Aláírás: Kushim

Az írás az információ látható jeleken keresztüli tárolásának egy módja. A sumer írásrendszer ezt kétféle jel kombinálásával érte el, amelyeket agyagtáblákba nyomtak bele. Az egyik jeltípus a számokat jelölte. Volt írásjele az 1-nek, a 10-nek, a 60-nak, a 600-nak, a 3600-nak és a 36 ezernek. (A sumerek a 6-os és a 10-es számrendszer kombinációját használták. Hatos rendszerük néhány fontos örökséget hagyott ránk, például a nap 24 órára vagy a kör 360 fokra osztását.) A jelek másik típusa embereket, állatokat, árukat, területeket, dátumokat stb. jelölt. A két típus kombinálásával a sumerek hihetetlen mennyiségű adatot voltak képesek tárolni.

Ebben a korai szakaszban az írás a tényekre és számokra korlátozódott. A nagy sumer regényt, ha volt ilyen egyáltalán, sosem vetették agyagtáblára. Az írás időigényes volt, az olvasóközönség pedig kicsi, így senki sem látta értelmét, hogy az írást a legszükségesebb feljegyzéseken kívül egyébre is használja. Ha az 5000 éves leletekben az őseinktől ránk maradt első bölcsességeket keressük, nagyot csalódunk. Az őseink által ránk hagyott első üzenetek ilyesféleképpen néznek ki: „29 086 mérő árpa 37 hónap Kushim.” A mondat legvalószínűbb olvasata ez: „29 086 mérő árpát vettünk át 37 hónap alatt. Aláírás: Kushim.” Sajnos a történelem első szövegei nem filozófiai eszmefuttatásokat, verseket, legendákat vagy akár királyi dicshimnuszokat tartalmaznak. Száraz gazdasági feljegyzések, amelyek az adók befizetését, a tartozások felhalmozódását és a vagyontárgyak tulajdonjogát rögzítik.

Ezeken kívül csupán egyféle szöveg maradt fenn ezekből az ősi időkből, és az még ennél is kevésbé érdekes: szavak listája, újra meg újra lemásolva, amelyet gyakorlásként készítettek az írnoktanoncok. Még ha egy unatkozó diák szívesebben is írta volna le a saját verseit egy számla másolgatása helyett, akkor sem tehette. A legkorábbi sumer írásrendszer csupán részleges volt, nem teljes. A teljes írásrendszer anyagi jelek olyan rendszere, amellyel többé-kevésbé teljesen leírható a beszélt nyelv. Vagyis mindent képes kifejezni, amit az emberek mondanak, beleértve a költészetet. A részleges írásrendszer viszont csak bizonyos fajta információ lejegyzésére képes, amely a tevékenységek egy behatárolt köréhez tartozik. A latin ábécé, az egyiptomi hieroglifák rendszere vagy a Braille-írás teljes. Egyaránt használhatók adóügyi nyilvántartások, szerelmi költemények, történelemkönyvek, ételreceptek vagy a vállalati jog törvényeinek lejegyzésére. Az első sumer írás ellenben, akárcsak a modern matematikai szimbólumok vagy zenei jelzések, részleges rendszer. A matematikai jelrendszert használhatjuk számítások lejegyzésére, de szerelmes versekére külön nem.

A részleges írásrendszer nem képes kifejezni egy beszélt nyelv teljes spektrumát, képes viszont kifejezni olyasmit, ami kívül esik a beszélt nyelv hatókörén. A részleges írásrendszerek, mint a korai sumer írás és matematikai jelrendszer, nem használhatók versírásra, viszont adónyilvántartás vezetésére nagyon is hatékonyak.

A sumereket nem zavarta, hogy írásuk alkalmatlan versek lejegyzésére. Nem is azért találták ki, hogy feljegyezhessék a beszélt nyelvet, hanem olyasmire használták, amire a beszélt nyelv nem volt alkalmas. Voltak kultúrák, például az Andok prekolumbián népeinél, amelyek egész történetük során csupán részleges írásrendszert használtak, cseppet sem zavartatva magukat annak korlátozottsága miatt, és nem érezve szükségét egy teljes változatnak. Az andoki írás nagyon különbözött sumer megfelelőjétől. Annyira, hogy sokan azt mondják, valójában nem is volt írás. Nem agyagtáblákra vagy papírlapokra írták. Színes zsinórokra kötött csomók alkották, és kipunak nevezték. Minden kipu több különböző színű, gyapjúból vagy pamutból készült zsinórból állt. Minden zsinórra kötöttek néhány csomót, különböző helyekre. A különböző színű zsinórokra kötött különböző csomók kombinálásával lehetséges volt hatalmas mennyiségű, például az adó beszedéséről, vagy vagyontárgyak tulajdonjogáról szóló matematikai adat feljegyzése.⁴²

Több száz, talán több ezer éven keresztül a kipuk elengedhetetlenek voltak a városok, királyságok és birodalmak üzleti ügyeinek intézéséhez.⁴³ Fénykorukat az Inka Birodalom idején élték, amely 10-12 millió ember felett uralkodott, és magába foglalta a mai Perut, Ecuadort és Bolíviát, valamint Chile, Argentína és Kolumbia egyes részeit. A kipuknak köszönhetően az inkák nagy mennyiségű adatot tárolhattak és dolgozhattak fel, amelyek nélkül nem lettek volna képesek fenntartani azt a komplex adminisztratív gépezetet, amit egy ekkora birodalom igényel.

Sőt, a kipuk olyannyira hatékonyak voltak, hogy a Dél-Amerika spanyol meghódítását követő első években maguk a spanyolok is kipukat használtak az adminisztrációhoz új birodalmukban. A problémát az jelentette, hogy a spanyolok nem tudták, hogy kell a kiput elkészíteni és olvasni, így a helyi szakemberekre voltak utalva. A kontinens új urai felismerték, hogy így igen bizonytalanná válik a pozíciójuk – a bennszülött kipuszakértők könnyedén félrevezethették és becsaphatták uraikat. Így amikor Spanyolország uralma valamelyest megszilárdult, a kipukat kivonták a forgalomból, és az új gyarmat feljegyzéseit attól fogva kizárólag latin betűkkel és számokkal vezették. Nagyon kevés kipu vészelte át a spanyol hódítást, és ezek legtöbbje is megfejthetetlen, mivel a kipuk olvasásának művészete sajnos elveszett.