Álmodnak e az androidok elektromos bárányokról
Philip K. Dick kultikus alkotása, az *Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?* immáron három magyar fordításban is létezik.
A szöveg első átültetése, Gálvölgyi Judit nem túl precíz fordítása ( *Elektronikus bárány* ) a nemrégiben újraindult Interpress Magazinban jelent meg két részletben, még anno az „átkosban”; majd ezt követte a Valhalla Páholy kiadásában Szántai Zsolt – az előbbinél sokkal megbízhatóbb – munkája ( *Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokról?* ), mely kiadvány fedőlapján és gerincén a regény címénél jóval nagyobb betűkkel, kiemelve a *Szárnyas fejvadász* felirat – a Marvel Comicsból átemelt logó – szerepelt. Bár a magazinbeli változatot is a Ridley Scott-filmből vett képek illusztrálták, az utóbbi esetben a kiadói szándék még nyilvánvalóbb volt: a *Blade Runner* sikere feltehetően pozitívan hat vissza a regény olvasottságára, ily módon növelni lehet a példányszámot.
A szöveg harmadik fordítása, Pék Zoltán szakavatott teljesítménye – az Agavé közreadásában – pontosság és leleményesség tekintetében különbözik mindkét eddigi kísérlettől.
A Pék Zoltán által pontosan visszaadott nevek és állandó jelzőik a Gálvölgyi Judit-féle – egyébként happy enddé torzított – verzióban még egészen máshogy néztek ki. Kedvenc példáim közé tartozik, hogy a magazinban közzétett szövegben a „szovjet zsaru” (Polokov android) – következetesen – ázsiai, majd később – következetlenül – európai illetőségű alakként említődik, ráadásul francia hangzású nevet visel (Polieux). A képlet világos: az akkori kultúrideológia feltehetően nem tűrhette, hogy a szovjet rendőrség olyan kétes erkölcsű, laza irányítású intézményként tűnjön föl, amelybe könnyedén beszivárognak az androidok. A cenzúra itt még egy sci-fi-regény esetében is működött, hiszen Dick alkotása – sok más művéhez hasonlóan – a megírásához képesti közeljövőben játszódik. A szocialista érában viszont holmi posztapokaliptikus víziónak a történelem belátható horizontján természetesen nem szabadott feltűnnie.
Az *Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?* egy globális katasztrófa (Végső Világháború) utáni Földön játszódik. Az emberiség nagy része emigrált más planétákra, az anyabolygón igen magas a nukleáris szennyezettség, az állatfajok többsége kihalt, mindent elborít, sőt önálló életre kel a szemét.
Olyan multinacionális nagyvállalatok és kiszolgálóegységeik uralják a világpiacot, melyek az állatok helyébe lépő másolatok és az emberekhez mindinkább hasonlító androidok gyártására rendezkednek be (utóbbiakat elsősorban a kolóniákra exportálják). A szökött replikánsokat fejvadászok üldözik, míg a földi népesség lelkéért egy multimediális show-műsor (Buster) és egy kétes eredetű kollektív hit (Mercer) verseng.
Ha [...] az *Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?* című klasszikusban nemcsak a párhuzamok, szerepcserék, tükröztetések stb. játékára figyelünk föl (bár ezek nagyon izgalmasak), hanem a [...] rejtettebb dimenziók mellett sem siklunk el, akkor Dick alkotása olyan műként lesz olvasható, melynek jövőképénél és az emberi tényezőhöz való viszonyánál érdemes lesz újra és újra elidőznünk. Egyáltalán nem csodálkoznék azon, ha ezt a szöveget majdan poszthumán biofilozófiai regényként tartaná számon az irodalomtörténet.
*H. Nagy Péter: Descartes és az evolúció*