6

Gyászosan ültek együtt hárman. Mikor végighallgatták Evelyn históriáját, szenvedéseit és rohanását, amelynek legfárasztóbb részeinél őlordsága is szerepelt, borzongott a hátuk a helyzet szörnyű tragikumától.

Evelyn saját kezűleg dobta el a vagyonát!

Párbaja a neszesszerrel véget ért. Az alattomos táska egyetlen jól irányított telitalálattal leterítette.

– Íme, ha a gondviselés akarja, még egy neszesszer is elsül.

– Majd kerestetni fogjuk – motyogta őlordsága, mikor látta, hogy a lány szomorúan bámulja a padlót helyettesítő döngölt agyagon futkározó, vidám százlábúakat.

A tanár is tudta, hogy milyen reménytelen, amit mond. Megkeresni egy neszesszert a Szaharában. A sívó homokban, amely naponként változatja helyzetét, és olykor egész karavánokat fed be, egyik óráról a másikra.

Evelyn furcsa, szomorú mosollyal nézett rájuk:

– Most már mindegy. Az Isten akarta, hogy a gyémánt után menjek, és megtaláljam a borítékot. Egy katona becsülete legalább annyit ér, mint a legszebb gyémánt.

– Ezért természetesen...

– Sir – vágott elébe határozottan Evelyn –, remélem nem fog engem holmi „illő jutalommal” megsérteni.

Hallgattak.

– Ott volt maga mellett egész idő alatt – siránkozott a lord. – Már a hajón közös kajütben utazott vele, és már Lyon előtt cserbenhagyta volna, ha nem kényszerítem rá, hogy visszamenjünk érte maradék autómmal! Ilyenek a nők. Tizenötször eldobnak valamit, amiről azután, ha végképp elhagyták, rájönnek, hogy a legdrágább kincsük volt.

– Sir! Ez a mondás vetekszik arisztotelészi idézetével – felelte kissé epésen Evelyn, mert most érezte csak, hogy milyen igazságtalan volt hozzá olykor Bannister, miközben ő testvéréért küzdött. – Van egy nagybácsim, az különbeket tud. Szerinte sok férfi olyan, mint a frakk: ha nélkülözi a megfelelő környezetet, használhatatlan lesz.

A lord elpirult.

– Engem is érzékeny veszteség ért – felelte hevesen. – Szerettem ezt a „Borotváló Buddhá”-t. És ami a frakkot illeti: az országút nem a legmegfelelőbb környezet, mégis jól beváltam!

– Nem jött volna velem, ha nem a bőréről van szó!

– Miss Weston... Ön... Ön... igazságtalan!...

– Hálátlant akart mondani! Csak tessék! Mondja ki!

Összevissza szaladgáltak a szobában, mint két gyerek. A tanár még az asztalt is csapkodta.

– Ha bántják egymást – szólt közbe Brandes –, nem segítenek semmin.

Elhallgattak. Evelyn sírt. A lord dünnyögött.

– Ideje – mondta Brandes –, hogy elintézzük a boríték dolgát. Most telefonon értesítem a főhadiszállást. Egy napig sem tűrhetjük tovább, hogy körözzék magát. A fivérem és én fogunk tanúskodni arról, hogy élete veszélyeztetésével mentette meg ezt a fontos, felbecsülhetetlen térképet a hazája számára.

Egyszer csak riadó harsant fel!

Mi történt?