Az energiaóceán

Az ipari forradalom lényegében az energiaátalakítás forradalma. Újra és újra megmutatta, hogy a felhasználható energia mennyisége határtalan. Pontosabban: hogy csak a nem tudásunk szab határt neki. Néhány évtizedenként felfedezünk egy új energiaforrást, így aztán a rendelkezésünkre álló energia teljes összege egyre növekszik.

Miért félnek annyian attól, hogy kifogyunk az energiából? Miért fenyegetnek katasztrófával arra az esetre, ha elfogynak a fosszilis üzemanyagok? Tisztán látható, hogy a világban nincs energiahiány. Csupán az ahhoz szükséges tudásunk hiányos, hogy megszelídítsük, és igényeink szerint átalakítsuk az energiát. A Földön található összes fosszilis üzemanyag energiája is elhanyagolható ahhoz képest, amelyet a Nap bocsát ki egyetlen napon. A Nap energiájának csak apró töredéke éri el a Földet, de ez is 3 766 800 exajoule-t jelent évente (a joule az energia mértékegysége, körülbelül az a mennyiség, amely ahhoz szükséges, hogy egy kisebb almát mintegy 1 méternyire felemeljünk; egy exajoule milliárdszor milliárd joule – ami jó sok alma).⁹⁶ Ezekből az exajoule-okból a világ összes növénye együtt mintegy 3000-et fog el a fotoszintézis során.⁹⁷ Minden ipari és egyéb emberi tevékenység együttvéve körülbelül 500 exajoule-t fogyaszt évente; annyit, amennyit a Föld mindössze 90 perc alatt nyer a Napból.⁹⁸ És ez még csak a napenergia. Ezen kívül is irdatlan méretű energiaforrások vesznek körül bennünket, például a nukleáris vagy a gravitációs energia, utóbbi az óceánok árapályában nyilvánul meg leginkább, amelyet a Holdnak a Földre gyakorolt vonzása okoz.

Az ipari forradalmat megelőzően az emberi energiapiac szinte teljes egészében a növényektől függött. Az emberek egy zöld energiatárolóval éltek együtt, amely minden évben 3000 exajoule-t tárolt, és próbáltak ebből annyit kiszivattyúzni, amennyit csak tudtak. Ennek azonban volt egy felső határa. Az ipari forradalom során ismertük fel, hogy valójában egy hatalmas energiaóceán vesz körül minket, milliárd és milliárd exajoule-nyi potenciális energiával. Csak annyi a dolgunk, hogy jobb „szivattyúkat” találjunk fel.

Az energia igába fogása és átalakítása megoldott egy másik problémát is, amely a gazdasági növekedést lassította, nevezetesen megszüntette a nyersanyagok hiányát. A nagy mennyiségű és olcsó energia segítségével az emberek elkezdhettek addig elérhetetlen nyersanyagokat is kitermelni (például vasércet bányászni a szibériai pusztaságban), illetve azokat még távolabbra elszállítani (például ausztrál gyapjúval ellátni brit textilüzemeket). Közben a tudomány eredményei arra is képessé tették az emberiséget, hogy teljesen új nyersanyagokat találjon fel, mint amilyen a műanyag, és addig ismeretlen természetes anyagokat fedezzen fel, mint amilyen a szilícium és az alumínium.

A vegyészek csak az 1820-as években fedezték fel az alumíniumot, de nehéz és drága eljárás volt kivonni az ércből. Az alumínium évtizedekig drágább volt az aranynál. Az 1860-as években, Franciaországban III. Napóleon meghagyta, hogy csak legelőkelőbb vendégeinek terítsenek alumínium evőeszközökkel. A kevésbé fontos látogatóknak be kellett érniük az aranyból készült késekkel és villákkal.⁹⁹ A 19. század végére azonban a vegyészek megtalálták a módját annak, hogyan lehet az alumínium ércéből, a bauxitból nagy mennyiségben, olcsón alumíniumot kivonni, és ma a világ össztermelése évi 30 millió tonnánál jár. III. Napóleon meg lenne döbbenve, ha megtudná, hogy alattvalóinak leszármazottjai olcsó, eldobható alufóliába csomagolják a szendvicsüket és az ételmaradékokat. Kétezer éve, ha a Földközi-tenger vidékén élő embereknek száraz volt a bőre, olívaolajat dörzsöltek a kezükbe. Ma kinyitnak egy tubus kézkrémet. Alább látható egy modern kézkrém összetevőinek listája, amit a boltban vettem:

desztillált víz, sztearinsav, glicerin, kaprilglicerid, propilén-glikol, izopropil-mirisztát, ginszenggyökér-kivonat, illatanyag, cetil-alkohol, trietanolamin, dimetikon, medveszőlőlevél-kivonat, magnézium-aszkorbil-foszfát, imidazolidinil urea, metil-parabén, hidroxi-izohexil-3-ciklohexén karboxaldehid, hidroxicitronellál, linalol, butifelnil metil-propional, citronellol, limonén, geraniol

Ezen összetevők szinte mindegyikét az elmúlt 200 évben találták vagy fedezték fel.

Az első világháborúban Németországot blokád alá helyezték, ami miatt súlyos hiányt szenvedett nyersanyagokban, különösen salétromban, amely a puskapor és más robbanóanyagok nélkülözhetetlen kelléke. A legfontosabb salétromlelőhelyek Chilében és Indiában voltak; Németországban nem akadt egy sem. A salétromot persze lehetett helyettesíteni ammóniával, de annak az előállítása is drága volt. A németek szerencséjére egyik polgáruk, egy Fritz Haber nevű vegyész 1908-ban felfedezett egy eljárást, amellyel szó szerint a levegőből lehetett ammóniát előállítani. Mikor a háború kitört, a németek Haber felfedezését használva beindították olyan robbanószerek gyártását, amelyeknek a levegő volt a nyersanyaga. Egyes tudósok úgy vélik, hogy Haber nélkül Németország már jóval 1918 novembere előtt kapitulált volna.¹⁰⁰ Habernek (aki a mérges gáz harctéri alkalmazásának is egyik úttörője volt) a felfedezés 1918-ban Nobel-díjat hozott. Nem Nobel-békedíjat, kémiai Nobelt.