V

Sötéten, lázasan, mélyen izzó rajongással ragadtam magamhoz a teremtés seregszemléjét, a masírozó országokat, csillogó meneteket, melyeket megszakításokkal, bíbor elhomályosulásokon keresztül láttam, süketen vérem lüktetésétől, mely a nemzetek egyetemes indulójának ritmusára a szívemig vert. Rudolf színem elé bocsátotta a zászlóaljakat és ezredeket, gonddal és buzgalommal vezényelte a parádét. Ő, az album tulajdonosa, önként alacsonyodott le mintegy a szárnysegéd szerepébe: ünnepélyesen, megilletődötten tett jelentést, mintha esküdne, vakon és megtévesztve zavaros és kétértelmű szerepében. Végül elragadtatásában, valami szenvedélyes nagylelkűségtől indítva, feltűzte rám, mint rendjelet a mellre, a rózsaszínű Tasmániát, amely lángolt, mint a május, és a kavargó ábécék cigányos karattyolásától zsivajgó Haidarabadot.