Miért Európa?

A tény, hogy az északi Atlanti-óceán egyik nagy szigetéről származó emberek meghódítottak egy nagy szigetet Ausztráliától délre, a történelem bizarrabb eseményei közé tartozik. Nem sokkal Cook expedíciója előtt a brit szigetek és általában Nyugat-Európa országai csupán a mediterrán világ távoli holtágát jelentették. Kevés fontos dolog történt arrafelé. Még a Római Birodalom – az egyetlen jelentős premodern európai birodalom – is észak-afrikai, balkáni és közel-keleti provinciáiból szerezte be javai nagy részét. A nyugat-európai provinciák szegényes vadnyugatot alkottak, és ásványokon meg rabszolgákon kívül nemigen szolgáltattak semmit. Nyugat-Európa annyira sivár és barbár volt, hogy meghódítani sem volt igazán érdemes.

Európa csak a 15. század végén vált a fontos katonai, politikai, gazdasági és kulturális események forrongó katlanává. 1500 és 1750 között Nyugat-Európa lendületbe jött, és a „külvilág”, vagyis a két Amerika és az óceánok urává vált. Még ekkor sem ért fel azonban Ázsia hatalmaival. Európának csupán azért sikerült meghódítania Amerikát, és fölényt szereznie a tengereken, mert az ázsiai hatalmak nem érdeklődtek ezek iránt. A korai modern időszak a Földközi-tenger vidékén az Oszmán Birodalom, Perzsiában a Szafavida Birodalom, Indiában a Mogul Birodalom, Kínában pedig a Ming- és Csing-dinasztiák aranykora volt. Mindezek a hatalmak jelentősen növelték területüket, és addig soha nem látott demográfiai és gazdasági növekedést értek el. 1775-ben Ázsia jegyezte a világ gazdaságának 80 százalékát. Kína és India gazdasága együtt az egész világ termelésének kétharmadát jelentette. Ehhez képest Európa egy gazdasági törpe volt.⁸³

A globális hatalmi központ csak 1750 és 1850 között vándorolt át Európába, mikor az európaiak háborúk sorában mértek megalázó vereségeket az ázsiai hatalmakra, és jókora területeket hódítottak meg Ázsiában. 1900-ra Európa szilárdan a kezében tartotta a világ gazdaságát és területének nagy részét. 1950-re Nyugat-Európa és az Egyesült Államok adta a globális termelés több mint felét, Kína részesedése pedig 5 százalékra szorult vissza.⁸⁴ Európa égisze alatt új globális rend és globális kultúra alakult ki. Ma minden ember, öltözködését, gondolkodását és ízlését tekintve is sokkal nagyobb mértékben európai, mint azt általában hajlandók beismerni. Retorikájuk lehet vadul Európa-ellenes, de a világon szinte mindenki európai szemmel nézi a politikát, az orvoslást, a háborút és a gazdaságot, és európai kotta szerint, európai nyelveken írt zenéket hallgat. Még a rohamosan fejlődő, globális elsőségét hamarosan visszaszerző kínai gazdaság is európai termelési és pénzügyi modellekre épül.

Hogy tudtak Eurázsia eme barátságtalan nyúlványának lakói kitörni a bolygónak ebből az eldugott zugából, és meghódítani az egész világot? Az ezért járó dicsőséget általában az európai tudósok szokták learatni. Kérdés sem fér hozzá, hogy 1850-től az európai uralom alapját nagyrészt a katonai-ipari-tudományos komplexum és a technológiai varázslatok adták. Minden sikeres kései modern birodalom támogatta a tudományos kutatást a technológiai újítások reményében, és sok tudós dolgozott idejének nagy részében új fegyvereken, orvosságokon és gépezeteken birodalmi gazdái számára. Az afrikai ellenséggel szembenéző európai katonák közt elterjedt mondás volt, hogy „Bármi jöjjön is, nekünk van géppuskánk, nekik meg nincsen”. Nem voltak kevésbé fontosak a civil technológiák sem. A konzervekkel katonákat is lehetett etetni, vasúton és gőzhajón katonákat és felszerelésüket is lehetett szállítani, a gyógyszerek új arzenáljával pedig katonákat, tengerészeket és vasúti mérnököket gyógyítani. Ezek a logisztikai fejlesztések jelentősebb szerepet játszottak Afrika európai meghódításában, mint a géppuska.

1850 előtt azonban nem ez volt a helyzet. A katonai-ipari-tudományos komplexum még gyerekcipőben járt; a tudományos forradalom technológiai gyümölcsei még nem értek be; és az európai, ázsiai és afrikai hatalmak közti technológiai szakadék még nem volt túl jelentős. 1770-ben James Cook természetesen sokkalta jobb technológiával rendelkezett az ausztráliai őslakosoknál, de a kínaiak és az oszmánok is. Akkor miért James Cook kapitány fedezte fel és gyarmatosította Ausztráliát, miért nem Wan Cseng-szö kapitány vagy Husszein pasa? És ami még fontosabb: ha 1770-ben az európaiaknak nem volt szignifikáns technológiai fölényük a muszlimokkal, indiaiakkal és kínaiakkal szemben, hogy voltak képesek a következő évszázadban ilyen széles szakadékot nyitni maguk és a világ többi része között?

Miért Európában virágzott fel a katonai-ipari-tudományos komplexum, miért nem Indiában? Amikor Britannia előretört, miért követte őt sebesen Franciaország, Németország és az Egyesült Államok, és miért maradt le Kína? Mikor az iparosodott és nem iparosodott nemzetek közötti különbség egyértelmű gazdasági és politikai tényezővé vált, miért tudta eltüntetni ezt a különbséget Oroszország, Itália és Ausztria, miközben Perzsiának, Egyiptomnak és az Oszmán Birodalomnak ugyanez nem sikerült? Hiszen az első iparosodási hullám technológiája viszonylag egyszerű volt. Miért esett olyan nehezére a kínaiaknak vagy az oszmánoknak, hogy gőzgépet tervezzenek, géppuskát gyártsanak, és vasúti síneket rakjanak le? A világ első kereskedelmi vasútvonala 1830-ban, Nagy-Britanniában kezdte meg működését. Míg 1850-re a nyugati államokat majdnem 40 ezer kilométernyi vasút szelte keresztül-kasul, addig Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában viszont összesen 4000 kilométer volt belőle. 1880-ra a Nyugat több mint 350 ezer kilométernyi vasúttal büszkélkedhetett, miközben a világ többi részén mindössze 35 ezer kilométernyi szerénykedett (és ennek nagy részét is a britek építették ki Indiában).⁸⁵ Kínában csak 1876-ban adták át az első vasútvonalat. Huszonöt kilométer hosszú volt, és európaiak építették – aztán a kínai kormány egy évvel később leromboltatta. 1880-ban a Kínai Császárság egyáltalán nem működtetett vasutat. Perzsiában 1888-ban épült az első vonal, amely Teheránt kötötte össze egy tőle mintegy 10 kilométerre délre lévő muszlim szent hellyel. Egy belga cég építette és működtette. 1950-ben a Nagy-Britanniánál hétszer nagyobb területű Perzsia még mindig csupán 2500 kilométernyi vasúthálózattal rendelkezett.⁸⁶

Kínában és Perzsiában nem a technológiai újítások hiányoztak, mint például a gőzgép (amit meg is vehettek, vagy ingyen lemásolhattak volna). Hanem azok az értékek, mítoszok, jogi apparátus és szociopolitikai struktúrák, amelyek nyugaton évszázadok alatt alakultak ki és értek be, és amelyeket nem lehetett gyorsan leutánozni és elsajátítani. Franciaország és az Egyesült Államok azért tudott gyorsan a britek nyomába eredni, mert legfontosabb mítoszaik és politikai struktúráik közösek voltak velük. A kínaiak és perzsák azért nem tudták tartani a lépést, mert másképp gondolták el és szervezték meg társadalmaikat.

Ez a magyarázat más fényt vet az 1500-tól 1850-ig tartó időszakra. Ezalatt Európa nem élvezett nyilvánvaló technológiai, politikai, katonai vagy gazdasági előnyöket az ázsiai hatalmakkal szemben, viszont olyan egyedi potenciált épített ki, amelynek fontossága 1850 körül hirtelen nyilvánvalóvá vált. Az 1750-ben Európa, Kína és a muszlim világ között fennálló látszólagos egyenlőség csupán délibáb volt. Képzeljünk el két embert, akik egy-egy nagyon magas tornyot építenek! Egyikük fát és agyagtéglát használ alapanyagnak, míg a másik acélt és betont. Eleinte úgy tűnik, nincs nagy különbség a két módszer között, hisz mindkét torony hasonló ütemben növekszik, és hasonló magasságot ér el. Egy kritikus küszöböt átlépve azonban a fából és agyagból épült torony összerogy a saját súlya alatt, míg az acélból és betonból való csak növekszik emeletről emeletre, amíg a szem fellát.

Mit fejlesztett ki Európa a kora újkorban, ami lehetővé tette, hogy a késő modern korban uralkodjon a világon? A kérdésre két, egymást kiegészítő válasz van: modern tudomány és kapitalizmus. Az európaiak megszokták, hogy tudományos és kapitalista módon gondolkozzanak és viselkedjenek, még azelőtt, hogy jelentős technológiai előnyökhöz jutottak volna. Amikor aztán megnyílt a technológia aranybányája, az európaiak sokkal inkább ki tudták használni, mint bárki más. Így hát aligha véletlen, hogy a tudomány és a kapitalizmus jelentik a legfontosabb örökséget, amelyet az európai imperializmus a poszteurópai 21. századra hagyott. Európa és az európaiak immár nem uralják a világot, a tudomány és a tőke azonban egyre erősödik. A kapitalizmus győzelmeit a következő fejezetben vizsgáljuk majd. Ez a fejezet az európai imperializmus és a modern tudomány románcának történetéről szól.