XXXII
Ó, az emberi képmutatás szakadéka, ó, pokoli ármány! Kinek az elméjében foganhatott meg ez a gonosz, sátáni gondolat, amely merészségével túltesz a legképtelenebb agyszüleményen? Minél mélyebbre hatolok az aljasság eme örvényeiben, úgy nő bennem a csodálat a határtalan gazság, a zseniális gonoszság csillanása iránt e gyilkos eszme mélyén.
Tehát nem csalt az előérzetem. Itt, az orrunk előtt, a törvényesség látszatát keltve, az általános béke idején s a szerződések teljes hatálya mellett történt meg a hajmeresztő bűntény. A komor dráma tökéletes csendben zajlott, olyannyira leplezve, oly konspirációval, hogy senki sem jöhetett rá, senki sem nyomozhatta ki, mi történik a tavasz ártalmatlan külszíne mögött. Ki gyaníthatta, hogy a betömött szájú, néma, forgó szemű próbababa s az oly szelíd, jólnevelt, illedelmes Bianka között családi tragédia zajlott? Tulajdonképpen ki is volt Bianka? Fellebbentsük-e végre a fátylat a titokról? Kit érdekel, hogy nem Mexikó törvényes császárnéjától származik, s nem is ama balkézről való feleségétől, a morganatikus Izabella d’Orgaz-tól, aki egy vándoropera színpadáról hódította meg szépségével a főherceget?
Kit érdekel, hogy anyja az a kis kreol lány volt, akinek a főherceg a Conchita becenevet adományozta, s aki e néven vonult be a történelembe, hogy úgy mondjam, a cselédlépcsőn? Mindazon információk, amelyeket sikerült összegyűjtenem róla a bélyegalbum alapján, néhány szóban összefoglalhatók.
A császár bukása után Conchita a kislányával Párizsba utazott, ahol özvegyi nyugdíjából élt, és töretlenül őrizte császári jegyese iránti hűségét. A történet itt elveszti e megindító személy nyomát, átengedve a szót feltevéseinknek és sejtéseinknek. Kislánya házasságáról és további sorsáról mit sem tudunk. Ugyanakkor az 1900-as évben egy nem mindennapi, egzotikus szépség, bizonyos de V.-né utazik hamis útlevéllel, a kislánya és a férje társaságában Franciaországból Ausztriába. Salzburgban, a bajor határon, mikor átszállnának a bécsi vonatra, az osztrák csendőrség feltartóztatja és őrizetbe veszi az egész családot. Meglepő, hogy miután hamis papírjait átvizsgálták, de V. úr kiszabadul, ám semmit sem tesz felesége és kislánya kiszabadulása érdekében. Még aznap visszautazik Franciaországba, s ott nyomtalanul eltűnik. Itt minden szál teljes homályba vész. Micsoda kápráztató élmény volt újra a nyomukra bukkannom, mely lángoló sugárként lövellt ki az albumból! Örökre az én érdemem, felfedezésem marad a fent említett de V. úr azonosítása egy bizonyos igen gyanús személlyel, aki egy másik országban egészen más néven szerepel. De csitt!... Erről egyelőre egy szót se. Most csak annyit, hogy Bianka származása minden kétséget kizáróan megállapítást nyert.