A tudományos fasizmus-meghatározások pontosak és megtanulhatók bár, mégsem mondanak el mindent erről a nagyon is konkrét formában jelentkező, embert tagadó „eszmerendszerről”, a világot lángba borító „barna tébolyról”. A már távolról is félelmetes képet csak egy belső nézőpont teheti még iszonyatosabbá. Egy ilyen „fordított perspektívában” készült fasizmus-képet nyújt át az olvasónak Kazimierz Moczarski, akinek a nevét hiába keressük az irodalmi lexikonokban. Az írónak a sors kegyetlen szeszélye folytán kényszerű lehetősége nyílt arra, hogy huzamosabb időt közös börtöncellában töltsön egykori halálos ellenségével, a hírhedt fasiszta hóhérral, Jürgen Stroop SS-tábornokkal. Moczarski kihasználja a különleges helyzet adta lehetőséget, és szóra bírja Stroopot. Az egyéni és közösségi sorsokat, eszméket, történelmi korszakokat és eseményeket felvonultató dialógusokból hátborzongató hitelességgel bontakozik ki előttünk a fasizmus torz fiziognómiája. Stroop az akasztófa árnyékában szinte a legbensőbb titkokig megosztja gondolatait cellatársával, nagy megjelenítő erővel idézi fel a „dicsőséges” múltat, különösen a varsói „Nagy Akciót”, vagyis a varsói gettó megsemmisítését. Moczarski következetesen és rendkívül jó pszichológiai érzékkel vezeti a beszélgetéseket, és a legapróbb részletek felől is kifaggatja Stroopot. Az író maga keveset beszél, de erkölcsi fölénye, mélységes emberszeretete megmutatkozik minden kérdésében vagy állásfoglalásában. Moczarski a dokumentatív jellegű szépirodalom hatásos eszközeivel tárja fel előttünk a fasizmus „anatómiáját”.