Biológiai nem és kulturális nem

Nem sok értelme van tehát az olyan állításoknak, mint hogy a nő természetes funkciója a szülés, vagy hogy a homoszexualitás természetellenes. A férfiasságot és nőiességet meghatározó törvények, normák, jogok és kötelezettségek többsége sokkal inkább tükrözi az emberi képzeletet, mint a biológiai valóságot.

Biológiailag az emberek hím- és nőneműekre oszlanak. Hímnemű Homo sapiens az, aki egy X-, és egy Y-kromoszómával rendelkezik; nőnemű az, aki két X-szel. A „férfi” és a „nő” azonban nem biológiai, hanem szociális kategóriák. Bár a legtöbb emberi társadalomban és az esetek nagy többségében a férfiak hím- és a nők nőneműek, a szociális elnevezések olyan jelentéseket is hordoznak, amelyeknek csak éppenhogy, ha egyáltalán van közük a biológiai kategóriákhoz. A férfi nem egy bizonyos biológiai minőségekkel, például XY-kromoszómákkal, herékkel és sok tesztoszteronnal rendelkező sapiens. Inkább társadalmának elképzelt rendjébe illeszthető bele. Kultúrájának mítoszai kifejezetten maszkulin szerepeket (pl. politizálás), jogokat (pl. szavazás) és kötelezettségeket (pl. katonai szolgálat) írnak elő a számára. Hasonlóképpen a nő sem az a sapiens, akinek két X-kromoszómája, méhe és sok ösztrogénje van. Hanem egy elképzelt rend nőnemű tagja. Társadalmának mítoszai kifejezetten feminin szerepeket (gyereknevelés), jogokat (védelem az erőszaktól) és kötelezettségeket (engedelmesség a férjnek) írnak elő számára. Mivel a férfiak és nők szerepét, jogait és kötelezettségeit sokkal inkább a mítoszok határozzák meg, mint a biológia, a férfiasság és nőiesség jelentése társadalmanként óriási változatosságot mutat.

Hogy kicsit átláthatóbbá tegyék a dolgokat, a tudósok általában megkülönböztetik a biológiai és a kulturális nem fogalmát. Biológiailag létezik hím- és nőnem, megkülönböztetésük objektív, és a történelem során változatlan kritériumok alapján történik. Kulturális értelemben létezik férfi és nő (sőt egyes kultúrákban egyéb kategóriák is). Az úgynevezett „férfias” és „nőies” minőségek interszubjektívek, és állandó változásban vannak. Óriási különbség van például a klasszikus Athénban, illetve a modern Athénban élő nőktől elvárt viselkedés, vágyak, öltözködés, sőt testtartás között.⁵⁰

A biológiai nem gyerekjáték; a kulturális nem más, komolyabb probléma. A hímnem tagjának lenni a világ legegyszerűbb dolga. Csak egy X- és egy Y-kromoszómával kell születni. Nőneműnek lenni ugyanilyen egyszerű. Két X-kromoszóma, és kész. Férfinak vagy nőnek lenni ellenben bonyolult és megterhelő vállalkozás. Mivel a legtöbb férfias vagy nőies minőség inkább kulturális, mint biológiai, egyetlen társadalom sem tesz meg minden hímneműt automatikusan férfinak, vagy minden nőneműt nőnek. Megpihenni sem lehet ezeknek a titulusoknak a babérjain, ha már egyszer megszereztük őket. A hímneműeknek állandóan, egész életükben, a bölcsőtől a sírig bizonyítaniuk kell férfiasságukat, különböző rítusok és tevékenységek végtelen során át. A nő munkája sem ér véget soha – folytonosan meg kell győznie saját magát és másokat arról, hogy elég nőies.

A siker nem garantált. Különösen a hímneműek élnek állandó rettegésben, hogy elveszítik jogukat a „férfias” megnevezésre. A történelem során a hímneműek készek voltak akár az életüket is kockáztatni, sőt feláldozni azért, hogy mások azt mondják róluk: „Igazi férfi!”