X

Egyszer láttam egy szemfényvesztőt. Emelvényen állt, karcsú alakját minden oldalról figyelték, ő pedig körbemutatta cilinderét, felénk fordítva annak üres és fehér belsejét. Kikezdhetetlen mutatványáról ilyenképp eloszlatva a tisztességtelen manipuláció leghalványabb gyanúját is, pálcájával kusza, mágikus jelet írt a levegőbe, majd túlzott precizitással és látványosan azonmód papírszalagokat kezdett előhúzni botjával a cilinderből, színes szalagokat, rőfszám, ölszám, végül kilométerszám. A terem lassan megtelt e színes, zizegő tömeggel, beragyogta a százszoros szaporodás, a tündöklő tobzódás, a habzó és könnyű selyempapír; ám a bűvész egyre csak fejtette a végtelen fonalat, a rémült hangok ellenére is, melyek közé elragadtatott tiltakozás, eksztatikus kiáltozás és görcsös sírás vegyült, míg végül a Napnál is világosabbá vált, hogy ez neki semmibe sincs, hogy nem a saját tartalékaiból meríti ezt a bőséget, hogy egész egyszerűen földöntúli források nyíltak meg előtte, minden emberi mértéken és számításon túl.

Akkoron valaki, akit e bemutató mélyebb értelmének befogadására predesztináltak, elgondolkozva és elkápráztatva távozott, s lelke mélyéig átjárta a beléjeszállt igazság: rengeteg az Isten...