HARMADIK FEJEZET

A kajüt romokban hever. A tanár tehetetlen, Evelyn alszik. A felkelő nap rossz megvilágításba helyezi őket. A fegyenc kitűnő referenciái dacára kénytelen más elhelyezkedést keresni. Corned-Beef jogos önvédelmet követ el egy sofőrön, és ezzel háziasságát bizonyítja. Gordon a lakásán keresi fel Buddhát. Evelyn lemondja Mr. Wilmington vacsoráját, és megterít.

1

Mikor Evelyn hosszas tisztálkodással megszabadult a rátapadó sártól, besietett a szalonba. Maga sem tudta, miért jön zavarba a tanár jelenlététől. Érezte, hogy milyen kislányosan ostoba dolog ez; lesütni a szemét. Vacsora után azonnal a kabinjába ment. Lefekvéshez készült, de utóbb mégis odaült az ablakhoz, és olvasott.

Először életében ült hajón. A Csatorna, mint általában, most is kissé hullámos volt. Szédülni kezdett. Letette a könyvet, hogy sétáljon néhány lépést a friss levegőn. A fedélzeten senki sem tartózkodott rajta kívül. Nyomasztó, borús éjszaka nehezedett a Csatornára.

Egészen a hajó tatjáig sétált, és miután kissé jobban lett, elindult visszafelé. A hajó, mintha egyedül utazna rajta, kihaltnak látszott. Sehol egy utas vagy matróz. Sietett. De mielőtt a kabinjához érhetett volna, húsz lépés sem választotta el a fülkéjétől, megtorpant.

Egy ember állt az ajtaja előtt! A fegyenc!

Szívére szorította kezét. Mit csináljon? Nevetséges... Hiszen nem fogja megtámadni ez az ember itt a hajón! Hiába igyekezett azonban megnyugtatni magát. A két nap izgalmas eseményei, a szokatlan tengeri út, az egyedüllét hisztérikus állapotba hozták. Egész testében remegett...

A hatalmas, kopasz ember szétterpesztett lábakkal állott, és a cigaretta fénylő parazsánál egy másodpercre eltorzult orrának körvonalai is kirajzolódtak.

Hirtelen elhatározással megindult. De az az ember, pontosan ott az ajtaja előtt, mozdulatlanul szembefordulva áll...

Mit csináljon?... Istenem!

Közvetlen mellette egy kabin kivilágított ablakára figyelt fel. A rettegéstől összekoccant a foga, és már nem remegett a teste, hanem görcsösen rázkódott. Jóformán öntudatlanul, a pánikba jutott ember ösztönösségével benyitott ebbe a fülkébe.

– Evelyn Weston vagyok. Kérem, engedje meg, hogy itt töltsem önnél az éjszakát... Üldöznek!