Megjegyzés az illusztrációkhoz
Ebben az izgalmas kiadásban Mervyn Peake több mint száz rajza található; az eredeti kéziratok margójára firkantott vizuális aide-mémoire-októl a Gormenghastból készült opera színpadterveiig. Egyes rajzok tintával, mások ceruzával készültek, az egész oldalas portrékhoz pedig apám erősen higított vízfestéket választott. A Central School of Artban töltött ideje alatt elkészítette a szereplők litográfiáit és monotípiáit. Még a könyvek megjelenése után is úgy érezte, hogy a kastélya és annak polgárai vonzzák őt. Úgy tűnt, különösen kötődik Muzzlehatchhez, aki az összes többi szereplőnél gyakrabban tűnik fel a jegyzetfüzeteiben, és egészen addig folytatta Gormenghast lakóinak ábrázolását, amíg a betegség el nem homályosította a látását.
Amint a kiadás eklektikus sorozatából látszik, számos képen a finom részletek dominálnak, míg másokon elnagyoltabb szemléletmód figyelhető meg. Humoros, evokatív, megrendítő, időnként egyenesen karikatúraszerű a stílusuk, és jó páron megmutatkozik apám különös tehetsége, hogy egyetlen vonallal adjon életet egy-egy figurának. Akár Steerpike alázatos, de egyszersmind fondorlatos kétszínűségéről, akár Fukszia gyenge, zavarodott természetéről van szó, apám főszereplői minden erősségüket és gyengeségüket felmutatva emelkednek ki az oldalakról. Quentin Blake mondta munkásságáról: „Mervyn Peake egyik nagy erénye nem utolsósorban az, hogy képes komoly maradni groteszk humora mellett is, és teljesen egyedi, miközben professzionális. És a rajz az esszenciája mindannak, amit csinált.”
Ronald Searle felidézi, hogy amikor először olvasta a Titus Groant, miképp hatott rá az írás döbbenetes vizualitása: „Elkezdtem olvasni, és nem hagytam abba. A képek a legkülönösebb víziókban tolultak fel bennem. Olyan képek, amilyenekkel nem találkoztam azóta, hogy először nyertem betekintést William Blake világába. Fantasztikus, szinte szürreálisan vizuális áramlás volt.”
Nem akad sok író, aki képzett rajzoló is lenne, és nagy örömömre szolgál, hogy ez a különleges kiadás lehetővé teszi az olvasóknak, hogy elmerüljenek egy ritka univerzumban – ahol a toll, a ceruza és az ecset, mindenekfölött pedig a képzelet diadalmasan egyesül a mindennapin jóval túl található világban.
196
Sebastian Peake, 2011