Egy másik élet
A harmadik módszer az élet törvényeinek megváltoztatására a teljesen szervetlen „lények” tervezése. Erre a legismertebb példát az olyan számítógépes programok és komputervírusok jelentik, amelyek önálló evolúción mehetnek keresztül.
A genetikus programozás területe ma a számítástechnika egyik legforróbb része. Ez a genetikai evolúció módszereit igyekszik utánozni. Sok programozó álmodik olyan program létrehozásáról, amely képes alkotójától teljesen függetlenül fejlődni és tanulni. Ebben az esetben a programozó lenne a primus motor, az első mozgató, teremtménye azonban olyan irányokba fejlődhetne, amelyet sem alkotója, sem más emberi lény még csak elképzelni sem tud.
Az ilyen programok prototípusa már létezik – komputervírus a neve. Az interneten terjedve a vírus milliószor millió példányban másolja le magát, miközben ragadozó vírusirtó programok üldözik, és a többi vírussal is verseng a helyért a kibertérben. Egyszer a másolás során felüti a fejét egy hiba – komputerizált mutáció. Talán épp azért jelenik meg, mert emberi tervezője úgy programozta a vírust, hogy véletlenszerű hibákat vétsen a másolásban. Talán csak véletlen hiba történt. Ha a módosított vírus véletlenül ügyesebben hárítja el a vírusirtókat anélkül, hogy elveszítené más számítógépek megszállásának képességét, akkor el fog terjedni a kibertérben. Így a mutánsok fognak fennmaradni és szaporodni. Ahogy múlik az idő, a kibertér tele lesz olyan vírusokkal, amelyeket nem tervezett senki, és nem szerves evolúción mennek át.
Élőlények ezek? Ez attól függ, mit értünk élőlényen. Az biztos, hogy egy új evolúciós folyamat hozta létre őket, amely tökéletesen független a szerves evolúció szabályaitól és korlátaitól.
Képzeljünk el még egy lehetőséget! Tegyük fel, hogy az agyunk tartalmát le tudjuk tölteni egy hordozható merevlemezre, amelyet a laptopunkon futtathatunk! Vajon a laptopunk is képes lenne úgy gondolkozni és érezni, mintha sapiens volna? Ha igen, mi lennénk az, vagy valaki más? Mi lenne, ha a programozók képesek lennének létrehozni egy új digitális elmét, amely kizárólag számítógépes kódokból áll, öntudattal és memóriával kiegészítve? Ha futtatjuk a programot a gépünkön, egy személy volna az? És ha törölnénk, megvádolhatók lennénk gyilkossággal? Lehet, hogy hamarosan választ kapunk az ilyen kérdésekre. A 2005-ben indított Human Brain Project abban reménykedik, hogy képes lesz létrehozni egy olyan számítógépet, mely versenyképes lesz az emberi aggyal, azáltal, hogy elektromos áramkörei az agy ideghálózatát utánozzák. A projekt igazgatója azt állítja, hogy megfelelő támogatás mellett egy-két évtizeden belül eljuthatunk a mesterséges emberi agyig, amely az emberhez nagyon hasonló módon beszél és viselkedik. Bár nem minden tudós ért egyet abban, hogy az agy úgy működik, mint a mai digitális komputerek – és ha így van, a jelenlegi komputerekkel nem is lehet szimulálni –, ostobaság volna elvetni ezt a lehetőséget. 2013-ban a projekt 1 milliárd eurós támogatást kapott az Európai Uniótól.133