik.
A világűrből előbukkan egy űrhajó, fedélzetén az Idegen ősi ellenségeivel, a ramoryanokkal. Az újonnan érkező földönkívüliek vérszomjasabbak az Idegeneknél, s a fehér kampa rádöbben, egyetlen esélye van csupán a megfékezésükre: ha ráveszi az Idegent az együttműködésre.
Azonban egy démonnal nem lehet megállapodást kötni.
Vagy mégis?