Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A könyv elején és további során elhangzó különös dialógusoknak nemcsak az olvasó a tanúja, hanem Robert Carlsson főorvos is, aki magnetofonról, illetve videorecorderről hallgatja végig a szövegeket. Nyomós oka van rá: mindezek mostanáig annak a hölgynek a birtokában voltak, aki felbukkanásával alaposan fölkavarta egész addigi életét. És ezek a szalagok, kiegészítve Carlsson emlékezéseivel, nem csak önmaga számára, de az olvasónak is roppant izgalmas információkkal szolgálnak az orvos és a halott múltjáról, kilétéről. És mivel a nő bűncselekmény áldozata, végül a tettes kiléte sem maradhat titok.

Ami ezután következett, nagyon gyorsan zajlott le, és nem könnyû a dolgom, ha az eseményeket sorrendben akarom rekonstruálni. A két kés pengéjét láttam meg elõször? Vagy a halk kattanást hallottam meg, amellyel kipattantak a nyelükbõl? Észrevettem-e egyáltalán a két árnyat, amely hirtelen feltûnt a török fiatalember mögött?
Mindenesetre egyszer csak ott voltak! Mintha a semmibõl termettek volna elõ, nekem úgy tûnt. Két komor arcú férfi, és nyitott késük hegye kétoldalt az elõttem ülõ fiú nyakának szegezõdött. Ettõl a pillanattól kezdve síri csend támadt a helyiségben. Az elõbb a lárma csaknem elviselhetetlen volt, de még elviselhetetlenebbül hatott ez a csend, amelyben mindenki, magamat is beleértve, visszafojtotta a lélegzetét. A török fiatalember kiegyenesedve ült a helyén. Ha részeg volt is korábban, egyik pillanatról a másikra kijózanodott. Én magam nem sokat éreztem, valami nagy belsõ ürességen kívül tulajdonképpen semmit. Az egész olyan volt, mint amikor az embernek kikapcsol az agya. Fel sem merült bennem, hogy a fiú segítségére kellene sietnem, értelmetlen lett volna, hiszen a nyaki ütõereknek szegezett késhegyek kizárttá tettek mindenfajta közbeavatkozást. A szemem sarkából láttam, hogy a tulajdonos a pult alatt matat, és végül egy gumibot hevert a söntéspulton; ez volt minden, ami tõle telt. Lore gondoltam! De jó, hogy nem hoztam magammal! A két gengszter szintén külföldi voltolasz, görög, török nem tudtam, miféle. Velem nem törõdtek, csak a fiút nézték, és aztán az egyik sziszegett valamit.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Henry Berger Mexikóból tér haza Hamburgba. Az első meglepetés akkor éri, amikor édesanyját akarja meglátogatni, de az adott címen csak egy félig elkészült épületet talál. Anyja nyomát keresve jut el a Pusztai Szenior-hotelek Kft.-hez, Alfons Huberty túlméretezett, kapzsi vállalkozásához. A legkínosabb meglepetés az a pillanat, amikor egy bezárt lakásban kettesben találja magát egy holttesttel, és a gyilkosságnak jóformán ő az egyetlen számba jövő gyanúsítottja! Egyszerre kell tehát menekülnie a rendőrség elől, és iparkodnia az igazi tettes kilétének felderítésén, aki oly gondosan őrá terelte a gyanút. Végül egy energikus öregasszony és egy jóhiszemű rendőrtisztviselő segítségével bebizonyosul Berger ártatlansága, és megkerül az igazi tettes.